Éppen minap olvastam egy érdekes cikket a Metropol újságban. Eszerint fontosak a karácsonyi hagyományokat megtartani, mert a rendszeresség tartja össze a családot. Tehát ha minden évben halászlé és bejgli a menü, akkor mindenki biztonságban érzi magát. Beleszagol a levegőbe, megérzi a frissen sülő undorító bejgli illatát, a rotyogó hallét és úgy gondolja: "Igen itt a karácsony".
Bullshit.
Évről évre azt fedezem fel mindenki muszájból csinál dolgokat karácsonykor. Fát veszek, mert ezt kell tenni. Feldíszítem évről évre ugyanazokkal a rohadt gömbökkel és lámpasorral, mert ez van itthon és valamit rakni kell a fára. Megfőzöm a halászlevet, mert az a tipikus magyar karácsonyi étel. Felrakom a karácsonyi égőket a fára meg az ablakra meg a redőnyre, mert mindenki ezt csinálja a környéken és nem lehet, hogy pont én nem...
El kell menni rokonokhoz. Mindenkihez. Jó arcot kell vágni. Meg kell enni, jó kívánságokat kell mondani. Ezt kell, azt kell, amazt kell.
Évről évre azon gondolkozom miként mozdítsam ki ezt a statikus baromságot a helyéről. Nekem a karácsony azt jelenti, hogy összejön a család jól érezzük magunkat és esszük ami van, azt kész. A fát is próbálom évről évre máshogyan feldíszíteni (mert megkerülhetetlen...), de amiben mindig változtatok az a karácsonyi menü. 2 éve egészben sült pulyka, tavaly töltött kacsa és sült hal volt tálalva. Az idei felhozatalt még nem árulnám el, de az biztos, hogy a halászléhez és a bejglihez kurvára nem lesz semmi köze.
Már csak azért se.
2015. december 16., szerda
2015. november 30., hétfő
Öljük ki belőletek a karácsonyt
Már tavaly, sőt tavaly előtt, sőt már azelőtt se értettem, hogy mi értelme van ennyivel előbb elkezdeni ezt a karácsonyi őrületet. Az elmúlt pár évben még talán-talán örült az ember a különböző égőknek, meg lámpáknak, mivel azok egészen szépen néztek ki a havas tájon. Azonban már tavaly se volt, sőt az idén sincs hó, ami indokolná ezt a karácsonyi előmenetelést. A boltokra felkerülnek a fenyőfa díszek, meg a különböző csillogó szirszarok, miközben odakint konkrétan 10 fok a hőmérséklet, verőfényes napsütés van és azon gondolkozom, hogy a fenébe fogom X ezer forinttal a zsebemben kihúzni a következő fizetésig.
Ezek a minél előbb reklámozzuk a különböző ünnepeket pont az agyamra tudnak menni. Nem hiszem hogy bárki bemenne azért valamelyik üzletbe november végén, mert ő konkrétan már akkor ajándékot akarna venni. Esetleg ha betéved és meglát valamit, akkor megveszi, de a vásárlók nagy része úgyis mindig mindent az utolsó utáni pillanatra hagy.
Persze értem miért kell már november közepén elkezdeni játszani a "Kis karácsony" című klasszikust, csak az a baj, hogy ezalatt a majdnem egy hónap alatt teljesen kiég belőlem, és más sok-sok emberből a karácsonyi készülődés. A szellem, a lélek, meg a tököm tudja még mi. Aztán persze az egész meghittség minek? Azért, hogy összejöjjön egy évben a család fele, kibeszéljük a másik felét, majd következő nap, ugyanezt fordítva? Mert fontos egy évben egyszer kellőképpen kiöltözni, meglátogatni a rokonokat, akiket amúgy leszarunk, és ajándékot vinni nekik? Egy évben egyszer megjátszani, hogy érdekel a másik?
Ezért ez a felhajtás?
Ezek a minél előbb reklámozzuk a különböző ünnepeket pont az agyamra tudnak menni. Nem hiszem hogy bárki bemenne azért valamelyik üzletbe november végén, mert ő konkrétan már akkor ajándékot akarna venni. Esetleg ha betéved és meglát valamit, akkor megveszi, de a vásárlók nagy része úgyis mindig mindent az utolsó utáni pillanatra hagy.
Persze értem miért kell már november közepén elkezdeni játszani a "Kis karácsony" című klasszikust, csak az a baj, hogy ezalatt a majdnem egy hónap alatt teljesen kiég belőlem, és más sok-sok emberből a karácsonyi készülődés. A szellem, a lélek, meg a tököm tudja még mi. Aztán persze az egész meghittség minek? Azért, hogy összejöjjön egy évben a család fele, kibeszéljük a másik felét, majd következő nap, ugyanezt fordítva? Mert fontos egy évben egyszer kellőképpen kiöltözni, meglátogatni a rokonokat, akiket amúgy leszarunk, és ajándékot vinni nekik? Egy évben egyszer megjátszani, hogy érdekel a másik?
Ezért ez a felhajtás?
2015. október 29., csütörtök
Írtam egy regényt. És most?
Megírtam életem első regényét, amit eléggé sokáig érleltem, mielőtt kiadtam volna a kezem közül. Nagyjából úgy indult az egész, hogy megálmodtam egy alap történetet. Ezt nem volt túl nehéz kitalálni, tényleg csak egy nagyon egyszerű keretet kell elképzelni, mint mondjuk az Avangers filmnél, hogy a hősök leverik Lokit. Ezután elkezdtem ehhez a kerethez hozzárendelni egy nagyjábóli történetet és szereplőket. Ez már nehezebb feladat volt, hiszen sok múlik magán a regénynek az ütemén, azon, hogyan tudunk azonosulni a karakterekkel, meg egyébként is az egésznek lüktetnie kell. Miután mindez megvolt elkezdtem kidolgozni minden helyszínt, méterre pontosan megadtam mindennek a helyét, a méretét, majd rajzoltam egy idősíkot, amin jól látható, hogy mikor mi történik. Megalkottam az "univerzum" hátterét és mindenki köré kerekítettem némi információt. Na mindezzel elment nagyjából fél év.
Ezekután megírtam a regényt még másik fél év alatt, és most ott tart a dolog, hogy kész. Már egy fél éve. És nem tudom mi a faszt kezdjek vele.
Sokat gondolkoztam egy időben azon, hogy a visszajelzések alapján döntök a sorsáról. Felkeresek vele kiadót, vagy elégetem, vagy nem is tudom... de igazából a kiküldött példányokra két visszajelzés érkezett. Nekik köszönöm, kedves, hogy elolvasták és elmondták a véleményüket, de igazság szerint ez nem egy nagy szám, erre nem lehet alapozni magabiztosan.
Ehhh...
Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy sehogy sem áll. Mint az életem. Talán ezzel nincs is akkora gond, hiszen egyelőre csak pihen és ennyi. A nagyobb mértékű problémám mindezzel az egésszel az, hogy leálltam az írással. Amióta megvan a regény, azóta hiába állok neki bárminek, egyszerűen bukásra van ítélve. Korábban is nagy nehézségek árán szenvedtem ki magamból 1-1 értékelhető novellát (értékelhetetlenből többet), de ez mostanra teljesen a nulla felé konvergál. Két regénynek is nekiálltam, de egyikből se lett semmi, ami nem is baj, mert mindkettő hülyeség volt. Nagy nehezen összeszenvedtem egy rövid film forgatókönyvét, ami szerintem egész jó, de nem annyira jó, hogy kikérjem mások véleményét erről, főleg nem annyira, hogy nekiálljak foglalkozni vele (leforgatni vagy ilyesmi).
Ja hát meg persze, amúgy is leszarom... :)
Ezekután megírtam a regényt még másik fél év alatt, és most ott tart a dolog, hogy kész. Már egy fél éve. És nem tudom mi a faszt kezdjek vele.
Sokat gondolkoztam egy időben azon, hogy a visszajelzések alapján döntök a sorsáról. Felkeresek vele kiadót, vagy elégetem, vagy nem is tudom... de igazából a kiküldött példányokra két visszajelzés érkezett. Nekik köszönöm, kedves, hogy elolvasták és elmondták a véleményüket, de igazság szerint ez nem egy nagy szám, erre nem lehet alapozni magabiztosan.
Ehhh...
Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy sehogy sem áll. Mint az életem. Talán ezzel nincs is akkora gond, hiszen egyelőre csak pihen és ennyi. A nagyobb mértékű problémám mindezzel az egésszel az, hogy leálltam az írással. Amióta megvan a regény, azóta hiába állok neki bárminek, egyszerűen bukásra van ítélve. Korábban is nagy nehézségek árán szenvedtem ki magamból 1-1 értékelhető novellát (értékelhetetlenből többet), de ez mostanra teljesen a nulla felé konvergál. Két regénynek is nekiálltam, de egyikből se lett semmi, ami nem is baj, mert mindkettő hülyeség volt. Nagy nehezen összeszenvedtem egy rövid film forgatókönyvét, ami szerintem egész jó, de nem annyira jó, hogy kikérjem mások véleményét erről, főleg nem annyira, hogy nekiálljak foglalkozni vele (leforgatni vagy ilyesmi).
Ja hát meg persze, amúgy is leszarom... :)
2015. október 27., kedd
Tudod mit? Nem érdekel..
Hát eljött ez a pillanat is, mármint ez a pár hét/hónap is az életemben. Akkor ívben tudok szarni mindenre a világon, hogy az valami borzalmas.
Kezdjük ott, hogy ez egy lassú folyamat volt. Először is rá kellett jönnöm, hogy a munkahelyemen konkrétan nem érdekli az embereket, hogy mi van. Mindenki magával foglalkozik, mindenki feljebb akar kerülni a ranglétrán, miközben persze a másikat leszúrja. De nem szemből, mint egy lovag, hanem galád módon hátulról. Erre még azt mondom, hogy oké. Aztán az, hogy mindenki jön a hülye problémájával, hogy ezt-meg azt nem tudja megoldani, a tálcát eltüntette meg villog a monitorja, most mi lesz? Persze ugrottam és megcsináltam, mert jó arc vagyok, cserébe meg... ööö...
Ja szóval ha az emberek magukkal vannak elfoglalva és csak saját érdekeiket tekintik, akkor ezt én is meg tudom tenni. Nem leszek gátlástalan féreg, nem fogok szart tenni a levesükbe, vagy ilyesmi. Egészen egyszerűen csak nem veszek róluk tudomást, és így ők se rólam. Szarok rájuk.
Aztán valahol ott folytatódott az egész, hogy nem bírtam mostanság normálisan kialudni magam. Ez is már hetek óta burjánzik, próbálkoztam egy csomó mindennel, de nem vált be. Ittam sört lefekvés előtt, ittam még több sört, még ki is vertem, hátha... de csak nem tudtam aludni. Ettől egyre feszültebb lettem, amitől egyre türelmetlenebbé váltam. Mindezt leküzdeni nem tudtam, így úgy voltam a magam körül lévő feszültség forrásokkal hogy nem veszek ezekről tudomást. Majd elmúlnak, vagy nem múlnak el, én igazából egy csomó mindennel nem tudok mit tenni. Egyszerűen leszarom.
Aztán erre a sok nem érdeklésre rátett egy lapáttal az is, hogy úgy éreztem a körülöttem lévő emberek is inkább magukkal foglalkoznak. A saját életükkel, a saját problémáikkal meg mindenfélével. Nincs is ezzel semmi baj! Sőt! Ez így van rendjén. Azonban rájöttem arra, hogy ha felém nem tett senki egy kibaszott lépést akkor én se fogok senki felé. Ez ilyen egyszerű.
Ez az egész leszarás odáig fajult, hogy végül nagyjából semmi nem érdekel, senki nem foglalkoztat, igazság szerint nem lelkesedek semmiért az elmúlt pár hétben. Megjelent a Guild Wars 2 kiegészítője, ami hatalmas tartalommal rendelkezik és tök szép, meg tök jó, de valahogy nem érdekel különösebben. Itt volt a Star Wars 7 trailer, amibe nagyon belezúgtam, rápörögtem pár napig, de most így nem igazán mozgat meg bennem bármit is. Persze várom, meg nagyon érdekel, de ez a hype valahogy kiveszett belőlem most már.
Talán többet kellene magammal foglalkoznom, azt csinálni amit én szeretnék. Mostanság gondolkozok azon, hogy kéne úszni, vagy futni, de az igazság az, hogy nincs pénzem úszóbérletre, vagy futócipőre. Lehet ha elül a vihar, akkor a porból építek valamit magamnak.
U.I.: Az az 5 ember aki ezt elolvassa nyugodjon meg. Nem vagyok depis. Nem kell emiatt semmit sem tennetek.
Kezdjük ott, hogy ez egy lassú folyamat volt. Először is rá kellett jönnöm, hogy a munkahelyemen konkrétan nem érdekli az embereket, hogy mi van. Mindenki magával foglalkozik, mindenki feljebb akar kerülni a ranglétrán, miközben persze a másikat leszúrja. De nem szemből, mint egy lovag, hanem galád módon hátulról. Erre még azt mondom, hogy oké. Aztán az, hogy mindenki jön a hülye problémájával, hogy ezt-meg azt nem tudja megoldani, a tálcát eltüntette meg villog a monitorja, most mi lesz? Persze ugrottam és megcsináltam, mert jó arc vagyok, cserébe meg... ööö...
Ja szóval ha az emberek magukkal vannak elfoglalva és csak saját érdekeiket tekintik, akkor ezt én is meg tudom tenni. Nem leszek gátlástalan féreg, nem fogok szart tenni a levesükbe, vagy ilyesmi. Egészen egyszerűen csak nem veszek róluk tudomást, és így ők se rólam. Szarok rájuk.
Aztán valahol ott folytatódott az egész, hogy nem bírtam mostanság normálisan kialudni magam. Ez is már hetek óta burjánzik, próbálkoztam egy csomó mindennel, de nem vált be. Ittam sört lefekvés előtt, ittam még több sört, még ki is vertem, hátha... de csak nem tudtam aludni. Ettől egyre feszültebb lettem, amitől egyre türelmetlenebbé váltam. Mindezt leküzdeni nem tudtam, így úgy voltam a magam körül lévő feszültség forrásokkal hogy nem veszek ezekről tudomást. Majd elmúlnak, vagy nem múlnak el, én igazából egy csomó mindennel nem tudok mit tenni. Egyszerűen leszarom.
Aztán erre a sok nem érdeklésre rátett egy lapáttal az is, hogy úgy éreztem a körülöttem lévő emberek is inkább magukkal foglalkoznak. A saját életükkel, a saját problémáikkal meg mindenfélével. Nincs is ezzel semmi baj! Sőt! Ez így van rendjén. Azonban rájöttem arra, hogy ha felém nem tett senki egy kibaszott lépést akkor én se fogok senki felé. Ez ilyen egyszerű.
Ez az egész leszarás odáig fajult, hogy végül nagyjából semmi nem érdekel, senki nem foglalkoztat, igazság szerint nem lelkesedek semmiért az elmúlt pár hétben. Megjelent a Guild Wars 2 kiegészítője, ami hatalmas tartalommal rendelkezik és tök szép, meg tök jó, de valahogy nem érdekel különösebben. Itt volt a Star Wars 7 trailer, amibe nagyon belezúgtam, rápörögtem pár napig, de most így nem igazán mozgat meg bennem bármit is. Persze várom, meg nagyon érdekel, de ez a hype valahogy kiveszett belőlem most már.
Talán többet kellene magammal foglalkoznom, azt csinálni amit én szeretnék. Mostanság gondolkozok azon, hogy kéne úszni, vagy futni, de az igazság az, hogy nincs pénzem úszóbérletre, vagy futócipőre. Lehet ha elül a vihar, akkor a porból építek valamit magamnak.
U.I.: Az az 5 ember aki ezt elolvassa nyugodjon meg. Nem vagyok depis. Nem kell emiatt semmit sem tennetek.
2015. október 21., szerda
Ezeket is láttam: Kopp kopp, Vakáció, Liza
Úgy érzem az a legjobb ha sorban megyünk, és kezdjük a legrosszabbal, a Knock, Knock nevezetű borzalmas Keanu Reeves filmmel.
A Kopp kopp-ban (vagy legyen akármi is a magyar címe) Kenua szépen éldegél a családjával, a két gyerekével és a feleségével. Olyan rohadtul jó a családi kapcsolat, hogy még apák napját is ünnepelnek, minden tele van a saját fotóikkal, szóval minden tökéletes. Aztán a család elugrik a hosszú hétvégére pihenni egyet, kivéve Kenuát, aki otthon marad dolgozni. Nem sokáig élvezheti a munka örömét, hiszen becsönget hozzá két elázott csaj akik megdugatják magukat, ezután tönkre teszik az egész életét.
Ott kezdeném, hogy rohadtul lassú a film. Amíg eljutunk a fordulópontig, tehát magáig a szexig, addig eltelik 40 perc! A másfél órás filmből. Ezalatt pedig tényleg nem történik semmi lényeges, Kenua menekül a két csaj elől, miközben azok alig láthatóan hajtanak rá. Már maga az elképzelés is picit sántított nekem, hogy vajon mit akarnak ezek a csávótól, meg végül Kenua miért megy bele az egészbe. Egyszerűen annyira boldog volt, meg mindene megvolt, hogy elképzelhetetlen.
De oké, tegyük fel, hogy megbassza a két nőt, mert ez egy ilyen film, és mert a férfiak úgyis a farkukkal gondolkoznak, blablabla... Szóval ezután a két csaj olyan mértékben elkezdi terrorizálni a főszereplőt, hogy az hihetetlen. Leütik, kikötözik, megerőszakoltatják magukat, elássák, leszúrják, megverik és még sorolhatnám. A legdurvább mégis az, hogy a film oda akar kifutni, hogy nekünk a két lányt kellene "sajnálnunk" és elítélnünk a megcsalást (?). Ah, borzasztó az egész, hagyjátok a fenébe ezt a marhaságot...
A Vakációt is meglestük valamelyik nap, és egészen meglepett milyen kellemes volt a film. Az előzetesek alapján egy fárasztó marhaságra számítottam, főleg mert a trailerek előszeretettel mutogatták a szarban fürdős "poént". Ehhez képest a Vakáció egy egészen vicces alkotás, ami jó poénokkal operál, 1-2 hülyeség mellett. Sajnos belekerült néhány alpári poén, de ha ezeken túl tud lépni az ember, akkor jól fog szórakozni. A végén kicsit sajnáltam, hogy a nagy feloldozás ellenére is elromlik körülöttük minden, dehát... túl kell lépni.
A Liza a rókatündérre nagyon vártam, sajnos nem tudtunk elmenni moziba megnézni. A magyar filmgyártás ebben az évben olyan produkciókat köhintett fel magából, mint az egész jó kritikákat kapott Víkend, a Saul fia, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, valamint a Liza. Ezek közül engem az utolsó film érdekelt a leginkább, az előzetesek alapján nagyon elvarázsolt képi világgal, történettel és zenével operált a film. És hát rohadtul bejött az elvárás. A képi világ egyszerűen zseniális, az itt maradt kommunizmusos hatás rohadtul érződik mindenen, de persze mindemellett jelen vannak a nyugat tucattermékei is. A zene fülbemászó a színészi játék meg csodás. Balsai Móni nagyon jól játssza Lizát és a többi szereplő is a helyzet magaslatán. Reviczky Gábor mondásai pedig... nos... áh a kurva anyját.
A Kopp kopp-ban (vagy legyen akármi is a magyar címe) Kenua szépen éldegél a családjával, a két gyerekével és a feleségével. Olyan rohadtul jó a családi kapcsolat, hogy még apák napját is ünnepelnek, minden tele van a saját fotóikkal, szóval minden tökéletes. Aztán a család elugrik a hosszú hétvégére pihenni egyet, kivéve Kenuát, aki otthon marad dolgozni. Nem sokáig élvezheti a munka örömét, hiszen becsönget hozzá két elázott csaj akik megdugatják magukat, ezután tönkre teszik az egész életét.
Ott kezdeném, hogy rohadtul lassú a film. Amíg eljutunk a fordulópontig, tehát magáig a szexig, addig eltelik 40 perc! A másfél órás filmből. Ezalatt pedig tényleg nem történik semmi lényeges, Kenua menekül a két csaj elől, miközben azok alig láthatóan hajtanak rá. Már maga az elképzelés is picit sántított nekem, hogy vajon mit akarnak ezek a csávótól, meg végül Kenua miért megy bele az egészbe. Egyszerűen annyira boldog volt, meg mindene megvolt, hogy elképzelhetetlen.
De oké, tegyük fel, hogy megbassza a két nőt, mert ez egy ilyen film, és mert a férfiak úgyis a farkukkal gondolkoznak, blablabla... Szóval ezután a két csaj olyan mértékben elkezdi terrorizálni a főszereplőt, hogy az hihetetlen. Leütik, kikötözik, megerőszakoltatják magukat, elássák, leszúrják, megverik és még sorolhatnám. A legdurvább mégis az, hogy a film oda akar kifutni, hogy nekünk a két lányt kellene "sajnálnunk" és elítélnünk a megcsalást (?). Ah, borzasztó az egész, hagyjátok a fenébe ezt a marhaságot...
A Vakációt is meglestük valamelyik nap, és egészen meglepett milyen kellemes volt a film. Az előzetesek alapján egy fárasztó marhaságra számítottam, főleg mert a trailerek előszeretettel mutogatták a szarban fürdős "poént". Ehhez képest a Vakáció egy egészen vicces alkotás, ami jó poénokkal operál, 1-2 hülyeség mellett. Sajnos belekerült néhány alpári poén, de ha ezeken túl tud lépni az ember, akkor jól fog szórakozni. A végén kicsit sajnáltam, hogy a nagy feloldozás ellenére is elromlik körülöttük minden, dehát... túl kell lépni.
A Liza a rókatündérre nagyon vártam, sajnos nem tudtunk elmenni moziba megnézni. A magyar filmgyártás ebben az évben olyan produkciókat köhintett fel magából, mint az egész jó kritikákat kapott Víkend, a Saul fia, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, valamint a Liza. Ezek közül engem az utolsó film érdekelt a leginkább, az előzetesek alapján nagyon elvarázsolt képi világgal, történettel és zenével operált a film. És hát rohadtul bejött az elvárás. A képi világ egyszerűen zseniális, az itt maradt kommunizmusos hatás rohadtul érződik mindenen, de persze mindemellett jelen vannak a nyugat tucattermékei is. A zene fülbemászó a színészi játék meg csodás. Balsai Móni nagyon jól játssza Lizát és a többi szereplő is a helyzet magaslatán. Reviczky Gábor mondásai pedig... nos... áh a kurva anyját.
2015. október 14., szerda
Ezt is láttam: Southpaw
Kicsit féltem ettől a filmtől több okból kifolyólag is. Egyrészről nem nagyon szeretem a sportfilmeket, és egy olyan film, ami a "Mélyütés" nevet viseli nem is lehet más. Másrészről eléggé rosszakat lehetett hallani az alkotásról, így kétszer is átgondoltam, hogy nekikezdjek.
Szerencsére ez nem egy sportfilm. Persze boxolnak benne, folyik a vér, van edzés és jó nagy ütések, de összességében ez inkább egy dráma. Sportdráma. Jake Gyllenhaal egy eléggé sikeres, gazdag, jóéletű boxolót alakít, akinek mindene megvan. Azonban egy napon a feleségével lesz valami, amitől összezuhan és az élete mélyrepülésbe kezd. A nulláról kell visszakapaszkodnia, és ez nem túl meglepő: sikerül is neki.
Őszintén szólva ennek a filmnek az első fele szerintem rossz. Jake egy öntelt hülye bunyós, mellette is mindenki pöcs és közben a felesége is olyan hülyének tűnik. Persze ez még önmagában nem lenne baj, de folyamatosan beletuszkolták a jelenetekbe ezt a néger életérzést, mindenki fekázik, meg józik, meg bébi, meg ilyen hülye szövegeket toll. Aztán a film második felétől, amikor nagyjából megjön már Jake esze, hirtelen egyre élvezhetőbbé válik a film. Persze tudom, ez volt a cél, és sikerült is, de az első 1 órában rohadtul ellenszenves volt a figura.
Ami kifejezetten jó volt ebben az alkotásban, az a színészi játék, vagyis két darab színészi játék. A főszereplő Jake Gyllenhaal egyszerűen zseniális, és baromira kipattintotta magát. Neki minden egyes másodperce arany, igaz a film második felétől... blabla
A másik ember, aki konkrétan játszott is a film alatt, az Forest Whitaker volt. Nem különösebben csípem a fickót, de el kell ismernem, itt kifejezetten tetszett.
Maga a sport rész nagyon jól működött. A meccsek izgalmasak voltak, főleg az utolsó, mindent eldöntő küzdelem. Azért az utolsó pár ütésnél leesett a kő a szívemről és kicsit vidámnak éreztem magam. Aztán eszembe jutott, hogy folyamatosan ezt a szar hip-hop zenét nyomatták mindenhol...
Összességében jó film, bőven meg lehet nézni. Nekem ebben a kategóriában a Warrior jobban tetszett, de az nálam egy 10/10 film.
Szerencsére ez nem egy sportfilm. Persze boxolnak benne, folyik a vér, van edzés és jó nagy ütések, de összességében ez inkább egy dráma. Sportdráma. Jake Gyllenhaal egy eléggé sikeres, gazdag, jóéletű boxolót alakít, akinek mindene megvan. Azonban egy napon a feleségével lesz valami, amitől összezuhan és az élete mélyrepülésbe kezd. A nulláról kell visszakapaszkodnia, és ez nem túl meglepő: sikerül is neki.
Őszintén szólva ennek a filmnek az első fele szerintem rossz. Jake egy öntelt hülye bunyós, mellette is mindenki pöcs és közben a felesége is olyan hülyének tűnik. Persze ez még önmagában nem lenne baj, de folyamatosan beletuszkolták a jelenetekbe ezt a néger életérzést, mindenki fekázik, meg józik, meg bébi, meg ilyen hülye szövegeket toll. Aztán a film második felétől, amikor nagyjából megjön már Jake esze, hirtelen egyre élvezhetőbbé válik a film. Persze tudom, ez volt a cél, és sikerült is, de az első 1 órában rohadtul ellenszenves volt a figura.
Ami kifejezetten jó volt ebben az alkotásban, az a színészi játék, vagyis két darab színészi játék. A főszereplő Jake Gyllenhaal egyszerűen zseniális, és baromira kipattintotta magát. Neki minden egyes másodperce arany, igaz a film második felétől... blabla
A másik ember, aki konkrétan játszott is a film alatt, az Forest Whitaker volt. Nem különösebben csípem a fickót, de el kell ismernem, itt kifejezetten tetszett.
Maga a sport rész nagyon jól működött. A meccsek izgalmasak voltak, főleg az utolsó, mindent eldöntő küzdelem. Azért az utolsó pár ütésnél leesett a kő a szívemről és kicsit vidámnak éreztem magam. Aztán eszembe jutott, hogy folyamatosan ezt a szar hip-hop zenét nyomatták mindenhol...
Összességében jó film, bőven meg lehet nézni. Nekem ebben a kategóriában a Warrior jobban tetszett, de az nálam egy 10/10 film.
2015. október 8., csütörtök
New Year's Day: Malevolance
Kijött a New Year's Day új albuma, ami a Malevolance nevet viseli. Mivel a lemez egészen jóra sikerült, és érdemes meghallgatni, gondoltam összeszedem a gondolataimat az együttessel és az albummal kapcsolatosan.
A fejlődés, vagyis inkább az átalakulás elképesztő, amit végrehajtott a zenekar. 2004-ben rázódtak össze, ám csak egy évvel később dobtak ki egy kis demo lemezt. Ez felkeltette a TVT Records érdeklődését, akik olyan alig ismert emberek lemezeit dobták piacra, mint a Nine Inch Nails, a Sevendust, vagy hát éppen Snoop Dogg. (Az más kérdés, hogy 2008-ban besült a cég és csődbe ment...)
A NYD első igazi lemezére 2007-ig kellett várni, a My Dear szerintem egyszerűen borzalmas. Az adott időszaknak se felelt meg, ha meg most belehallgat az ember, akkor igazából el se tudja dönteni, hogy ez most mi akar lenni.
Szerencsére a fejükhöz kaptak a bandánál és néhány tagcsere után kidobták 2011-ben a The Mechanical Heart nevezetű kislemezt, ami sokkal hallgathatóbb, de még mindig nem volt az igazi. Igaz, itt már lehetett érezni, hogy valami kezd mozgolódni a bandán belül, mintha elkezdték volna keresni a saját hangjukat. Az igazi áttörés szerintem a Victim to Villain 2013-as albummal jött el, amin már felcsendül néhány emlékezetes és ütős dallam is. Itt már tényleg úgy érzi az ember, hogy baromi jó a kitaposott út, csak egy kicsit tovább kell nyüstölni.
Talán ennek az eredménye is lett az Epidemic kislemez, ami az új album megjelenéséig a legjobb New Year's Day album nevet viselhette. A mindösszesen 5 számot tartalmazó anyag mindegyik száma egy ínyencség, az Epidemic szám pedig maga a remekmű. Ennél jobb számot nem is tudtak összedobni Costelloék (Ashley Costello az énekes).
Az új albumra rohadtul vártam, és elég nagy elvárásaim voltak, hiszen baromi nagy fejlődésen ment keresztül a zenekar, és reméltem, hogy nem hátrálnak meg. És nem is kellett csalódnom. A Malevolance album kétségtelenül fasza lett, a 12 számból álló albumot bármikor be lehet pöccinteni, akár háttérzenének is megfelelő. Az album közepén van 1-2 olyan szám, ami talán nagyon enyhén kilóg, de igazság szerint nem kell aggódni, nem vészes a helyzet. Engem az elején zavart, hogy a legtöbb szám "ugyan olyan", hiszen mindegyik hasonló alapra épül. A zúzós gitáralap mindegyik tracknél alap, ami igazából nagyon változó az Costello éneklési stílusa. Szerintem amúgy ebben mutatkozik meg a legnagyobb fejlődés, mert itt elmerte engedni a hangját, de úgy, hogy közben tudta mennyire is képes valójában. (Annak pedig különösen örültem, hogy a Defame me című számot is felrakták a lemezre)
Ja szóval én nagyon rápörögtem a New Year's Day új albumára, egy üdítő színfolt. Aki szereti a csaj frontos rockot az tegyen vele egy próbát. Nem bánja meg.
A fejlődés, vagyis inkább az átalakulás elképesztő, amit végrehajtott a zenekar. 2004-ben rázódtak össze, ám csak egy évvel később dobtak ki egy kis demo lemezt. Ez felkeltette a TVT Records érdeklődését, akik olyan alig ismert emberek lemezeit dobták piacra, mint a Nine Inch Nails, a Sevendust, vagy hát éppen Snoop Dogg. (Az más kérdés, hogy 2008-ban besült a cég és csődbe ment...)
A NYD első igazi lemezére 2007-ig kellett várni, a My Dear szerintem egyszerűen borzalmas. Az adott időszaknak se felelt meg, ha meg most belehallgat az ember, akkor igazából el se tudja dönteni, hogy ez most mi akar lenni.
Szerencsére a fejükhöz kaptak a bandánál és néhány tagcsere után kidobták 2011-ben a The Mechanical Heart nevezetű kislemezt, ami sokkal hallgathatóbb, de még mindig nem volt az igazi. Igaz, itt már lehetett érezni, hogy valami kezd mozgolódni a bandán belül, mintha elkezdték volna keresni a saját hangjukat. Az igazi áttörés szerintem a Victim to Villain 2013-as albummal jött el, amin már felcsendül néhány emlékezetes és ütős dallam is. Itt már tényleg úgy érzi az ember, hogy baromi jó a kitaposott út, csak egy kicsit tovább kell nyüstölni.
Talán ennek az eredménye is lett az Epidemic kislemez, ami az új album megjelenéséig a legjobb New Year's Day album nevet viselhette. A mindösszesen 5 számot tartalmazó anyag mindegyik száma egy ínyencség, az Epidemic szám pedig maga a remekmű. Ennél jobb számot nem is tudtak összedobni Costelloék (Ashley Costello az énekes).
Az új albumra rohadtul vártam, és elég nagy elvárásaim voltak, hiszen baromi nagy fejlődésen ment keresztül a zenekar, és reméltem, hogy nem hátrálnak meg. És nem is kellett csalódnom. A Malevolance album kétségtelenül fasza lett, a 12 számból álló albumot bármikor be lehet pöccinteni, akár háttérzenének is megfelelő. Az album közepén van 1-2 olyan szám, ami talán nagyon enyhén kilóg, de igazság szerint nem kell aggódni, nem vészes a helyzet. Engem az elején zavart, hogy a legtöbb szám "ugyan olyan", hiszen mindegyik hasonló alapra épül. A zúzós gitáralap mindegyik tracknél alap, ami igazából nagyon változó az Costello éneklési stílusa. Szerintem amúgy ebben mutatkozik meg a legnagyobb fejlődés, mert itt elmerte engedni a hangját, de úgy, hogy közben tudta mennyire is képes valójában. (Annak pedig különösen örültem, hogy a Defame me című számot is felrakták a lemezre)
Ja szóval én nagyon rápörögtem a New Year's Day új albumára, egy üdítő színfolt. Aki szereti a csaj frontos rockot az tegyen vele egy próbát. Nem bánja meg.
2015. október 5., hétfő
Ezt is láttuk: Mentőexpedíció
Nagy elvárásokkal és elég sok a tudatomban megalkotott ténnyel ültem le a film elé. Teljesen abban a tudatban éltem, hogy Matt Damon a Marson ragadva fog egy pazar drámát bemutatni nekünk, ám nem ezt kaptam. Kicsit bánom, de nem annyira.
A film hangvétele elég könnyed. Egy irtózatos nagy katasztrófa után szegény Matt egyedül marad a Vörös bolygó felszínén, ahol próbál túlélni. Mindezt egy eléggé vicces, ám mégis érdekes köntösbe bújtatták, ami mellé bekerült elég sok földi szál is. Hiszen egy idő után kiderül, hogy Matt él (ez nem spoiler) és biza meg kell őt menteni.
Ennél többet nem érdemes tudni, bár őszintén szólva olyan baromi nagy fordulatok nincsenek a filmben. Kellemesen gördül előre a történet, amit elősegít jó néhány dolog. Pl. a látvány, ami szerintem zseniális lett. A Mars felszíne, az űrutazós részek és úgy alapból minden nagyon látványos és szép. Az pedig külön jó pont, hogy sok jelenetet Magyarországon vettek fel. A látvány mellé besegít a zene is, valamint a kamera munka. Sokszor az ember nem is veszi észre, hogy 1-1 filmben milyen rohadt jó vágások, kameramunka van. Na ez nem lesz az a film, itt ez mindenkinek fel fog tűnni. Ami azonban a legerősebb jelleme a Mentőexpedíciónak, az a színészi játék. Matt Damon nagyon jól hozza a vicces, ám mégis kétségbeesett a Maroson ragadt szerepet. A mellék karakterek között a Nasa-t vezető Jeff Daniels meglepően jó, az űrcsapat tagjaként jeleskedő Michael Pena-ról pedig tudjuk, hogy mindig okés. Nálam Kate Mara és Jessica Chastain lógott ki egy kicsit, nem igazán tudom, hogy ők most jól játszottak, vagy rohadtul be voltak tépve az egész film alatt.
Mindenesetre a Mentőexpedíció egy kötelező megnézés, méghozzá moziban, mert a látvány és a hangzás ott jön ki igazán. Aki csak szinkronos verziót talál, ne ijedjen meg tőle, Stohl András mint Matt Damon még mindig elég király.
A film hangvétele elég könnyed. Egy irtózatos nagy katasztrófa után szegény Matt egyedül marad a Vörös bolygó felszínén, ahol próbál túlélni. Mindezt egy eléggé vicces, ám mégis érdekes köntösbe bújtatták, ami mellé bekerült elég sok földi szál is. Hiszen egy idő után kiderül, hogy Matt él (ez nem spoiler) és biza meg kell őt menteni.
Ennél többet nem érdemes tudni, bár őszintén szólva olyan baromi nagy fordulatok nincsenek a filmben. Kellemesen gördül előre a történet, amit elősegít jó néhány dolog. Pl. a látvány, ami szerintem zseniális lett. A Mars felszíne, az űrutazós részek és úgy alapból minden nagyon látványos és szép. Az pedig külön jó pont, hogy sok jelenetet Magyarországon vettek fel. A látvány mellé besegít a zene is, valamint a kamera munka. Sokszor az ember nem is veszi észre, hogy 1-1 filmben milyen rohadt jó vágások, kameramunka van. Na ez nem lesz az a film, itt ez mindenkinek fel fog tűnni. Ami azonban a legerősebb jelleme a Mentőexpedíciónak, az a színészi játék. Matt Damon nagyon jól hozza a vicces, ám mégis kétségbeesett a Maroson ragadt szerepet. A mellék karakterek között a Nasa-t vezető Jeff Daniels meglepően jó, az űrcsapat tagjaként jeleskedő Michael Pena-ról pedig tudjuk, hogy mindig okés. Nálam Kate Mara és Jessica Chastain lógott ki egy kicsit, nem igazán tudom, hogy ők most jól játszottak, vagy rohadtul be voltak tépve az egész film alatt.
Mindenesetre a Mentőexpedíció egy kötelező megnézés, méghozzá moziban, mert a látvány és a hangzás ott jön ki igazán. Aki csak szinkronos verziót talál, ne ijedjen meg tőle, Stohl András mint Matt Damon még mindig elég király.
2015. szeptember 17., csütörtök
Ezeket láttam mostanság: Bíró, Barlang, Törésvonal, Faun
Ja kisebb nagyobb eltérésekkel talán még igaz is a fenti állításom, de nem akartam külön-külön írni egyes alkotásról, így most egybe veszem ezeket. Kezdjük a legaljával, vagyis a Barlanggal.
A 2005-ben készült horror és kaland filmek aposztrofált pusztalom elég nagy népszerűségnek örvend, a 7,2 pont imdb-n eléggé meglepett engem. A történet szerint van egy rakás nő, akik elmennek barlangászni, majd kiderül hogy ez nem az a barlang és meghalnak mindannyian.
Oké előtte történik valami a főszereplővel, aminek abszolút semmi értelme, egy az egyben ki lehetett volna hagyni a történetből. Ettől nem lett se motiváltabb, se szomorúbb, se semmi. Aztán a film felénél van egy "csavar" miszerint ez a barlang nem csak felfedezetlen, hanem egy szörny fészek is. Igen a filmnek semmi szüksége nem volt erre, főleg hogy tele volt az egész szörnyes mizéria logikai bukfencekkel.
Igazából ebből lehetne jó filmet csinálni, csak értelmesebb karakterek kellenének, akik nem basznak fel már az első 15 perc után. Nem kellenének a szörnyek, hanem az egész egy bezárt hatást keltő, valóban nyomasztó és értelmes horror lehetne.
Na lépjünk tovább és pusztítsunk el mindent a fenébe, hiszen nemrégiben láttam a Törésvonalat is (San Andreas). A történet szerint valami földrengés miatt elpusztul Amerika egy része, ezt pedig Dwayne és barátai túlélik. Ennél jobban azért felesleges belemenni a történetbe, mert tényleg ennyi történik. Konkrétan.
Amúgy a film elég látványos, igaz tele van hülyeséggel, de egy katasztrófa filmtől nem is vár sokat az ember. Egy percig nem feszült, az úgymond fordulatokat előre lehet látni, meg amúgy sincs ki miatt aggódni. A színészi játék meglepően oké, bár "The Rock" szomorú arca olyan, mintha citromba harapott volna, nem túl meggyőző. Ahogyan a film se az, viszont piszok szórakoztató. Mint "The Rock".
Tegnap megnéztem a sokak által kedvelt a Bíró című filmet is. A tavaly bemutatott drámai film elég jó pontokkal rendelkezik imdb-n, így gondoltam én is adok neki egy esélyt, attól függetlenül, hogy mindenhol RDJ egyszemélyes shownak tartották ezt a filmet.
A történet szerint van Robert Downey Jr. aki nagyjából saját magát játssza el, némi változásokkal eszközölve eléggé elfogadható alakítást nyújtott. Szóval ő egy nagynevű profi ügyvéd, akinek meghal az anyja, ezért haza kell mennie Mucsára, ahol már hosszú ideje nem járt. Itt aztán felelevenednek az emlékek, előjön a régi szerelem, az apja, akivel rohadtul nem érti meg egymást, meg a testvérei, akik feleslegesen vannak a filmben. A fő sztori DRJ és apja Robert Duvall között leledzik, a két karakter próbál egymáshoz kerülni.
Kezdjük a jó dolgokkal. A színészi játék szerintem rohadt jó ebben a filmben. Robert Duvall elképesztően jól adja elő a kemény apa, és bíró szerepét. RDJ szerintem oké volt, a testvérei (Jeremy Strong és Vincent D'Onorfio) is jól játszottak, bár mondom a szerepüket különösebben nem értettem. Nekem a legjobban mégis Billy Bob Thornton tetszett, az ő karaktere és a színészi játéka egyszerűen lenyűgözően volt elegáns és szórakoztató.
A bajom ezzel a filmmel csupán annyi, hogy rosszul van megírva. Szerintem. Nagyon erős jelenetek vannak benne, amik szépen felépítenek egy alap konfliktust, amit aztán szarrá vágnak néhány olyan dologgal, amit nem ért az ember. Aztán a film közepén elmagyarázzák, de ezzel se oldódik meg a probléma, hiszen megint visszaterelik a fő konfliktust a korábbi gödörbe. Az hogy a Bíró és a fia kapcsolata miért volt ilyen hullámzó, az teljességgel felfoghatatlan számomra. Mintha az egész filmet úgy akarták volna megcsinálni, hogy egy kibaszott hullámzó tenger legyen, amit próbáljunk meg túlélni. És hiába jó a színészi játék, hiába vannak erős jelenetek, ez így nem működik. Igazából fel kéne cserélni néhány részt, kivágni pár jelenetet és máris egy nagyon jó filmet kapnánk. Így szerintem csak olyan oké...
Na ugorjunk néhány szintet és menjünk a Faun labirintusára, amit immáron harmadik alkalommal néztem meg. Nem is akarok sokat írni erről, mivel ez egy alapfilm a fentiekkel ellentétben. Egy apróságot szeretnék csak megosztani veletek, miszerint az eddigi két alkalommal mindig azt néztem, arra figyeltem, és a film után azon gondolkoztam, hogy vajon a kislány (Ofelia) látja csak a meseszerű lényeket, vagy csak képzeli azokat, vagy mi van ezzel. Most azonban (lehet a korral jár) nem gondolkoztam ezen, nem is figyeltem rá különösebben, csak hagytam hogy a történet sodorjon magával, és teljesen átérezzem az ő, valamint Mercedes bánatát, valamint a veszteségeit. Egyszerűen lenyűgöző ez a film, egyszerre szomorú és felemelő. Egy mestermű. Aki eddig nem látta, az pótolja, mert ilyet nem látni mostanság!
A 2005-ben készült horror és kaland filmek aposztrofált pusztalom elég nagy népszerűségnek örvend, a 7,2 pont imdb-n eléggé meglepett engem. A történet szerint van egy rakás nő, akik elmennek barlangászni, majd kiderül hogy ez nem az a barlang és meghalnak mindannyian.
Oké előtte történik valami a főszereplővel, aminek abszolút semmi értelme, egy az egyben ki lehetett volna hagyni a történetből. Ettől nem lett se motiváltabb, se szomorúbb, se semmi. Aztán a film felénél van egy "csavar" miszerint ez a barlang nem csak felfedezetlen, hanem egy szörny fészek is. Igen a filmnek semmi szüksége nem volt erre, főleg hogy tele volt az egész szörnyes mizéria logikai bukfencekkel.
Igazából ebből lehetne jó filmet csinálni, csak értelmesebb karakterek kellenének, akik nem basznak fel már az első 15 perc után. Nem kellenének a szörnyek, hanem az egész egy bezárt hatást keltő, valóban nyomasztó és értelmes horror lehetne.
Na lépjünk tovább és pusztítsunk el mindent a fenébe, hiszen nemrégiben láttam a Törésvonalat is (San Andreas). A történet szerint valami földrengés miatt elpusztul Amerika egy része, ezt pedig Dwayne és barátai túlélik. Ennél jobban azért felesleges belemenni a történetbe, mert tényleg ennyi történik. Konkrétan.
Amúgy a film elég látványos, igaz tele van hülyeséggel, de egy katasztrófa filmtől nem is vár sokat az ember. Egy percig nem feszült, az úgymond fordulatokat előre lehet látni, meg amúgy sincs ki miatt aggódni. A színészi játék meglepően oké, bár "The Rock" szomorú arca olyan, mintha citromba harapott volna, nem túl meggyőző. Ahogyan a film se az, viszont piszok szórakoztató. Mint "The Rock".
Tegnap megnéztem a sokak által kedvelt a Bíró című filmet is. A tavaly bemutatott drámai film elég jó pontokkal rendelkezik imdb-n, így gondoltam én is adok neki egy esélyt, attól függetlenül, hogy mindenhol RDJ egyszemélyes shownak tartották ezt a filmet.
A történet szerint van Robert Downey Jr. aki nagyjából saját magát játssza el, némi változásokkal eszközölve eléggé elfogadható alakítást nyújtott. Szóval ő egy nagynevű profi ügyvéd, akinek meghal az anyja, ezért haza kell mennie Mucsára, ahol már hosszú ideje nem járt. Itt aztán felelevenednek az emlékek, előjön a régi szerelem, az apja, akivel rohadtul nem érti meg egymást, meg a testvérei, akik feleslegesen vannak a filmben. A fő sztori DRJ és apja Robert Duvall között leledzik, a két karakter próbál egymáshoz kerülni.
Kezdjük a jó dolgokkal. A színészi játék szerintem rohadt jó ebben a filmben. Robert Duvall elképesztően jól adja elő a kemény apa, és bíró szerepét. RDJ szerintem oké volt, a testvérei (Jeremy Strong és Vincent D'Onorfio) is jól játszottak, bár mondom a szerepüket különösebben nem értettem. Nekem a legjobban mégis Billy Bob Thornton tetszett, az ő karaktere és a színészi játéka egyszerűen lenyűgözően volt elegáns és szórakoztató.
A bajom ezzel a filmmel csupán annyi, hogy rosszul van megírva. Szerintem. Nagyon erős jelenetek vannak benne, amik szépen felépítenek egy alap konfliktust, amit aztán szarrá vágnak néhány olyan dologgal, amit nem ért az ember. Aztán a film közepén elmagyarázzák, de ezzel se oldódik meg a probléma, hiszen megint visszaterelik a fő konfliktust a korábbi gödörbe. Az hogy a Bíró és a fia kapcsolata miért volt ilyen hullámzó, az teljességgel felfoghatatlan számomra. Mintha az egész filmet úgy akarták volna megcsinálni, hogy egy kibaszott hullámzó tenger legyen, amit próbáljunk meg túlélni. És hiába jó a színészi játék, hiába vannak erős jelenetek, ez így nem működik. Igazából fel kéne cserélni néhány részt, kivágni pár jelenetet és máris egy nagyon jó filmet kapnánk. Így szerintem csak olyan oké...
Na ugorjunk néhány szintet és menjünk a Faun labirintusára, amit immáron harmadik alkalommal néztem meg. Nem is akarok sokat írni erről, mivel ez egy alapfilm a fentiekkel ellentétben. Egy apróságot szeretnék csak megosztani veletek, miszerint az eddigi két alkalommal mindig azt néztem, arra figyeltem, és a film után azon gondolkoztam, hogy vajon a kislány (Ofelia) látja csak a meseszerű lényeket, vagy csak képzeli azokat, vagy mi van ezzel. Most azonban (lehet a korral jár) nem gondolkoztam ezen, nem is figyeltem rá különösebben, csak hagytam hogy a történet sodorjon magával, és teljesen átérezzem az ő, valamint Mercedes bánatát, valamint a veszteségeit. Egyszerűen lenyűgöző ez a film, egyszerre szomorú és felemelő. Egy mestermű. Aki eddig nem látta, az pótolja, mert ilyet nem látni mostanság!
2015. szeptember 9., szerda
Én így alakítanám át az oktatást
Reggel hallhattam a rádiót, ahol elmondták, hogy Finnországban megszüntetik a folyóírás tanítását. Ebből jött is a napi téma, hogy ki milyen tantárgyat tenne be, venni ki az aktuális oktatási tárgyak közül. Mivel ez a téma már régóta foglalkoztat, ezért most leírom az én megoldásomat.
Alapvetően szerintem az iskola arra kell, hogy felkészítsen az életre. Ezért jó lenne az "alap" tantárgyak mellett olyanokat tanulni, amiket hasznosíthatunk is az életben. Az alapok természetesen a matematika, az irodalom, a nyelv és a történelem.
Szóval ezek mellett az olyan tantárgyakat, mint amilyen a fizika, kémia, biológia, de akár a rajz és az ének is, elég lenne alapszinten megtanulni, szépen lebontva évekre. Mondjuk két év alatt el lehet sajátítani egy alap biológia, vagy fizika tudást, sőt 1-2 év alatt rá lehet jönni, hogy az adott gyerkőc ért-e az énekhez, vagy a rajzhoz. Szóval ezután lehetne választani, hogy milyen tantárgyat akarsz magasabb fokozaton űzni. Akinek mondjuk nincs agya a kémiához, az miért szopjon vele hosszútávon? Vagy aki nem tud rajzolni, arra miért kell ráerőltetni?
Mivel néhány év után "felszabadul" egy csomó idő, ide be lehetne rakni olyan dolgokat, amik kicsit felkészítenek az életre is. Némi gazdaságot, marketinget, vagy akár jogot is lehetne oktatni. A fiatalok úgyis fogékonyak erre, megmaradni nekik a tudás és nem úgy lépnének ki az életbe, hogy csak néznek, hogy mi a fasz...
Persze valahogy az egészet úgy kellene megoldani, hogy ne seggelni kelljen az iskolában, ne az legyen, hogy beléd verik a tudást, hanem az, hogy TE magadtól rájössz, átlátod és megoldod. Hogy megtanulj gondolkodni, nem csak elraktározni mindent.
Alapvetően szerintem az iskola arra kell, hogy felkészítsen az életre. Ezért jó lenne az "alap" tantárgyak mellett olyanokat tanulni, amiket hasznosíthatunk is az életben. Az alapok természetesen a matematika, az irodalom, a nyelv és a történelem.
Szóval ezek mellett az olyan tantárgyakat, mint amilyen a fizika, kémia, biológia, de akár a rajz és az ének is, elég lenne alapszinten megtanulni, szépen lebontva évekre. Mondjuk két év alatt el lehet sajátítani egy alap biológia, vagy fizika tudást, sőt 1-2 év alatt rá lehet jönni, hogy az adott gyerkőc ért-e az énekhez, vagy a rajzhoz. Szóval ezután lehetne választani, hogy milyen tantárgyat akarsz magasabb fokozaton űzni. Akinek mondjuk nincs agya a kémiához, az miért szopjon vele hosszútávon? Vagy aki nem tud rajzolni, arra miért kell ráerőltetni?
Mivel néhány év után "felszabadul" egy csomó idő, ide be lehetne rakni olyan dolgokat, amik kicsit felkészítenek az életre is. Némi gazdaságot, marketinget, vagy akár jogot is lehetne oktatni. A fiatalok úgyis fogékonyak erre, megmaradni nekik a tudás és nem úgy lépnének ki az életbe, hogy csak néznek, hogy mi a fasz...
Persze valahogy az egészet úgy kellene megoldani, hogy ne seggelni kelljen az iskolában, ne az legyen, hogy beléd verik a tudást, hanem az, hogy TE magadtól rájössz, átlátod és megoldod. Hogy megtanulj gondolkodni, nem csak elraktározni mindent.
2015. szeptember 3., csütörtök
Ezeket is láttam, de minek: Kém, Halálos iramban 7, Haláli Iramban
Oké menjünk időrendi sorrendben és gyorsan daráljuk le ezt a három filmet.
Először a Kémet láttam, amiért én már alapból nem lelkesedtem annyira, mint mások. Ennek az egyik fő oka éppen a főszereplő volt: Melissa McCarthy. Nekem mondhat bárki bármint, ez a nő engem egyszerűen kikészít, meglátom a vásznon, vagy a monitoron és már tudom, hogy nekem fájni fog. És most se lepett meg, ugyanazokat a szar poénokat hozta mint máskor. Ezúttal mondjuk nem volt "kövér", helyette mérges, bunkó és ízléstelen. Hát ez már a viccesség netovábbja...
A mellékszereplők sokkal érdekesebbek voltak, ami nem meglepő. Jason Statham zseniálisan parodizálta ki saját magát, Jude Law legalább nyolcvan alkalommal igazította meg a haját, ami egyszerűen nevetségesen ötletes húzás, sőt megmerem kockáztatni, hogy a mellékszereplők közül senki nem zavart. A történet olyan oké kategória, az pedig külön élvezetes, hogy többször is feltűnt Magyarország 1-2 része.
A baj igazából csak annyi, hogy a film Statham és Jude Law marháskodásain kívül nem vicces, sőt kifejezetten bántó. Szóval köszönöm, de Melissa McCarthy több esélyt nem kapsz.
Ennél néhány fokozattal jobb film a Halálos Iramban hetedik felvonása. A történet szerint Statham (itt is ő!) vadászik a megszokott társaságra, és keményen egy tagot eltesz láb alól, egy valakit pedig megsebesít. Erre Vin Diesel annyira berág, hogy mindenképpen el akarja picsázni Stathamet, ám ehhez szüksége lesz Kurt Russell segítségére, valamint egy rejtélyes, teljesen oda nem illő programra.
Oké ez a sztori egyszerűen egy faszság. A színészek semmi extrák, meglepő módon itt is Statham magasodik ki a mezőnyből, méghozzá utcahosszal. Mellette még talán Dwayne játékát élveztem, dehát akkora darab az az ember, hogy lassan a megjelenése poénforrást generál. A mellékszereplők vadászása sokkal élvezetesebbre ígérkezett, hiszen feltűntek olyan arcok, mint a néger csávó a Galaxis Őrzőiből, vagy az újdonsült felkapott internet sztár Ronda Rousey.
A film egy agyatlan összevissza kocsikázós, néha pihegős marhaság, aminek viszont a végét tényleg szépen megcsinálták. A búcsú Paul Walkertől valóban szép.
Ezek után úgy gondoltam hogy még nem láttam elég szar filmet idén, ezért megnéztem a Haláli Iramban (Superfast) című valamit is.
Ez egy Halálos Iramban paródia akar lenni viccek nélkül, hosszú elnyújtott jelenetekkel, amiken azt szeretnénk hogy nevessünk. De olyanon nem lehet nevetni, hogy valaki egy másik embert kenegeti szarral. Ez nem vicces.
Amúgy ezzel a filmmel semmi nem stimmel, ami nem is meglepő, hiszen ezt is a két agyalágyult tökfilkó rakta össze, névszerint: Jason Friedberg és Aaron Seltzer. Tudjátok, mit csinált korábban ez a két gyökér? Ők írták az olyan film klasszikusok forgatókönyvét (HAHA!!), mint a Vámpíros film, a Katasztrófa film, vagy éppen a Spárta a köbön, de hogy még jobb legyen ezek már rendeztek egy "The Starving Games" c. rettenetet is, ami 3,3 ponton áll imdb-n! Nem értem, hogy ez a két szarzsák mit keres még a filmes körökben és talán jobb is ha nem tudom hogyan érik el ezt a teljesítményt...
Amúgy a Superfast nem nézhetetlen, nem úgy mint a korábbi munkásságuk. Egyszerűen csak bárgyú, unalmas és egyáltalán nem vicces. Talán kétszer mosolyogtam el, az egyikre nem emlékszem, a másik a film utáni bakiparádé alatt történt. Ez sokat elmond a filmről úgy érzem...
Először a Kémet láttam, amiért én már alapból nem lelkesedtem annyira, mint mások. Ennek az egyik fő oka éppen a főszereplő volt: Melissa McCarthy. Nekem mondhat bárki bármint, ez a nő engem egyszerűen kikészít, meglátom a vásznon, vagy a monitoron és már tudom, hogy nekem fájni fog. És most se lepett meg, ugyanazokat a szar poénokat hozta mint máskor. Ezúttal mondjuk nem volt "kövér", helyette mérges, bunkó és ízléstelen. Hát ez már a viccesség netovábbja...
A mellékszereplők sokkal érdekesebbek voltak, ami nem meglepő. Jason Statham zseniálisan parodizálta ki saját magát, Jude Law legalább nyolcvan alkalommal igazította meg a haját, ami egyszerűen nevetségesen ötletes húzás, sőt megmerem kockáztatni, hogy a mellékszereplők közül senki nem zavart. A történet olyan oké kategória, az pedig külön élvezetes, hogy többször is feltűnt Magyarország 1-2 része.
A baj igazából csak annyi, hogy a film Statham és Jude Law marháskodásain kívül nem vicces, sőt kifejezetten bántó. Szóval köszönöm, de Melissa McCarthy több esélyt nem kapsz.
Ennél néhány fokozattal jobb film a Halálos Iramban hetedik felvonása. A történet szerint Statham (itt is ő!) vadászik a megszokott társaságra, és keményen egy tagot eltesz láb alól, egy valakit pedig megsebesít. Erre Vin Diesel annyira berág, hogy mindenképpen el akarja picsázni Stathamet, ám ehhez szüksége lesz Kurt Russell segítségére, valamint egy rejtélyes, teljesen oda nem illő programra.
Oké ez a sztori egyszerűen egy faszság. A színészek semmi extrák, meglepő módon itt is Statham magasodik ki a mezőnyből, méghozzá utcahosszal. Mellette még talán Dwayne játékát élveztem, dehát akkora darab az az ember, hogy lassan a megjelenése poénforrást generál. A mellékszereplők vadászása sokkal élvezetesebbre ígérkezett, hiszen feltűntek olyan arcok, mint a néger csávó a Galaxis Őrzőiből, vagy az újdonsült felkapott internet sztár Ronda Rousey.
A film egy agyatlan összevissza kocsikázós, néha pihegős marhaság, aminek viszont a végét tényleg szépen megcsinálták. A búcsú Paul Walkertől valóban szép.
Ezek után úgy gondoltam hogy még nem láttam elég szar filmet idén, ezért megnéztem a Haláli Iramban (Superfast) című valamit is.
Ez egy Halálos Iramban paródia akar lenni viccek nélkül, hosszú elnyújtott jelenetekkel, amiken azt szeretnénk hogy nevessünk. De olyanon nem lehet nevetni, hogy valaki egy másik embert kenegeti szarral. Ez nem vicces.
Amúgy ezzel a filmmel semmi nem stimmel, ami nem is meglepő, hiszen ezt is a két agyalágyult tökfilkó rakta össze, névszerint: Jason Friedberg és Aaron Seltzer. Tudjátok, mit csinált korábban ez a két gyökér? Ők írták az olyan film klasszikusok forgatókönyvét (HAHA!!), mint a Vámpíros film, a Katasztrófa film, vagy éppen a Spárta a köbön, de hogy még jobb legyen ezek már rendeztek egy "The Starving Games" c. rettenetet is, ami 3,3 ponton áll imdb-n! Nem értem, hogy ez a két szarzsák mit keres még a filmes körökben és talán jobb is ha nem tudom hogyan érik el ezt a teljesítményt...
Amúgy a Superfast nem nézhetetlen, nem úgy mint a korábbi munkásságuk. Egyszerűen csak bárgyú, unalmas és egyáltalán nem vicces. Talán kétszer mosolyogtam el, az egyikre nem emlékszem, a másik a film utáni bakiparádé alatt történt. Ez sokat elmond a filmről úgy érzem...
2015. augusztus 19., szerda
Ezt is láttam, de minek?! A Fantasztikus 4-es
Ezúttal hanggal mondom el, mert csak...
(megjegyzés: nem mintha ez olyan sokkal bonyibb lenne mint leírni de az apád faszát youtube, hogy nem lehet simán csak hangot feltölteni rád)
2015. augusztus 17., hétfő
A mozikultúráról
Az élet oly sok területén követelik, vagy legalábbis várják el tőlünk, hogy a megfelelő módon viselkedjünk. A különböző közlekedési eszközökön átadjuk a helyünket, megvárjuk hogy leszálljanak a járműről, mielőtt mi megpróbálnánk felszállni, vagy éppen a mozgólépcső jobb oldalán próbálunk állni, hogy mellettünk elmenjen az, aki siet. A tálcánkat visszavisszük a gyorsétteremek asztalaitól, nem köhögünk rá másra, és még sorolhatnám. Sajnos ezek közül egyik se valósul meg teljesen, de erre igazából legyintek, mivel mindenki siet, vagy éppen bámészkodik és ezért nem veszi észre magát.
Arról már nehezebb beszélni, hogy azok akik beülnek egy moziműsor vetítésére miért nem tudnak betartani néhány alapszabályt.
Immáron másodszor fordul elő, hogy a közelünkben ülők arról beszélgetnek a film alatt, hogy milyen finom az általuk megvett étel, majd miután elfagyott a nassolni való azt próbálják meg kitalálni, hogy végül is mit is néznek. Persze többen előveszik a telefonjukat és belevilágítanak a sötétbe, mindezt természetesen hosszú percekig, hogy mindenki észrevegye őket.
Igazából nem értem, hogy nagyjából 2000 forintos jegyár mellett miért éri meg az embereknek beülni olyan filmekre, ami láthatóan nem érdekli őket, és magatartásukkal tönkretenni mások szórakozását. Ha egy színházban, egy múzeumban, vagy más kulturális intézményben meg lehet követelni bizonyos hozzáállást (ruházatot, telefonhasználat tiltását), akkor egy filmszínházban (moziban) miért viselkedhet mindenki úgy ahogy akar?
Jó lenne ha ezek az emberek észrevennék magukat, és megértenék, hogy nem azért szól nekik az ember, mert nagyon szeretne, hanem azért mert geci idegesítőek.
Arról már nehezebb beszélni, hogy azok akik beülnek egy moziműsor vetítésére miért nem tudnak betartani néhány alapszabályt.
Immáron másodszor fordul elő, hogy a közelünkben ülők arról beszélgetnek a film alatt, hogy milyen finom az általuk megvett étel, majd miután elfagyott a nassolni való azt próbálják meg kitalálni, hogy végül is mit is néznek. Persze többen előveszik a telefonjukat és belevilágítanak a sötétbe, mindezt természetesen hosszú percekig, hogy mindenki észrevegye őket.
Igazából nem értem, hogy nagyjából 2000 forintos jegyár mellett miért éri meg az embereknek beülni olyan filmekre, ami láthatóan nem érdekli őket, és magatartásukkal tönkretenni mások szórakozását. Ha egy színházban, egy múzeumban, vagy más kulturális intézményben meg lehet követelni bizonyos hozzáállást (ruházatot, telefonhasználat tiltását), akkor egy filmszínházban (moziban) miért viselkedhet mindenki úgy ahogy akar?
Jó lenne ha ezek az emberek észrevennék magukat, és megértenék, hogy nem azért szól nekik az ember, mert nagyon szeretne, hanem azért mert geci idegesítőek.
2015. augusztus 10., hétfő
Blade and Soul még idén!!!4!
Korábban annyiszor leírtam cikkbe, hogy "Hamarosan jön a játék EU verziója", meg "jövőre már biztosan lesz", hogy igazából már nem is bíztam benne. Ezalatt a majdnem 3 év alatt elértem odáig, hogy teljesen leszarjam. Kipróbáltam egy törtszervert, megnéztem az animeből 2-3 részt, szóval ja volt hiánypótlás, de úgy nem igazán érdekelt, hogy lesz-e ebből valami vagy sem.
Erre valamelyik nap belefutottam a hírbe, hogy hamarosan jön a játék EU és US szerverekre.
Megmosolyogtam a hírt és olvastam tovább. Annyi ilyet lehetett már látni. Aztán csak piszkált a dolog és most úgy komolyabban nekiolvastam.
Még idén jön a Blade and Soul EU szerverre és ingyenes lesz!
Értitek? P2W!
Na ennyit arról, hogy leszarom a játékot...
2015. július 29., szerda
Mi a kedvenc filmed?
Egy általam olvasott filmekkel foglalkozó oldal tette fel ezt a kérdést nem is olyan régen. Nagyjából összeszedtem a válaszokat, érdemes meglesni, hogy a legtöbb ember mit gondol a kedvencének, szerinte mi is a legjobb. Mielőtt ezt azonban megosztanám veletek, boncolgassuk a kérdést egy kicsit.
Mi is a kedvenc filmem?
Őszintén szólva én is nehezen találtam meg a választ, mivel nagyon sok film van amit szeretek. Igazából meg se tudnám mondani mi alapján választok ki valamit "kedvencnek". Az számít annak, amit megnézek évente akár többször is? Vagy az, amelyik baromi nagy hatással van rám, és éppen ezért elég 5 évente megnéznem? Vagy az, amelyikből folyamatosan tudok idézni?
Filmművészetileg, vagy élvezhetőség szempontjából érdemes megítélni valamit?
Ja elég nehéz kérdés, hiszen a Ponyvaregényt bármikor meg tudom nézni, majdnem kívülről vágom az egészet, de közben még mindig megmosolygom a "Royal with cheese"-t. Ezzel szemben mondjuk a Gravitáció nekem egy olyan élmény volt, amit egy film nem tudott visszaadni eddig, egyszerűen varázslatos, hogy mennyire behúzott és mennyi érzelmet zongorázott végig rajtam.
Szóval én így állok, számomra nehéz a döntés. Viszont sok embernek látszólag nincs ilyen nehéz dolga, lássuk, hogy mire szavaztak a legtöbben, illetve kezdjük az elejéről.
Számomra meglepő módon nagyon kevés szavazatot kapott néhány valóban jó film, amik nekem a kedvenceim között szerepelnek. Ezek közül kiemelném a Batman Begins-t és a Shiplash-t. Igen, mindkettő nagyon jó film a maga kategóriáján belül, de hogy a kedvenc lenne, az azért kétséges. A sötét lovag trilógia első felvonásánál jobb a második (amúgy a harmadik rész is elég alul szerepel), míg a Whiplash egy elég nehezen emészthető mű, ami valószínűleg jól megosztja az embereket.
Kicsit előrébb szerepel a nemrég bemutatott Mad Max: Fury Road (miközben más Mad Max nincs a listán), a szerintem túlértékelt Drive, a Bosszúállók és többek között a Gladiátor, a Sebhelyes arcú, sőt még a Szárnyas fejvadász is.
Vicces, hogy többen gondolják kedvenc filmjüknek az Ötödik Elemet, a Stalkert, mint a felsoroltak között bármelyiket. Amúgy pont annyian szeretik ezt a kettőt, mint ahány szavazatot kapott még a 2001: Űrodisszea, a Donnie Darko, vagy éppen a 12 dühös ember.
Számomra meglepően alacsony szavazatot szedett össze a Forrás, ami egy igazán remek alkotás (a Faun labirintusa nincs is a listán), pontosan annyit kapott, mint a Jurassic Park, vagy a Dark Knight. Akármennyire is szeretem az utóbbi kettőt, azért valjuk meg őszintén, hogy még egy olyan film nem létezik, mint a Forrás. Azon lehet gondolkozni, elmélyülni és egyszerűen annyira beszippantja az embert...
Nagyjából megegyező pontot kapott a Terminator 2, a Keresztapa első része és az Alien. Igen ezak azok a filmek, amik a régmúltból ránk maradtak és lehet szeretni őket. Kivéve a Keresztapát, nekem az valamiért ritka unalmas volt...
Közeledünk a dobogóhoz. Az első tízben három Nolan film is szerepel, ami nem meglepő. Szeretjük Nolan munkásságát, egyszerre megrendítő és elgondolkoztató, valamiért minden filmjén érződik, hogy igen, kihozta belőle a maximumot. A kilencedik helyen a Tökéletes Trükk szerepel, amiben Christian Bale és Hugh Jackman szétalázza egymást, mindezt remek körítéssel teszik. Az ötödik az Interstellar és nem sokkal előzi ezt meg az Eredet.
Ezen alkotások közé olyan filmek kerültek, mint a Mátrix (8), a Ponyvaregény (7) és a Gyűrűk Ura (6). Ezután pedig elég érdekes lehet a befutó.
Oké mély levegő. Tippeljetek mi lehet az első három?
Na ha ez megvolt, akkor vágjunk bele.
A harmadik helyen (éppen-hogy leelőzve az Eredetet) a Forrest Gump foglal helyet. Ez nem is meglepő. Egyrészről ez egy örök klasszikus, az is ismeri, aki nem is látta. Másrészről valóban minden korosztálynak szól a film, egy huszonéves ugyanolyan jól elszórakozik rajta, mint egy ötven feletti. Mindenkinek mást mond, mindenki szeretheti.
Érzem a feszültséget a levegőben, itt a második film, mégpedig a Star Wars: A Birodalom visszavág. Így van egy másik klasszikus kapta az ezüstérmet, és én azt mondom, hogy jól is van ez így. 1980-ban megkerülhetetlen volt ez a film, egyszerűen kilógott a sorból. A műfaja, a története, az akció, a végkimenetele, mind-mind eléggé szokatlan volt akkoriban, és talán még most is.
Az első helyen pedig a méltán népszerű Fight Club, azaz Harcosok klubja trónol. A film amiben tulajdonképpen Edward Norton megveri magát. Nem sajnálom, nagyon fasza film, én is imádom. Megvan benne minden, ami csak kellhet, van benne társadalom kritika, mind fuck a végefelé, és sokadik megtekintésre se válik unalmassá, hiszen mindig van mire figyelni.
Kicsit sajnálom, hogy az Amerikai pszichó nem került be egyáltalán a listára, mert nálam még az a film olyan, amint bármikor szívesen betolok a gépen.
Összegezve nehéz lenne bármilyen következtetést is levonni. Nagyon gagyi film nem jutott oda az első 10-be, mindegyik valóban olyan alkotás, amit szívesen megnéz az ember. Eléggé megoszlanak a műfajok, valamint idősíkon is nehéz elhelyezni az alkotásokat (csak gondoljunk az Eredet és a Ponyvaregény közti időkülönbségre). Az látszik, hogy sokan a valóban jó filmeket szeretik, ami még mindig örvendetes a számomra. Szerencsére az olyan túlértékelt filmek, mint a Drive, vagy a Watchmen nem is kaptak sok szavazatot.
Ha ezt végigolvastad, akkor kérlek oszd meg velem: Neked mi a kedvenc filmed?
Mi is a kedvenc filmem?
Őszintén szólva én is nehezen találtam meg a választ, mivel nagyon sok film van amit szeretek. Igazából meg se tudnám mondani mi alapján választok ki valamit "kedvencnek". Az számít annak, amit megnézek évente akár többször is? Vagy az, amelyik baromi nagy hatással van rám, és éppen ezért elég 5 évente megnéznem? Vagy az, amelyikből folyamatosan tudok idézni?
Filmművészetileg, vagy élvezhetőség szempontjából érdemes megítélni valamit?
Ja elég nehéz kérdés, hiszen a Ponyvaregényt bármikor meg tudom nézni, majdnem kívülről vágom az egészet, de közben még mindig megmosolygom a "Royal with cheese"-t. Ezzel szemben mondjuk a Gravitáció nekem egy olyan élmény volt, amit egy film nem tudott visszaadni eddig, egyszerűen varázslatos, hogy mennyire behúzott és mennyi érzelmet zongorázott végig rajtam.
Szóval én így állok, számomra nehéz a döntés. Viszont sok embernek látszólag nincs ilyen nehéz dolga, lássuk, hogy mire szavaztak a legtöbben, illetve kezdjük az elejéről.
Számomra meglepő módon nagyon kevés szavazatot kapott néhány valóban jó film, amik nekem a kedvenceim között szerepelnek. Ezek közül kiemelném a Batman Begins-t és a Shiplash-t. Igen, mindkettő nagyon jó film a maga kategóriáján belül, de hogy a kedvenc lenne, az azért kétséges. A sötét lovag trilógia első felvonásánál jobb a második (amúgy a harmadik rész is elég alul szerepel), míg a Whiplash egy elég nehezen emészthető mű, ami valószínűleg jól megosztja az embereket.
Kicsit előrébb szerepel a nemrég bemutatott Mad Max: Fury Road (miközben más Mad Max nincs a listán), a szerintem túlértékelt Drive, a Bosszúállók és többek között a Gladiátor, a Sebhelyes arcú, sőt még a Szárnyas fejvadász is.
Vicces, hogy többen gondolják kedvenc filmjüknek az Ötödik Elemet, a Stalkert, mint a felsoroltak között bármelyiket. Amúgy pont annyian szeretik ezt a kettőt, mint ahány szavazatot kapott még a 2001: Űrodisszea, a Donnie Darko, vagy éppen a 12 dühös ember.
Számomra meglepően alacsony szavazatot szedett össze a Forrás, ami egy igazán remek alkotás (a Faun labirintusa nincs is a listán), pontosan annyit kapott, mint a Jurassic Park, vagy a Dark Knight. Akármennyire is szeretem az utóbbi kettőt, azért valjuk meg őszintén, hogy még egy olyan film nem létezik, mint a Forrás. Azon lehet gondolkozni, elmélyülni és egyszerűen annyira beszippantja az embert...
Nagyjából megegyező pontot kapott a Terminator 2, a Keresztapa első része és az Alien. Igen ezak azok a filmek, amik a régmúltból ránk maradtak és lehet szeretni őket. Kivéve a Keresztapát, nekem az valamiért ritka unalmas volt...
Közeledünk a dobogóhoz. Az első tízben három Nolan film is szerepel, ami nem meglepő. Szeretjük Nolan munkásságát, egyszerre megrendítő és elgondolkoztató, valamiért minden filmjén érződik, hogy igen, kihozta belőle a maximumot. A kilencedik helyen a Tökéletes Trükk szerepel, amiben Christian Bale és Hugh Jackman szétalázza egymást, mindezt remek körítéssel teszik. Az ötödik az Interstellar és nem sokkal előzi ezt meg az Eredet.
Ezen alkotások közé olyan filmek kerültek, mint a Mátrix (8), a Ponyvaregény (7) és a Gyűrűk Ura (6). Ezután pedig elég érdekes lehet a befutó.
Oké mély levegő. Tippeljetek mi lehet az első három?
Na ha ez megvolt, akkor vágjunk bele.
A harmadik helyen (éppen-hogy leelőzve az Eredetet) a Forrest Gump foglal helyet. Ez nem is meglepő. Egyrészről ez egy örök klasszikus, az is ismeri, aki nem is látta. Másrészről valóban minden korosztálynak szól a film, egy huszonéves ugyanolyan jól elszórakozik rajta, mint egy ötven feletti. Mindenkinek mást mond, mindenki szeretheti.
Érzem a feszültséget a levegőben, itt a második film, mégpedig a Star Wars: A Birodalom visszavág. Így van egy másik klasszikus kapta az ezüstérmet, és én azt mondom, hogy jól is van ez így. 1980-ban megkerülhetetlen volt ez a film, egyszerűen kilógott a sorból. A műfaja, a története, az akció, a végkimenetele, mind-mind eléggé szokatlan volt akkoriban, és talán még most is.
Az első helyen pedig a méltán népszerű Fight Club, azaz Harcosok klubja trónol. A film amiben tulajdonképpen Edward Norton megveri magát. Nem sajnálom, nagyon fasza film, én is imádom. Megvan benne minden, ami csak kellhet, van benne társadalom kritika, mind fuck a végefelé, és sokadik megtekintésre se válik unalmassá, hiszen mindig van mire figyelni.
Kicsit sajnálom, hogy az Amerikai pszichó nem került be egyáltalán a listára, mert nálam még az a film olyan, amint bármikor szívesen betolok a gépen.
Összegezve nehéz lenne bármilyen következtetést is levonni. Nagyon gagyi film nem jutott oda az első 10-be, mindegyik valóban olyan alkotás, amit szívesen megnéz az ember. Eléggé megoszlanak a műfajok, valamint idősíkon is nehéz elhelyezni az alkotásokat (csak gondoljunk az Eredet és a Ponyvaregény közti időkülönbségre). Az látszik, hogy sokan a valóban jó filmeket szeretik, ami még mindig örvendetes a számomra. Szerencsére az olyan túlértékelt filmek, mint a Drive, vagy a Watchmen nem is kaptak sok szavazatot.
Ha ezt végigolvastad, akkor kérlek oszd meg velem: Neked mi a kedvenc filmed?
2015. július 27., hétfő
Ezt is láttuk: A Hangya
Oké ez is olyan írás lesz, hogy kerültem mindenféle kritikát, talán kettőt ha félig elolvastam, hogy még véletlenül se legyek elfogult...
A történet szerint Scott Lang-et (Paul Rodd) végre kiengedik a börtönből, el is dönti, hogy jó útra tér. De az nem egyszerű. Állást nehéz találni egy börtönviselt embernek, így nem marad más hátra, mint a régi meló. Ám ekkor megcsípi egy radioaktív pók és átváltozik a Hangyává, egy félig ember, félig hangya mutáns lénnyé...
Amúgy nem, de nem lehetett kihagyni. A szabadulás után természetesen azt teszi amihez ért, de nem úgy alakulnak a dolgok ahogy tervezi. Hamarosan kiderül, hogy neki kell lennie a Hangyának, ami elég különleges erővel jár: tudja a testméretét csökkenteni, illetve tud a hangyákkal beszélni. Innentől pedig már csak egy valami marad: ellopni az ellenség fegyverét.
Úr isten ez a film!
Hát már maga az elképzelés is brutális. Értitek egy ember, aki változtatja a méretét. Oké, fogadjuk el. Érted, de beszél a hangyákkal. Irányítja őket a tudatával. Te menj oda, te gyere ide, há mé nem váltotok már bazdmeg?!
Tehát mit lehet várni ettől a filmtől? Sok poént, nagyon-nagyon sok poént. Elképesztően vicces a film, úgy, hogy közben illeszkedik a Marvel univerzumba. Sőt egy ponton még keresztezi is azt, és ez a pont veszettül szórakoztató lett. Ahogyan a film végi leszámolás is, ami egyszerre látványos és hihetetlenül szórakoztató.
Szóval ja, aki meg tud békülni azzal a ténnyel, hogy itt egy ember zsugorodik össze és hangyákkal kommunikál, az valószínűleg jól fog szórakozni. Aki pedig valami komolyabbra vágyik, az ne ezt nézze.
A történet szerint Scott Lang-et (Paul Rodd) végre kiengedik a börtönből, el is dönti, hogy jó útra tér. De az nem egyszerű. Állást nehéz találni egy börtönviselt embernek, így nem marad más hátra, mint a régi meló. Ám ekkor megcsípi egy radioaktív pók és átváltozik a Hangyává, egy félig ember, félig hangya mutáns lénnyé...
Amúgy nem, de nem lehetett kihagyni. A szabadulás után természetesen azt teszi amihez ért, de nem úgy alakulnak a dolgok ahogy tervezi. Hamarosan kiderül, hogy neki kell lennie a Hangyának, ami elég különleges erővel jár: tudja a testméretét csökkenteni, illetve tud a hangyákkal beszélni. Innentől pedig már csak egy valami marad: ellopni az ellenség fegyverét.
Úr isten ez a film!
Hát már maga az elképzelés is brutális. Értitek egy ember, aki változtatja a méretét. Oké, fogadjuk el. Érted, de beszél a hangyákkal. Irányítja őket a tudatával. Te menj oda, te gyere ide, há mé nem váltotok már bazdmeg?!
Tehát mit lehet várni ettől a filmtől? Sok poént, nagyon-nagyon sok poént. Elképesztően vicces a film, úgy, hogy közben illeszkedik a Marvel univerzumba. Sőt egy ponton még keresztezi is azt, és ez a pont veszettül szórakoztató lett. Ahogyan a film végi leszámolás is, ami egyszerre látványos és hihetetlenül szórakoztató.
Szóval ja, aki meg tud békülni azzal a ténnyel, hogy itt egy ember zsugorodik össze és hangyákkal kommunikál, az valószínűleg jól fog szórakozni. Aki pedig valami komolyabbra vágyik, az ne ezt nézze.
2015. június 17., szerda
Az idei E3-ról
Azt az eget neki!!
Az egész rendezvény úgy indult, hogy nem igazán érdekelt. Aztán kiderült, hogy ott lesz a Bethesda és elviszik magukkal biztosan a Fallout 4-et, és valószínűleg több meglepetés mellett feltűnik majd valamilyen formában a Dishonored 2 is.
Aztán lényegében a Bethesda ellopta a show-t, mindenki mehet haza.
Új Doom, új Fallout, új Dishonored. Mi kellhet még? Lehet ezt még überelni? Nem azt nem lehet, de megközelíteni igen!
Én most csak a játékokra szeretnék összpontosítani, mivel engem azok érdekelnek. Megjegyezném, hogy nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy engem single player játékok érdekelnek.
Szóval az MS konferencián Gears of War és Tomb Raider részeket mutogattak, és valahol már éreztem, hogy ez lesz az én rendezvényem. Még az EA is képes volt meglepni, az a cég, akiket annyira utálok az elmúlt pár éves lehúzásaik miatt, hogy az hihetetlen. Erre miket jelentenek be? Új Mass Effect és Battlefront játékok. Persze tudom, hogy utóbbinál majd érkezik a DLC dömping, de emberek, milyen hangulata volt a videónak!
Az Ubisoft nem tudott meglepni, egy érdekes címük volt, a For Honor, ami egy kis csapat alapú harcolós játék. Vikingek vs. szamurájok? Simán érdekel.
A Sony-nál az új Hitman engem nem igazán érdekelt, de megemlítem, mert nagy név. Ami sokkal inkább felkeltette az érdeklődésemet az a Final Fantasy VII újra kiadása, valamint a The Last Guardian. Főelg utóbbi érdekes, az évek óta készülő játékot végre befejezik és atyaég! Csak ezért képes lennék PS4-et venni!
Ami még érdekel, de hirtelen nem tudom egyik rendezvényhez se kötni, az a No Man's Sky, ami valami bitang nagy világot tár elénk, baromi sok mindent lehet majd csinálni.
És akkor most nézzük az összegzést. Tessék megnézni a vastagon kiemelt részeket és összehasonlítani az aláhúzottakkal. A kiemeltek folytatások (oké az FF 7 átdolgozás, de na...), míg az aláhúzottak új címek. Azért elég durva az arány. A vicces az, hogy talán azért volt az idei a legjobb E3, mert olyan játékokhoz nyúltak hozzá, amik visszaidézik a játszós korunkat. Amikor még önfeledten lehuppantunk a székbe, benyomtuk a gépet és csak játszottunk, nem kellett igazán semmire se odafigyelnünk. A Bethesda bemutatójánál teljesen ezt éreztem, illetve lényegében az összes vastagon kiemelt játéknál.
Ami még fontos, hogy nem csak ezek a folytatások lesznek ám, hanem új Ghost Recon, új Need for Speed és új Rainbow Six is, a sportjátékokról (FIFA, Madden) már nem is beszélve! Számomra valóban csak egy játék hiányzik, a Silent Hill, amit ugye offoltak a Konami-nál :(
Az egész rendezvény úgy indult, hogy nem igazán érdekelt. Aztán kiderült, hogy ott lesz a Bethesda és elviszik magukkal biztosan a Fallout 4-et, és valószínűleg több meglepetés mellett feltűnik majd valamilyen formában a Dishonored 2 is.
Aztán lényegében a Bethesda ellopta a show-t, mindenki mehet haza.
Új Doom, új Fallout, új Dishonored. Mi kellhet még? Lehet ezt még überelni? Nem azt nem lehet, de megközelíteni igen!
Én most csak a játékokra szeretnék összpontosítani, mivel engem azok érdekelnek. Megjegyezném, hogy nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy engem single player játékok érdekelnek.
Szóval az MS konferencián Gears of War és Tomb Raider részeket mutogattak, és valahol már éreztem, hogy ez lesz az én rendezvényem. Még az EA is képes volt meglepni, az a cég, akiket annyira utálok az elmúlt pár éves lehúzásaik miatt, hogy az hihetetlen. Erre miket jelentenek be? Új Mass Effect és Battlefront játékok. Persze tudom, hogy utóbbinál majd érkezik a DLC dömping, de emberek, milyen hangulata volt a videónak!
Az Ubisoft nem tudott meglepni, egy érdekes címük volt, a For Honor, ami egy kis csapat alapú harcolós játék. Vikingek vs. szamurájok? Simán érdekel.
A Sony-nál az új Hitman engem nem igazán érdekelt, de megemlítem, mert nagy név. Ami sokkal inkább felkeltette az érdeklődésemet az a Final Fantasy VII újra kiadása, valamint a The Last Guardian. Főelg utóbbi érdekes, az évek óta készülő játékot végre befejezik és atyaég! Csak ezért képes lennék PS4-et venni!
Ami még érdekel, de hirtelen nem tudom egyik rendezvényhez se kötni, az a No Man's Sky, ami valami bitang nagy világot tár elénk, baromi sok mindent lehet majd csinálni.
És akkor most nézzük az összegzést. Tessék megnézni a vastagon kiemelt részeket és összehasonlítani az aláhúzottakkal. A kiemeltek folytatások (oké az FF 7 átdolgozás, de na...), míg az aláhúzottak új címek. Azért elég durva az arány. A vicces az, hogy talán azért volt az idei a legjobb E3, mert olyan játékokhoz nyúltak hozzá, amik visszaidézik a játszós korunkat. Amikor még önfeledten lehuppantunk a székbe, benyomtuk a gépet és csak játszottunk, nem kellett igazán semmire se odafigyelnünk. A Bethesda bemutatójánál teljesen ezt éreztem, illetve lényegében az összes vastagon kiemelt játéknál.
Ami még fontos, hogy nem csak ezek a folytatások lesznek ám, hanem új Ghost Recon, új Need for Speed és új Rainbow Six is, a sportjátékokról (FIFA, Madden) már nem is beszélve! Számomra valóban csak egy játék hiányzik, a Silent Hill, amit ugye offoltak a Konami-nál :(
2015. június 16., kedd
Trónok Harca s05
Spoileresen!!!!
Szóval véget ért ez az évad is, hála az égnek. Eléggé megosztó írásokat láttam a neten, így mielőtt teljesen hagynám befolyásolni magam egyik, vagy másik tábor miatt, leírom a saját véleményemet. Aztán lehet mondani, hogy igazam van-e, vagy sem.
Az ötödik évad egyszerűen unalmas volt.
Ennek több oka is lehet, egyrészről kicsit megfáradtak a srácok és nehezen veszik már fel a tempót, másrészről lehet az is, hogy a sorozat és a könyv eltávolodott egymástól. Oké, persze George RR. Martinnal egyeztették a dolgokat, de ettől még, valahol, valami baromira nem stimmelt.
Kezdve a Sárkányok anyjával, folytatva az egész Dorne-i szállal, és befejezve Stannis semmittevésével.
Láttam egy kommentet, ahol egy srác teljesen joggal kiakadt azon, hogy mi a baj ezzel az évaddal. Az, hogy mindenkinek 6-7 rész kell ahhoz, hogy valamit csináljon.
Mindenki olyan kibaszott lassan csinál mindent, hogy az egyszerűen fárasztó. Ezzel persze a legnagyobb probléma is az, hogy a "fordulatok" hiába jók, nem hatják meg az embert. Az, hogy Stannis meghalt nem érdekelt. Hogy Cersei meztelenül parádézott: kicsit zavart, de nem érdekelt. Hogy Daenerys-t körbelovagolták, nem is értettem!
És a vége felé annyira megtetszett a készítőknek az, hogy minden rész VÉGE üssön, hogy ezt játszották el fokozatosan. Egyszerűen uncsi volt szerintem. John Snow meg úgyse halt meg.
Őszintén szólva még így is az egyik legjobb sorozat és nem is véletlenül. A beszélgetős jeleneteket imádom, Tyrion nagyon a toppon van, amikor megkapja mellé a kasztrált kopasz faszit, akkor meg zseniális. A következő évadot persze várom, de igazából azért, mert érdekel, hogy a Törpe miként fog irányítani egy várost...
Szóval véget ért ez az évad is, hála az égnek. Eléggé megosztó írásokat láttam a neten, így mielőtt teljesen hagynám befolyásolni magam egyik, vagy másik tábor miatt, leírom a saját véleményemet. Aztán lehet mondani, hogy igazam van-e, vagy sem.
Az ötödik évad egyszerűen unalmas volt.
Ennek több oka is lehet, egyrészről kicsit megfáradtak a srácok és nehezen veszik már fel a tempót, másrészről lehet az is, hogy a sorozat és a könyv eltávolodott egymástól. Oké, persze George RR. Martinnal egyeztették a dolgokat, de ettől még, valahol, valami baromira nem stimmelt.
Kezdve a Sárkányok anyjával, folytatva az egész Dorne-i szállal, és befejezve Stannis semmittevésével.
Láttam egy kommentet, ahol egy srác teljesen joggal kiakadt azon, hogy mi a baj ezzel az évaddal. Az, hogy mindenkinek 6-7 rész kell ahhoz, hogy valamit csináljon.
- Stannis az évad végéig csak lógatja a faszát, hogy végül meghaljon.
- Daenerys néz bambán és próbál rájönni arra, hogy miért ilyen kibaszott NOOB. Aztán elrepül, mert fuck you.
- Sansa lovagol, megérkezik, vergődik, elugrik.
Mindenki olyan kibaszott lassan csinál mindent, hogy az egyszerűen fárasztó. Ezzel persze a legnagyobb probléma is az, hogy a "fordulatok" hiába jók, nem hatják meg az embert. Az, hogy Stannis meghalt nem érdekelt. Hogy Cersei meztelenül parádézott: kicsit zavart, de nem érdekelt. Hogy Daenerys-t körbelovagolták, nem is értettem!
És a vége felé annyira megtetszett a készítőknek az, hogy minden rész VÉGE üssön, hogy ezt játszották el fokozatosan. Egyszerűen uncsi volt szerintem.
Őszintén szólva még így is az egyik legjobb sorozat és nem is véletlenül. A beszélgetős jeleneteket imádom, Tyrion nagyon a toppon van, amikor megkapja mellé a kasztrált kopasz faszit, akkor meg zseniális. A következő évadot persze várom, de igazából azért, mert érdekel, hogy a Törpe miként fog irányítani egy várost...
2015. június 14., vasárnap
Ezt láttuk: Jurassic World
Néhány szóban nehéz lenne beszélni arról, hogy mi a helyzet a Jurassic Park következő felvonásával, így inkább néhány mondatban próbálom megfogalmazni.
Megjegyzés: ezúttal is próbáltam kerülni mindenféle cikket, videót a témával kapcsolatosan, szóval ez teljesen egyéni vélemény.
A Jurassic World közvetlenül a JP első része után játszódik, ezzel eltemetve a második és harmadik rész borzalmas marhaságait. A Park ismét üzemel, ám már sokkal nagyobb és látványosabb, sokkal megszervezettebb mint korábban. Vannak itt hatalmas halak, pici dinók amiket lehet fogdosni és persze T-Rex etetés is.
Az egész történetfolyamatba egy teljesen felesleges család két gyermektagjával keveredünk bele. A két srác szerintem hót idegesítő volt, a családi hátterük meg teljesen felesleges. De hanyagoljuk ezt lépjünk be a park területére, ahol a család egy másik tagja éppen egy új dinót ismer meg, ami 26 féle lény keresztezéséből jött létre. Természetesen a gyerekek megérkezésekor a lény kiszabadul és teljesen a feje tetejére áll minden...
Ahogy a filmben mondják, vagyis mondták, az emberek már többre vágynak. Legyen nagyobb, látványosabb, erősebb. A baj csak az, hogy ez se egy dinónál nem működik, se egy filmnél. Egyszerűen túl sok mindent markol a film és semmit nem ad vissza cserébe. Három, vagyis három! különböző stílust próbáltak összehozni a családi filmekkel, a komolytalankodással és a szörnyezéssel, aminek az eredménye nem vezet sehová. A szereplők nagy általánosságban marha idegesítőek, kivéve Chris Pratt-et, aki meglepően jól hozta a "macsó" figurát, az egysoros beszólásai pedig aranyat értek.
A látvány nekem tetszett, szerintem szép volt a környezet, a dinók is érdekesek lettek, és egész sokfélét zsúfoltak a filmbe. Ja zsúfoltak. Egyszerűen itt is az a baj, hogy mindent meg akartak mutatni, hogy mennyire fasza gyerekek a készítők. Hogy tudnak csinálni ilyen dinót, olyan dinót, ilyen effektet, olyan morgást, ami hiába szép, és látványos, egyszerűen... unalmas.
És talán ez a film fő baja, hogy a sok apró érdekesség ellenére unalmas a film. Nincs egy íve, vagy egy hullámzása, amitől végig élvezetes lenne.
És még egy negatívum, amit tényleg vissza lehet vezetni a film "tanulságára" miszerint a kevesebb néha több. A Jurassic World utolsó hatalmas csatája. Amiben minden benne van, amitől ez a rész igazából csak egy látványorgia, semmi más... Se szív, se lélek.
Sajnos.
Megjegyzés: ezúttal is próbáltam kerülni mindenféle cikket, videót a témával kapcsolatosan, szóval ez teljesen egyéni vélemény.
A Jurassic World közvetlenül a JP első része után játszódik, ezzel eltemetve a második és harmadik rész borzalmas marhaságait. A Park ismét üzemel, ám már sokkal nagyobb és látványosabb, sokkal megszervezettebb mint korábban. Vannak itt hatalmas halak, pici dinók amiket lehet fogdosni és persze T-Rex etetés is.
Az egész történetfolyamatba egy teljesen felesleges család két gyermektagjával keveredünk bele. A két srác szerintem hót idegesítő volt, a családi hátterük meg teljesen felesleges. De hanyagoljuk ezt lépjünk be a park területére, ahol a család egy másik tagja éppen egy új dinót ismer meg, ami 26 féle lény keresztezéséből jött létre. Természetesen a gyerekek megérkezésekor a lény kiszabadul és teljesen a feje tetejére áll minden...
Ahogy a filmben mondják, vagyis mondták, az emberek már többre vágynak. Legyen nagyobb, látványosabb, erősebb. A baj csak az, hogy ez se egy dinónál nem működik, se egy filmnél. Egyszerűen túl sok mindent markol a film és semmit nem ad vissza cserébe. Három, vagyis három! különböző stílust próbáltak összehozni a családi filmekkel, a komolytalankodással és a szörnyezéssel, aminek az eredménye nem vezet sehová. A szereplők nagy általánosságban marha idegesítőek, kivéve Chris Pratt-et, aki meglepően jól hozta a "macsó" figurát, az egysoros beszólásai pedig aranyat értek.
A látvány nekem tetszett, szerintem szép volt a környezet, a dinók is érdekesek lettek, és egész sokfélét zsúfoltak a filmbe. Ja zsúfoltak. Egyszerűen itt is az a baj, hogy mindent meg akartak mutatni, hogy mennyire fasza gyerekek a készítők. Hogy tudnak csinálni ilyen dinót, olyan dinót, ilyen effektet, olyan morgást, ami hiába szép, és látványos, egyszerűen... unalmas.
És talán ez a film fő baja, hogy a sok apró érdekesség ellenére unalmas a film. Nincs egy íve, vagy egy hullámzása, amitől végig élvezetes lenne.
És még egy negatívum, amit tényleg vissza lehet vezetni a film "tanulságára" miszerint a kevesebb néha több. A Jurassic World utolsó hatalmas csatája. Amiben minden benne van, amitől ez a rész igazából csak egy látványorgia, semmi más... Se szív, se lélek.
Sajnos.
2015. május 18., hétfő
Sorozatosdi: Agents of SHIELD s02
Múlt héten véget ért a SHIELD ügynökeinek a második évada, így a képregény sorozatos felhozatal egy következő darabjáról írom le a véleményem. Ígérem ez az utolsó előtti, hiszen ma, vagy holnap véget ér a Flash is. Szóval lássuk mi is történt, érdemes-e nézni eme sorozatot...
Érdemes hát!
Az első évad első fele egy igazi gyötrelem volt számomra. Benne volt a kocka faktor, de mindenki olyan kis tutyimutyinak tűnt, nem igazán értettem hová akarják ezt az egészet kihozni. Aztán szépen lassan az első évad második felében történt valami, mert olyan szuper véghajrát csapatott a sorozat, amit öröm volt nézni!
És most itt a második évad, amiben 2 történés is akadt és mindkettő eléggé kemény.
Először is Coulson megörült az első évad végén, így ki kell derítenie, hogy WTF van vele. Erre a legjobb módszer összefirkálni táblákat és szerencsétlen embereket zaklatni. Másrészről lehet érezni, hogy valamik szerveződnek a háttérben, amik szépen belefonódnak ebbe a történetszálba. A végére ismét előkapták a nagyágyút és lődöztek vele olyanokat, hogy ihaj!
A különbség csupán az, hogy míg az első évad első fele unalmas volt, és jellegtelen, itt sikerült végig fenntartani a figyelmet. Talán nem is csoda, hogy berendelték a harmadik évadot.
És még valami. Korábban lehetett olyan posztokat látni, miszerint a Marvel a filmekben, a DC a sorozatokban a nagymenő. Lehet, hogy a Marvel kezdi uralni mindkettőt? A Shield-es sorozatuk idén verte az Arrow-t, a Daredevil pedig egy kiemelkedő darab lett, míg az Agent Carter bőven felnőtt a feladathoz. Komolyan össze kell szednie magát a DC-nek, ha akarnak itt kezdeni valamit, hiszen mindhárom korábban említett sorozat folytatódik, sőt, Netflixre jön az A.k.a Jessica Jones, valamint a Luke Cage is, s higgyük el, nem lesznek sokkal rosszabbak mint a mostaniak...
Érdemes hát!
Az első évad első fele egy igazi gyötrelem volt számomra. Benne volt a kocka faktor, de mindenki olyan kis tutyimutyinak tűnt, nem igazán értettem hová akarják ezt az egészet kihozni. Aztán szépen lassan az első évad második felében történt valami, mert olyan szuper véghajrát csapatott a sorozat, amit öröm volt nézni!
És most itt a második évad, amiben 2 történés is akadt és mindkettő eléggé kemény.
Először is Coulson megörült az első évad végén, így ki kell derítenie, hogy WTF van vele. Erre a legjobb módszer összefirkálni táblákat és szerencsétlen embereket zaklatni. Másrészről lehet érezni, hogy valamik szerveződnek a háttérben, amik szépen belefonódnak ebbe a történetszálba. A végére ismét előkapták a nagyágyút és lődöztek vele olyanokat, hogy ihaj!
A különbség csupán az, hogy míg az első évad első fele unalmas volt, és jellegtelen, itt sikerült végig fenntartani a figyelmet. Talán nem is csoda, hogy berendelték a harmadik évadot.
És még valami. Korábban lehetett olyan posztokat látni, miszerint a Marvel a filmekben, a DC a sorozatokban a nagymenő. Lehet, hogy a Marvel kezdi uralni mindkettőt? A Shield-es sorozatuk idén verte az Arrow-t, a Daredevil pedig egy kiemelkedő darab lett, míg az Agent Carter bőven felnőtt a feladathoz. Komolyan össze kell szednie magát a DC-nek, ha akarnak itt kezdeni valamit, hiszen mindhárom korábban említett sorozat folytatódik, sőt, Netflixre jön az A.k.a Jessica Jones, valamint a Luke Cage is, s higgyük el, nem lesznek sokkal rosszabbak mint a mostaniak...
2015. május 14., csütörtök
Sorozatosdi: Arrow harmadik évad
Kezdenek véget érni a sorozatok, amiket nézek. A Daredevilt most fejeztem be, az Arrow most ért véget, a Flash jövőhéten, sőt a SHIELD ügynökei is befejezték a küldetést erre az évre. Érdemes pár szót szólni mindegyikről, mert vannak érdekességek, kiemelkedő alkotások köztük. Legyen szó most az Arrow harmadik évadról, ami meglepően silány lett szerintem...
SPOILER ALERT!
Kezdjük azzal, hogy a második évadban mindent elvesztett Oliver. Anyja meghalt, a cége átkerült máshoz, Thea elmenekült a városból, és mindezek mellett a Liga segítségét kellett kérnie ahhoz, hogy megvédje szeretett városát. Cserébe viszont leszámolt az egyik legkirályabb "gonosszal" Slade Wilsonnal. Szóval milyen kihívásokat lehetett ezután az útjába görgetni?
Kezdetben semmit. Persze össze kell szednie magát, mert megint majdnem cserben hagyta a várost, és a családja is darabokra hullott. Ahhoz, hogy megtalálja a visszautat, először fel kell vennie a küzdelmet Íjászként, majd Oliverként is. Persze nem kérdés ez sikerül neki, hiszen ő a főszereplő. Nem szólhat egy fél évad arról, hogy neki milyen szar...
Szóval amikor már majdnem minden a helyén, akkor a semmiből meghal valaki, amit nem akárki tett, csak ő nem tudott róla. És az egész valahogy oda akar kilyukadni, hogy az Íjász összecsapjon a Liga vezetőjével, Ra's al Ghoul-lal.
És azt hiszem valahol féltávnál kezdtem el érezni, hogy gáz lesz.
Ra's hiába kiváló harcművész, hiába remek gonosz alkat, egyszerűen nem találták a jellemét. Amikor pedig kijelentette, hogy azt akarja Oliver legyen az új Ra's, akkor már tudtuk mi lesz vele, és mi lesz a főszereplővel.
Ó de nem csak történetben és főgenyában teljesített alul ez az évad.
A mellékszereplők elkezdtek összevissza karakter fejlődni. Thea, aki 1 évig élvezte apja kínzását, és erősítését, hirtelen jó erőssé vált. Aztán mégse. Aztán villantott dolgokat, de ugyanolyan maradt mint volt. Brávó.
Felicity átment idegesítő picsává, Laurel kiidegel még mindig. John megmaradt annak aki volt, engedelmes négernek, miközben az egyetlen valós fejlődést az a Roy mutatta, aki igazából háttérbe szorult.
Voltak jó pillanatai a sorozatnak, és még mindig piszok szórakoztató tud lenni, egyszerűen ez most egy elrontott évad lett. A visszaemlékezések, és az aktuális szálak se akartak megfelelően működni. A sok apró hülyeség meg teljesen kizökkentette az embert, szóval az olyanok, hogy Nanda Parbat egy átjáróházzá vált... amit ezrével őriznek a bérgyilkosok... ja.
Remélem összeszedik magukat és egy olyan király negyedik évad várható, amitől a farkam beleugrik a számba.
SPOILER ALERT!
Kezdjük azzal, hogy a második évadban mindent elvesztett Oliver. Anyja meghalt, a cége átkerült máshoz, Thea elmenekült a városból, és mindezek mellett a Liga segítségét kellett kérnie ahhoz, hogy megvédje szeretett városát. Cserébe viszont leszámolt az egyik legkirályabb "gonosszal" Slade Wilsonnal. Szóval milyen kihívásokat lehetett ezután az útjába görgetni?
Kezdetben semmit. Persze össze kell szednie magát, mert megint majdnem cserben hagyta a várost, és a családja is darabokra hullott. Ahhoz, hogy megtalálja a visszautat, először fel kell vennie a küzdelmet Íjászként, majd Oliverként is. Persze nem kérdés ez sikerül neki, hiszen ő a főszereplő. Nem szólhat egy fél évad arról, hogy neki milyen szar...
Szóval amikor már majdnem minden a helyén, akkor a semmiből meghal valaki, amit nem akárki tett, csak ő nem tudott róla. És az egész valahogy oda akar kilyukadni, hogy az Íjász összecsapjon a Liga vezetőjével, Ra's al Ghoul-lal.
És azt hiszem valahol féltávnál kezdtem el érezni, hogy gáz lesz.
Ra's hiába kiváló harcművész, hiába remek gonosz alkat, egyszerűen nem találták a jellemét. Amikor pedig kijelentette, hogy azt akarja Oliver legyen az új Ra's, akkor már tudtuk mi lesz vele, és mi lesz a főszereplővel.
Ó de nem csak történetben és főgenyában teljesített alul ez az évad.
A mellékszereplők elkezdtek összevissza karakter fejlődni. Thea, aki 1 évig élvezte apja kínzását, és erősítését, hirtelen jó erőssé vált. Aztán mégse. Aztán villantott dolgokat, de ugyanolyan maradt mint volt. Brávó.
Felicity átment idegesítő picsává, Laurel kiidegel még mindig. John megmaradt annak aki volt, engedelmes négernek, miközben az egyetlen valós fejlődést az a Roy mutatta, aki igazából háttérbe szorult.
Voltak jó pillanatai a sorozatnak, és még mindig piszok szórakoztató tud lenni, egyszerűen ez most egy elrontott évad lett. A visszaemlékezések, és az aktuális szálak se akartak megfelelően működni. A sok apró hülyeség meg teljesen kizökkentette az embert, szóval az olyanok, hogy Nanda Parbat egy átjáróházzá vált... amit ezrével őriznek a bérgyilkosok... ja.
Remélem összeszedik magukat és egy olyan király negyedik évad várható, amitől a farkam beleugrik a számba.
2015. május 11., hétfő
Ultron kora
Először is azzal kezdeném, hogy próbáltam kerülni mindenféle írott és képi kritikát a filmmel kapcsolatosan, ami nem nagyon sikerült. Csak elolvastam egy cikket, illetve megnéztem egy videót, de ezekre nem figyeltem oda, próbáltam a saját véleményemet felállítani, csak magamra hagyatkozni. Spoiler mentes írás!
Az Ultron kora ott indít, ahol az előző Marvel filmek és az Agent of Shield sorozat részei abbamaradtak. Utóbbi igazából nem feltétlenül szükséges a film nézéséhez, de helyenként jó ha van mibe kapaszkodnunk. Szóval egy hatalmas támadás során kiderül mit akarnak hőseink, amivel megindul a baj lavina. Mert egy valami állandó: a baj.
Ezúttal a probléma forrása a saját házuk környékéről érkezik, hiszen a címszereplő Ultron, Tony Stark teremtménye, bár nem igazán úgy sikerült, ahogy eltervezte. A robot ahelyett, hogy díszelegne és várná az utasításokat, önmaga cselekszik, amivel nem is lenne önmagában gond. Csak szegénykém nem azt akarja, amit mások elvárnak tőle.
Ultron karaktere (igen egy robotnál) zseniális! Telitalálat, igazából ő nem is olyan, meg... hát erről nehéz beszélni. Szerintem nagyon eltalálták.
A többiekre nem lehet panasz. Megismertük őket már korábbról, az Avengers 1 óta pedig tudjuk milyen aranyos is amikor civakodnak, vagy amikor csak simán leülnek és beszélnek. A legviccesebb pillanatokat sikerült a legmegfelelőbb helyre beszúrni, így nem lett a film egyhangú, és mondjuk ki nem egy akciókavalkád az egész! Pedig abból van itt a legtöbb, és milyen harcok vannak, atyaég!
Számomra mégis két faktor volt a filmben. Az egyik Skarlát boszorkány, akitől nem dobtam el az agyam, mégis úgy megszívatta hőseinket, hogy azt öröm volt nézni. A másik, hogy előszeretettel csinált hülyét magából a film, igazából voltak ilyen önoltások, amik nagyon jól álltak neki.
Na és ezek azok amik megkülönböztetik amúgy a DC-t és a Marvel-t. Ha csak összevetjük az utolsó filmet ebből és abból, akkor jól látható a különbség, és az élvezhetőség is. Itt is romboltak annyit, mint a Superman-ben, mégis sokkal fogyaszthatóbb volt az egész.
Sajnos akad némi probléma is a filmmel. Számomra túl sok info volt, helyenként elég fárasztónak tűnt követni a szálakat. Persze eltudtam helyezni a karaktereket, felismertem mindenkit és magát a történetet is értettem. Csak sok volt. A film végére el is fáradtam.
Szóval ja, irány a mozi és tessék megnézni valami faszát! Főleg úgy, hogy a traielrek között van az SW 7 is, ami iMAX-ben nagyon kemény hatást keltett!
Az Ultron kora ott indít, ahol az előző Marvel filmek és az Agent of Shield sorozat részei abbamaradtak. Utóbbi igazából nem feltétlenül szükséges a film nézéséhez, de helyenként jó ha van mibe kapaszkodnunk. Szóval egy hatalmas támadás során kiderül mit akarnak hőseink, amivel megindul a baj lavina. Mert egy valami állandó: a baj.
Ezúttal a probléma forrása a saját házuk környékéről érkezik, hiszen a címszereplő Ultron, Tony Stark teremtménye, bár nem igazán úgy sikerült, ahogy eltervezte. A robot ahelyett, hogy díszelegne és várná az utasításokat, önmaga cselekszik, amivel nem is lenne önmagában gond. Csak szegénykém nem azt akarja, amit mások elvárnak tőle.
Ultron karaktere (igen egy robotnál) zseniális! Telitalálat, igazából ő nem is olyan, meg... hát erről nehéz beszélni. Szerintem nagyon eltalálták.
A többiekre nem lehet panasz. Megismertük őket már korábbról, az Avengers 1 óta pedig tudjuk milyen aranyos is amikor civakodnak, vagy amikor csak simán leülnek és beszélnek. A legviccesebb pillanatokat sikerült a legmegfelelőbb helyre beszúrni, így nem lett a film egyhangú, és mondjuk ki nem egy akciókavalkád az egész! Pedig abból van itt a legtöbb, és milyen harcok vannak, atyaég!
Számomra mégis két faktor volt a filmben. Az egyik Skarlát boszorkány, akitől nem dobtam el az agyam, mégis úgy megszívatta hőseinket, hogy azt öröm volt nézni. A másik, hogy előszeretettel csinált hülyét magából a film, igazából voltak ilyen önoltások, amik nagyon jól álltak neki.
Na és ezek azok amik megkülönböztetik amúgy a DC-t és a Marvel-t. Ha csak összevetjük az utolsó filmet ebből és abból, akkor jól látható a különbség, és az élvezhetőség is. Itt is romboltak annyit, mint a Superman-ben, mégis sokkal fogyaszthatóbb volt az egész.
Sajnos akad némi probléma is a filmmel. Számomra túl sok info volt, helyenként elég fárasztónak tűnt követni a szálakat. Persze eltudtam helyezni a karaktereket, felismertem mindenkit és magát a történetet is értettem. Csak sok volt. A film végére el is fáradtam.
Szóval ja, irány a mozi és tessék megnézni valami faszát! Főleg úgy, hogy a traielrek között van az SW 7 is, ami iMAX-ben nagyon kemény hatást keltett!
2015. április 6., hétfő
Retro gaming: Dark Messiah
Úúúúú!
2006-ban még teljesen normális volt, hogy kiadtak úgy egy játékot, hogy volt mondanivalója, izgalmas volt és nem kellett hozzá mindenféle hülye dlc-ket megvenni. Eme kitűnő felvezetőnek felel meg a leginkább a Dark Messiah, amely nagyon szépen visszarepített az időbe.
A történet baromi jó, főleg, hogy egy idő után elágazik és bizony választanunk kell kinek az oldalán is folytatjuk a harcot, így akár többször is végigjátszható egy bizonyos ponttól. A végén így aztán megmenthetjük, elpusztíthatjuk vagy éppenséggel magunkévá tehetjük a világot. A döntés a mi kezünkben van, illetve azon, hogy megtaláljuk-e hová kell menni...
A Dark Messian harcrendszere kifogástalan. Fel lehet kapni cuccokat, amit hozzávághatunk az ellenséghez. Lehet nálunk íj, kard, pajzs, tőr, bot, igazából elég nagy a választék. Ezeken kívül varázsolhatunk is, rugdoshatunk, sokszor pedig a kötelet lövő íjunkat kell használni.
A grafikáról a Source engine gondoskodik, ami meg is látszik rajta. Bizonyos részleteiben nem öregedett szépen a játék. Az arcok, a belső területek piszok jól néznek ki még mindig. Persze ne hasonlítsuk egy új generációs game-hez, de szerintem megállja a helyét. Ami viszont egyértelműen ronda és ez a motor gyengesége is, azok a távoli helyek, a látképek. Szerencsére ebből nem sok van, figyeltek az Ubisoftnál arra, hogy inkább barlangokban, városi utcákon mászkáljunk.
A Dark Messiah az a fantasy fps amire mindenkinek szüksége volt annak idején, és szerény meglátásom szerint egy remake, vagy folytatás, vagy csak egy hasonló játék igazi felfrissülés lehetne a piacon. Amit mindenképpen érdemes lenne átvenni az úgy a játék magja, amellé már csak egy új sztori kell és meg is vagyunk.
Alapmű, na!
2006-ban még teljesen normális volt, hogy kiadtak úgy egy játékot, hogy volt mondanivalója, izgalmas volt és nem kellett hozzá mindenféle hülye dlc-ket megvenni. Eme kitűnő felvezetőnek felel meg a leginkább a Dark Messiah, amely nagyon szépen visszarepített az időbe.
A történet baromi jó, főleg, hogy egy idő után elágazik és bizony választanunk kell kinek az oldalán is folytatjuk a harcot, így akár többször is végigjátszható egy bizonyos ponttól. A végén így aztán megmenthetjük, elpusztíthatjuk vagy éppenséggel magunkévá tehetjük a világot. A döntés a mi kezünkben van, illetve azon, hogy megtaláljuk-e hová kell menni...
A Dark Messian harcrendszere kifogástalan. Fel lehet kapni cuccokat, amit hozzávághatunk az ellenséghez. Lehet nálunk íj, kard, pajzs, tőr, bot, igazából elég nagy a választék. Ezeken kívül varázsolhatunk is, rugdoshatunk, sokszor pedig a kötelet lövő íjunkat kell használni.
A grafikáról a Source engine gondoskodik, ami meg is látszik rajta. Bizonyos részleteiben nem öregedett szépen a játék. Az arcok, a belső területek piszok jól néznek ki még mindig. Persze ne hasonlítsuk egy új generációs game-hez, de szerintem megállja a helyét. Ami viszont egyértelműen ronda és ez a motor gyengesége is, azok a távoli helyek, a látképek. Szerencsére ebből nem sok van, figyeltek az Ubisoftnál arra, hogy inkább barlangokban, városi utcákon mászkáljunk.
A Dark Messiah az a fantasy fps amire mindenkinek szüksége volt annak idején, és szerény meglátásom szerint egy remake, vagy folytatás, vagy csak egy hasonló játék igazi felfrissülés lehetne a piacon. Amit mindenképpen érdemes lenne átvenni az úgy a játék magja, amellé már csak egy új sztori kell és meg is vagyunk.
Alapmű, na!
2015. március 23., hétfő
Sorozatosdi: Constantine
Na akkor most gyorsan pár mondatban a Constantine sorozatról. A 13 részes első évad nagy nehezen lement, és úgy tűnik el is kaszálták a sorozatot. Egyrészről megértem, mert elég kellemetlen hiányosságokkal küzdött, másrészről elég fájó ez a hír. Hogy miért?
A Constantine sorozatban van néhány remek dolog. A szereplők telitalálatok, Matt Ryan mint főszereplő csillagos ötös. Nagyon faszán hozza a karaktert, bár az akcentusa olykor elég kellemetlen tud lenni. Ötletekben sincs hiány a sorozat alatt, lesz itt minden, amire vágyni csak lehet: démonűzés, szellemidézés, herefa...
Igazából ötletek, szereplők és vicceskedés terén nagyon jól muzsikál a sorozat. Sajnálatos módon az össze nem függő cselekmény az ami teljesen tönkreteszi a dolgot, valamint az, hogy nem igazán sikerül felépíteni egy kellő stresszt a részek alatt. Hiába tudjuk, hogy jön a sötétség, ennek igazából látható nyomai nincsenek. Nem ugrálnak ki démonok a WC-ből, nem futkosnak megőrülve az emberek az utcákon.
Én igazából kíváncsi lennék azért egy második évadra, mert elég kellemesen ért véget az első. Bár az utolsó rész is inkább egy kínlódás volt, mintsem egy jó szezonzáró. Talán új írók kellenének, akik egy picit megdobják a következő évadot. Ha lesz persze...
A Constantine sorozatban van néhány remek dolog. A szereplők telitalálatok, Matt Ryan mint főszereplő csillagos ötös. Nagyon faszán hozza a karaktert, bár az akcentusa olykor elég kellemetlen tud lenni. Ötletekben sincs hiány a sorozat alatt, lesz itt minden, amire vágyni csak lehet: démonűzés, szellemidézés, herefa...
Igazából ötletek, szereplők és vicceskedés terén nagyon jól muzsikál a sorozat. Sajnálatos módon az össze nem függő cselekmény az ami teljesen tönkreteszi a dolgot, valamint az, hogy nem igazán sikerül felépíteni egy kellő stresszt a részek alatt. Hiába tudjuk, hogy jön a sötétség, ennek igazából látható nyomai nincsenek. Nem ugrálnak ki démonok a WC-ből, nem futkosnak megőrülve az emberek az utcákon.
Én igazából kíváncsi lennék azért egy második évadra, mert elég kellemesen ért véget az első. Bár az utolsó rész is inkább egy kínlódás volt, mintsem egy jó szezonzáró. Talán új írók kellenének, akik egy picit megdobják a következő évadot. Ha lesz persze...
2015. március 19., csütörtök
Márkahűség vs fanatizmus
Vajon mi a különbség a márkahűség és a fanatizmus között? Erre a remek kérdésre keresem a választ, a megoldást azonban nem biztos, hogy meglelem.
Annyi bizonyos, hogy az emberek szeretnek ragaszkodni. Más emberekhez, ideológiához, valláshoz, tárgyakhoz. Legjobban azonban bizonyos márkákhoz szeretjük kapcsolni életünket. A márkahű embert érdekli milyen újdonságokkal jelentkezik kedvenc cége, milyen újításokat hajtanak végre a piacon. Szeret benézni a háttérbe, próbál visszajelzésekkel segíteni a fejlesztésekben.
De akkor mi választja el a fanatizmustól?
Az, hogy egy fanatista mindezt megsokszorozza, nem látja a hibákat, nem érdeklik az ellenérvek és csak sulykolja a marhaságot. Hiába próbálod ész érvekkel elmagyarázni neki, hogy az nem úgy van. Nem hallgat rád, te vagy a hülye és megy vissza a többi fanatistához.
Biztos mindenki találkozott már ilyennel, ha máshol nem is, az Interneten biztosan. A fanatisták mindenhol ott vannak, támogatják a pártjukat, az almájukat, vagy a vallásukat. Velük nem lehet mit tenni, el kell kerülni őket minél messzebb.
Így legalább a TE elméd megmarad épségben...
2015. február 1., vasárnap
A DAL 2015 eddig és nem tovább
Lezajlott a hazai selejtező második köre, ami nekem bőven elég volt ahhoz, hogy megállapítsam: ez bizony engem a továbbiakban nem érdekel. Miről is van szó?
Az Euroviziós dalfesztiválra minden ország küldet egy előadót, ami képviseli az adott nemzetet. Ezt nálunk egy vetélkedővel választják ki, ahol a zsűri mellett a közönség is továbbjuttathat énekeseket. Igen ebből már adódnak a problémák, a zsűri kiléte és maga a szám is eléggé meghatározó tud lenni. Tehát benne van a pakliban, hogy nem a legjobb DAL képviseli országunkat? Hát na ná!
Idén az M1 amúgy még jobban belelódult, a zsűri mindenkit lepontoz egy 1-10 skálán, ehhez hozzácsapják a közönség pontokat. Azokat a pontokat, amiket egy ingyenes applikáció segítségével lehet elküldeni. Csak éppenséggel azt hagyják ki az egész mizériából, hogy az ingyenes applikáció fizetős sms-t küld. LOL.
Nem baj 40k embert így is sikerült beugratni, ők elküldték a maguk kis pénzét az M1-nek. Ja mindezek mellett az utolsó 15 percben a megmaradt 5 előadó közül is választhatnak egyet a nézők, aki tovább haknizhat a következő adásban.
Oké, én nem vagyok oda ezért a versenyért. Egyrészről, az hogy mindenki jelentkezhet, bármilyen dallal, az szerintem elég erős. Másrészről a zsűri is hagy némi kívánnivalót maga után. A 4 tagú bagázsba ezúttal belerakták Pietro-t, vagy Póárót, vagy ki a tökömet, aki azon kívül, hogy rohadt sokat pislog és alig nyitja ki a szemét, azon kívül csinált valamit? Vagy ennyi elég ahhoz, hogy az adófizetők pénzéből jóllakassák?
Na de ott van még Csiszár Jenő is, akinek tök mindegy mi szól, ő tud rá valamilyen kategóriát mondani. Ott van a Rákos Filip, akinek szerintem kurvára semmi köze a zenéhez, és az egyetlen női tag is, Rúzsa Magdi. Ő rá nem akarok rosszat mondani, mert ő az egyetlen, akinek biztosan van valamilyen zenei affinitása.
Akkor miért is néztem?
Két oka van. Egyrészről jó tisztában lenni azzal, hogy milyen zenék születnek a mai magyar piacon. Sajnos a helyzet elég elkeserítő...
Másrészről indult a Leander Rising, ami az egyik kedvenc magyar bandám, széthallgattam mindegyik számukat, imádom őket. Aki nem tudná, ez egy metal-rock banda, akik intelligens számokat írnak, mindegyik énekelhető, de mondanivalóval is rendelkeznek emellett.
Az Euroviziós dalfesztiválra minden ország küldet egy előadót, ami képviseli az adott nemzetet. Ezt nálunk egy vetélkedővel választják ki, ahol a zsűri mellett a közönség is továbbjuttathat énekeseket. Igen ebből már adódnak a problémák, a zsűri kiléte és maga a szám is eléggé meghatározó tud lenni. Tehát benne van a pakliban, hogy nem a legjobb DAL képviseli országunkat? Hát na ná!
Idén az M1 amúgy még jobban belelódult, a zsűri mindenkit lepontoz egy 1-10 skálán, ehhez hozzácsapják a közönség pontokat. Azokat a pontokat, amiket egy ingyenes applikáció segítségével lehet elküldeni. Csak éppenséggel azt hagyják ki az egész mizériából, hogy az ingyenes applikáció fizetős sms-t küld. LOL.
Nem baj 40k embert így is sikerült beugratni, ők elküldték a maguk kis pénzét az M1-nek. Ja mindezek mellett az utolsó 15 percben a megmaradt 5 előadó közül is választhatnak egyet a nézők, aki tovább haknizhat a következő adásban.
Oké, én nem vagyok oda ezért a versenyért. Egyrészről, az hogy mindenki jelentkezhet, bármilyen dallal, az szerintem elég erős. Másrészről a zsűri is hagy némi kívánnivalót maga után. A 4 tagú bagázsba ezúttal belerakták Pietro-t, vagy Póárót, vagy ki a tökömet, aki azon kívül, hogy rohadt sokat pislog és alig nyitja ki a szemét, azon kívül csinált valamit? Vagy ennyi elég ahhoz, hogy az adófizetők pénzéből jóllakassák?
Na de ott van még Csiszár Jenő is, akinek tök mindegy mi szól, ő tud rá valamilyen kategóriát mondani. Ott van a Rákos Filip, akinek szerintem kurvára semmi köze a zenéhez, és az egyetlen női tag is, Rúzsa Magdi. Ő rá nem akarok rosszat mondani, mert ő az egyetlen, akinek biztosan van valamilyen zenei affinitása.
Akkor miért is néztem?
Két oka van. Egyrészről jó tisztában lenni azzal, hogy milyen zenék születnek a mai magyar piacon. Sajnos a helyzet elég elkeserítő...
Másrészről indult a Leander Rising, ami az egyik kedvenc magyar bandám, széthallgattam mindegyik számukat, imádom őket. Aki nem tudná, ez egy metal-rock banda, akik intelligens számokat írnak, mindegyik énekelhető, de mondanivalóval is rendelkeznek emellett.
Szóval ez nem titok, sajnos nem jutottak tovább a következő körbe. Ezzal igazából semmilyen meglepetést nem okozott a műsor, várható volt, hogy egy "réteg" zenekar nem kerül be a legjobb X-be. A baj az, hogyan estek ki, illetve maga ez a műsor hogyan zajlik.
A zsűri pontszámai 90%-ban meghatározzák a továbbjutok kilétét. Mivel ezeknek az embereknek a 75%-a nem ért a zenéhez, így azokat juttatják tovább, akikről tudják, hogy kicsoda. Tóth Vera? Simán, tök mindegy mit énekel, neki csak jót lehet mondani. Oláh Gergő? Aki hiába énekel szépen, ha egyszerűen a dal alatt hallható ritmus lopott, és a szám amit énekelt egyszerűen dög unalmas. Ki a faszt érdekel, hogy ő honnan jött?
Szóval ott tartunk, hogy a 10 indulóból 5-nek van neve. Meg is vagyunk a továbbjutókkal, persze azért a nagyon, nagyon szarokat nem rakjuk be, helyette menjenek a kisebb nevek. Ezután próbáljunk még több pénzt kihúzni a nézőktől, akik nem is tudják, hogy fizetnek az ingyenes applikációval. Ők vajon az 5 kevésbé népszerű, vagy népszerű, de szar énekesből kit juttatnak tovább?
A legjobbat?
A második legjobbat?
Vagy azt akinek a legnagyobb neve van, és mellé elfogadhatóan énekelt?
Kérdés ez egyáltalán?
Igazából nem tudom, hogy kellene működnie ennek a versenynek, de nem is érdekel. Örülök, hogy a Leander Rising megmutatta magát és helytálltak annak ellenére, hogy valami félnótás jutott helyettük tovább.
A részemről a továbbiakat inkább passzolom.
2015. január 6., kedd
2014 filmes év szerintem
Szerintem tök jó filmes évet zártunk 2014-ben, így fogtam és én is gyorsan összeírtam, hogy szerintem mik voltak a legjobbak, legrosszabbak meg ilyenek. Nálam egyelőre ezek a jelöltek, bár hozzátenném, hogy néhány film kimaradt, így a John Wick, a Holtodiglan, vagy éppenséggel az Éjjeli Féreg...
Az év legjobbjai
Harag/Fury: Remek színészek, remek karakterek, kiváló korhű ábrázolás. Az egész nyomasztó, lebilincselő és látványos. És ehhez nem kellett zöld háttér se. Micsoda meglepetés!
Interstellar: Nolan film bármikor jöhet, imádom a műveit. Az Interstellar, vagyis Csillagok közt, egy remek film, lenyűgöző és elég szomorú, de felemelő is tud lenni.
Edge of tomorrow: Nem értem a Tom Cruise utálatot, szerintem ő egy jó színész. Sci-fi hősként meg pazar tud lenni. A Holnap határa c. film egyszerre látványos, izgalmas, vicces és elgondolkodtató. Muszáj látni!
Az év legnagyobb csalódásai
Godzilla: Egy film, amiben a főszereplő nem szerepel, amiben látványosan nem történik semmi, cserébe viszont mindenkivel és mindennel foglalkoznak. Unalmas karakterek, borzasztó történet, átgondolatlan események. Kár érte...
Műkincsvadászok: Úr Isten, ez a film tavaly volt? Hatalmas szereplőgárda, jó alakítások, csak egy nagyon gyenge és érdektelen történet.
Az év meglepetései:
Frank: Ez a film valami baszottul elbaszott, de egyben egy zsenialitás. Én nem tudom, nem találom a szavakat. Most néztem meg, és nagyon sajnáltam volna, ha a Franket nem látom. Kell hozzá egy türelem, meg egy idegállapot, meg nem is tudom mi kell hozzá. A lényeg, hogy jó film, nagyon jó film, és meglepően jó, ahhoz képest, hogy valaki egy dobozfejűt játszik.
Lego movie: Nálam az év animációs filmje. Egyszerre volt szórakoztató gyerekeknek és felnőtteknek, de nem szájbarágósan, hanem olyan kis kellemesen. Imádtam a Lego filmet, a főcímdala meg fülbemászó azt kész. :)
Amerika kapitány 2: Őszintén szólva nem gondoltam, hogy a kapitány kalandja ennyire érdekes lesz, valami kis tingli-tanglizást vártam. Ehhez képest akkora kémjátszmát hoztak össze, hogy csak néztem. Szép volt Marvel, szép volt...
Az év legrosszabbjai nálam:
Vámpír akadémia: Amikor valamit végignézel azért, mert már elkezdted, az igazi bűnös élvezet. Annyira semmitmondó egy "film" volt, hogy az valami rettenet.
Divergent: nem bírom a tini moviekat, ez alól a Beavatott sem kivétel. Tehetségtelen főszereplő, érdektelen karakterek, átgondolatlan történet. Folytassam még?
Szabotázs: Na ezt hagyjuk, ez meg sem történt, nincs ilyen. Vége.
Az ismeretlen Drakula: Ez kiidegelt ez a film, de lehet hogy csak azért haragszom rá, mert nézhettük volna helyette a Holtodiglant is. Annyira gagyi volt az egész, hogy még B filmnek se jó. De legalább denevér ököllel harcolt a főszereplő. WTF?!
Az év legjobbjai
Harag/Fury: Remek színészek, remek karakterek, kiváló korhű ábrázolás. Az egész nyomasztó, lebilincselő és látványos. És ehhez nem kellett zöld háttér se. Micsoda meglepetés!
Interstellar: Nolan film bármikor jöhet, imádom a műveit. Az Interstellar, vagyis Csillagok közt, egy remek film, lenyűgöző és elég szomorú, de felemelő is tud lenni.
Edge of tomorrow: Nem értem a Tom Cruise utálatot, szerintem ő egy jó színész. Sci-fi hősként meg pazar tud lenni. A Holnap határa c. film egyszerre látványos, izgalmas, vicces és elgondolkodtató. Muszáj látni!
Az év legnagyobb csalódásai
Godzilla: Egy film, amiben a főszereplő nem szerepel, amiben látványosan nem történik semmi, cserébe viszont mindenkivel és mindennel foglalkoznak. Unalmas karakterek, borzasztó történet, átgondolatlan események. Kár érte...
Műkincsvadászok: Úr Isten, ez a film tavaly volt? Hatalmas szereplőgárda, jó alakítások, csak egy nagyon gyenge és érdektelen történet.
Az év meglepetései:
Frank: Ez a film valami baszottul elbaszott, de egyben egy zsenialitás. Én nem tudom, nem találom a szavakat. Most néztem meg, és nagyon sajnáltam volna, ha a Franket nem látom. Kell hozzá egy türelem, meg egy idegállapot, meg nem is tudom mi kell hozzá. A lényeg, hogy jó film, nagyon jó film, és meglepően jó, ahhoz képest, hogy valaki egy dobozfejűt játszik.
Lego movie: Nálam az év animációs filmje. Egyszerre volt szórakoztató gyerekeknek és felnőtteknek, de nem szájbarágósan, hanem olyan kis kellemesen. Imádtam a Lego filmet, a főcímdala meg fülbemászó azt kész. :)
Amerika kapitány 2: Őszintén szólva nem gondoltam, hogy a kapitány kalandja ennyire érdekes lesz, valami kis tingli-tanglizást vártam. Ehhez képest akkora kémjátszmát hoztak össze, hogy csak néztem. Szép volt Marvel, szép volt...
Az év legrosszabbjai nálam:
Vámpír akadémia: Amikor valamit végignézel azért, mert már elkezdted, az igazi bűnös élvezet. Annyira semmitmondó egy "film" volt, hogy az valami rettenet.
Divergent: nem bírom a tini moviekat, ez alól a Beavatott sem kivétel. Tehetségtelen főszereplő, érdektelen karakterek, átgondolatlan történet. Folytassam még?
Szabotázs: Na ezt hagyjuk, ez meg sem történt, nincs ilyen. Vége.
Az ismeretlen Drakula: Ez kiidegelt ez a film, de lehet hogy csak azért haragszom rá, mert nézhettük volna helyette a Holtodiglant is. Annyira gagyi volt az egész, hogy még B filmnek se jó. De legalább denevér ököllel harcolt a főszereplő. WTF?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)