A fejlődés, vagyis inkább az átalakulás elképesztő, amit végrehajtott a zenekar. 2004-ben rázódtak össze, ám csak egy évvel később dobtak ki egy kis demo lemezt. Ez felkeltette a TVT Records érdeklődését, akik olyan alig ismert emberek lemezeit dobták piacra, mint a Nine Inch Nails, a Sevendust, vagy hát éppen Snoop Dogg. (Az más kérdés, hogy 2008-ban besült a cég és csődbe ment...)
A NYD első igazi lemezére 2007-ig kellett várni, a My Dear szerintem egyszerűen borzalmas. Az adott időszaknak se felelt meg, ha meg most belehallgat az ember, akkor igazából el se tudja dönteni, hogy ez most mi akar lenni.
Szerencsére a fejükhöz kaptak a bandánál és néhány tagcsere után kidobták 2011-ben a The Mechanical Heart nevezetű kislemezt, ami sokkal hallgathatóbb, de még mindig nem volt az igazi. Igaz, itt már lehetett érezni, hogy valami kezd mozgolódni a bandán belül, mintha elkezdték volna keresni a saját hangjukat. Az igazi áttörés szerintem a Victim to Villain 2013-as albummal jött el, amin már felcsendül néhány emlékezetes és ütős dallam is. Itt már tényleg úgy érzi az ember, hogy baromi jó a kitaposott út, csak egy kicsit tovább kell nyüstölni.
Talán ennek az eredménye is lett az Epidemic kislemez, ami az új album megjelenéséig a legjobb New Year's Day album nevet viselhette. A mindösszesen 5 számot tartalmazó anyag mindegyik száma egy ínyencség, az Epidemic szám pedig maga a remekmű. Ennél jobb számot nem is tudtak összedobni Costelloék (Ashley Costello az énekes).
Az új albumra rohadtul vártam, és elég nagy elvárásaim voltak, hiszen baromi nagy fejlődésen ment keresztül a zenekar, és reméltem, hogy nem hátrálnak meg. És nem is kellett csalódnom. A Malevolance album kétségtelenül fasza lett, a 12 számból álló albumot bármikor be lehet pöccinteni, akár háttérzenének is megfelelő. Az album közepén van 1-2 olyan szám, ami talán nagyon enyhén kilóg, de igazság szerint nem kell aggódni, nem vészes a helyzet. Engem az elején zavart, hogy a legtöbb szám "ugyan olyan", hiszen mindegyik hasonló alapra épül. A zúzós gitáralap mindegyik tracknél alap, ami igazából nagyon változó az Costello éneklési stílusa. Szerintem amúgy ebben mutatkozik meg a legnagyobb fejlődés, mert itt elmerte engedni a hangját, de úgy, hogy közben tudta mennyire is képes valójában. (Annak pedig különösen örültem, hogy a Defame me című számot is felrakták a lemezre)
Ja szóval én nagyon rápörögtem a New Year's Day új albumára, egy üdítő színfolt. Aki szereti a csaj frontos rockot az tegyen vele egy próbát. Nem bánja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése