Hát eljött ez a pillanat is, mármint ez a pár hét/hónap is az életemben. Akkor ívben tudok szarni mindenre a világon, hogy az valami borzalmas.
Kezdjük ott, hogy ez egy lassú folyamat volt. Először is rá kellett jönnöm, hogy a munkahelyemen konkrétan nem érdekli az embereket, hogy mi van. Mindenki magával foglalkozik, mindenki feljebb akar kerülni a ranglétrán, miközben persze a másikat leszúrja. De nem szemből, mint egy lovag, hanem galád módon hátulról. Erre még azt mondom, hogy oké. Aztán az, hogy mindenki jön a hülye problémájával, hogy ezt-meg azt nem tudja megoldani, a tálcát eltüntette meg villog a monitorja, most mi lesz? Persze ugrottam és megcsináltam, mert jó arc vagyok, cserébe meg... ööö...
Ja szóval ha az emberek magukkal vannak elfoglalva és csak saját érdekeiket tekintik, akkor ezt én is meg tudom tenni. Nem leszek gátlástalan féreg, nem fogok szart tenni a levesükbe, vagy ilyesmi. Egészen egyszerűen csak nem veszek róluk tudomást, és így ők se rólam. Szarok rájuk.
Aztán valahol ott folytatódott az egész, hogy nem bírtam mostanság normálisan kialudni magam. Ez is már hetek óta burjánzik, próbálkoztam egy csomó mindennel, de nem vált be. Ittam sört lefekvés előtt, ittam még több sört, még ki is vertem, hátha... de csak nem tudtam aludni. Ettől egyre feszültebb lettem, amitől egyre türelmetlenebbé váltam. Mindezt leküzdeni nem tudtam, így úgy voltam a magam körül lévő feszültség forrásokkal hogy nem veszek ezekről tudomást. Majd elmúlnak, vagy nem múlnak el, én igazából egy csomó mindennel nem tudok mit tenni. Egyszerűen leszarom.
Aztán erre a sok nem érdeklésre rátett egy lapáttal az is, hogy úgy éreztem a körülöttem lévő emberek is inkább magukkal foglalkoznak. A saját életükkel, a saját problémáikkal meg mindenfélével. Nincs is ezzel semmi baj! Sőt! Ez így van rendjén. Azonban rájöttem arra, hogy ha felém nem tett senki egy kibaszott lépést akkor én se fogok senki felé. Ez ilyen egyszerű.
Ez az egész leszarás odáig fajult, hogy végül nagyjából semmi nem érdekel, senki nem foglalkoztat, igazság szerint nem lelkesedek semmiért az elmúlt pár hétben. Megjelent a Guild Wars 2 kiegészítője, ami hatalmas tartalommal rendelkezik és tök szép, meg tök jó, de valahogy nem érdekel különösebben. Itt volt a Star Wars 7 trailer, amibe nagyon belezúgtam, rápörögtem pár napig, de most így nem igazán mozgat meg bennem bármit is. Persze várom, meg nagyon érdekel, de ez a hype valahogy kiveszett belőlem most már.
Talán többet kellene magammal foglalkoznom, azt csinálni amit én szeretnék. Mostanság gondolkozok azon, hogy kéne úszni, vagy futni, de az igazság az, hogy nincs pénzem úszóbérletre, vagy futócipőre. Lehet ha elül a vihar, akkor a porból építek valamit magamnak.
U.I.: Az az 5 ember aki ezt elolvassa nyugodjon meg. Nem vagyok depis. Nem kell emiatt semmit sem tennetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése