Összeomlás

Aki látta a filmet, az pontosan tudja, hogy mire gondolok. Aki nem, annak néhány mondatban felvázolom:
A Michael Douglas alakította figura egyszer csak a dugóban teljesen bekattan, elveszti a fejét és úgy dönt szarik az egészbe bele, és hazamegy. Persze út közben olyan akadályokkal találja magát szembe, mint náci árusuk, dél után 5 perccel reggeli menüt már ki nem adó gyorséttermi dolgozók, vagy éppenséggel fegyver és drogdílerek.
Na a tegnapi nap folyamán én is így éreztem magam.
Tök egyszerű a szitu. Megyek a Nyugatihoz busszal. Már a buszon agyfasz, mert tele van csövessel, az egyiknek konkrétan savanyú káposzta szaga van. Oké. Leszállok, mindenki totyog, mintha beszartak volna. Persze amikor megelőzném őket, akkor a hatodik érzékük jelez és gyorsan elém vágnak, mert fuck you…
Aztán leérek az aluljáróba. A szokásos faszi a szokásos irritáló módján énekli a szokásos Jézusos szarát, de persze szokás szerint senki nem figyel rá. De azért énekel. Hamisan és hangosan. Mint mindig.
Kikerülök egy öreg nénit, aki biztos ami biztos alapon még rám tolja a kibaszott banyatankját. A mozgólépcsőnél még próbálnak rámsózni egy cetlit, de nem kell bazdszájba és csak feltartod vele az embereket. Jó kicsit sietnék lefelé, szépen megyek a bal oldalon, mert néhány ember érti, hogy ha nem siet, vagy nincs tumultus, akkor jobbra kell állni. Néhány. Sokan nem. Főleg a faszfejek és az öregek nem. Mert nekik mindegy. Pont előttem elmegy a metró.
Jó jön a következő, persze tele van, persze fülledt a levegő, persze büdös is van, mert mi a faszért ne? Kibírom, ahogy kibírom máskor is, csak menjünk már…
A Kökin bemegyek a Tesco-ba sört venni. Totyog mindenki. Ha nem totyog, akkor nekemjön. Anyjuk picsáját.
Veszek két sört meg egy cidert, állok sorba…
….
….
….
Soha nem kerülök sorra. Bazd. Mindenki mint a vemhes anyatetű… Kész. A halálomon vagyok.
Nagy nehezen hazaszenvedem magam, erre nagymuter elkezd fárasztani. A játékomban 200-1000 közötti pinggel próbálok játszani. Felmegyek inkább Witcherezni. Egyből leszaltózok egy hegyről és meghalok.
Faszt a tegnapi napba! FASZT!
Összeomlás. 

Miért NEM fogom nézni a DC sorozatokat

Aki nagyjából ismer, az tudja, hogy ha nem is állatira, de azért szeretem a képregény sorozatokat. Ezek közül imádtam a Marvel-Netflix közös projekteket (Daredevil és Jessica Jones), valamint az Arrow első két évadát. Na meg a Flash első évadot, és a másodiknak néhány részét. A helyzet azonban az, hogy telítődtem ezekkel a baromságokkal, vagyis a DC-s baromságokkal.
Van egy bevált recept, ami baromira bejön a tiniknek. Ez abból áll, hogy van egy kis dráma, egy kis szerelmes mókusharc, sok akció (mert az faszán néz ki), és jól megmunkált felsőtestek. Az már, hogy az adott színész egyébként mire képes, az tök lényegtelen.

Ha megnézzük bármelyik most is futó DC-s sorozatot, akkor láthatjuk, hogy ez az alaprecept mindegyikben fellelhető. Az Arrowban csak arra ment el két évad hogy Oliver és Felicity néha dugtak, de aztán mégse. A Flashben másfél évadon keresztül futott Barry a csaj után. A Legends-ben olyan gyorsan egymásra talált két karakter, hogy az nevetséges.
Persze a drámához magához már nem értenek az alkotók. A szerelmi szálakat megszüntetik egy tollvonással, mert minek gyötrődni rajtuk. Végülis az életben is így megy?! Amikor valaki meghal, akkor nincs meglepettségünk, mert agyonnyújtják a jeleneteket, vagy egyszerűen simán leszarjuk az adott karaktert. Ami még ennél is rosszabb, ha pl. az adott karakter a sztori baromsága miatt nem "megmenthető" (Legends of tomorrow).
És ha már karakterek. Édes Istenem. Látszik, hogy nagyjából sikerült 1-2 szereplőt kitalálni, ezek a főbb arcok a sorozatokban. Aztán ezeket a karaktereket elkezdik megváltoztatni, hogy "fejlődjenek", amiben csak az a vicces, hogy: visszatérnek a kezdő pozícióhoz (lásd Arrow), és úgy alapból senki nem reflektál a változásukra (lásd Arrow).

Arról nem is beszélve, hogy mi vár még ránk. Az Arrowban felbukkan egy újabb szar gonosztevő, aki majd jól terrorizálja azt a szaros várost, mintha bármi értelme lenne. Közben meg lesz új csapat, mert az hiányzik még, hogy megint az egyik pillanatról a másikra kigyúrja magát egy új nemzedék. Aztán a Flashben Barry megváltoztatja az idővonalat, de csak néhány részre. Aztán mégse. Istenem...
A legends of tomorrow nem is egy sorozat, az egy krumpli!
Aztán meg ezt az egészet összefésülik és még melléhajítják Supergirl-t. SUPERGIRL-t. De akkor mégis mi a fasz értelme lesz az Íjásznak?!
Áh mindegy...
Ja szóval megmaradok az "idétlen" Marvel sorozatoknál, az Agents of Shieldnél, (aminek kurva jó drámai részei vannak és nem csak a menőzés miatt akció dús) meg a Netflixes cumóknál.

Tini mutáns teknőcök az apokalipszisben

Két "képregény" filmet is láttam az elmúlt időben, ezekről gondoltam írok egy rövid beszámolót, de csak azért hogy jól elküldjem ezeket a fenébe.
Kezdjük a fájdalmasabbal a Tini nindzsa teknőcök második felvonásával.

Ők néha jók voltak

Istenem de szar volt ez a film. 
Kezdeném ott, hogy a rajzfilmet én szerettem. Tök jó fejeknek tűntek a teknősök, a főgonosz is menő volt, meg ez a két mutáns lény is, az orrszarvú meg a disznó. Ehhez képest már az első filmet se mentem el megnézni a moziba, mert rettenetes visszhangja volt, arról nem is beszélve, hogy Michael Bay rendezte. A mindent felrobbantok amit látok Bay.
Na a második részre már nem tért vissza, inkább csak mint producer ugrott be a projektbe. Cserébe jött Dave Green, aki azzal a remek elgondolással ült le a film elé, hogy ő márpedig leutánozza a mester munkáját. Gondolhatjuk mennyire sikerült neki... 
Persze nem csak a rendezéssel van baj. A forgatókönyv egy katyvasz, a fő cselekmény száll darabjaira hullik és nem jó az ütemezése se. A látvány persze remek, de durva, hogy egy két órás filmből egyetlen jelenetet tudok felidézni. Zúzó még mindig nagyon gyengus főellenség, ez a földönkívüli agy-szar meg egyszerűen rettenetes lett. Bebop és Rocksteady még úgy-ahogy működnek, bár helyenként túlságosan is kretének lettek. Ahogy egyébként mindenki kretén ebben a filmben, a gonoszok, a teknősök, és főleg a mellékszereplők. Stephen Amell-nek az első nagy filmes szereplése biztosan kudarc lesz, mert olyan bárgyú idiótát csináltak belőle, ami rettenet. Will Arnet, mint nem is tudom kicsoda (amúgy meg Batman szinkronhang) teljesen lefárasztott amikor megjelent a képernyőn, és a legdurvább még mindig Megan Fox. Akiből próbálnak riportert csinálni. Mármint egy olyan riportert aki nyomoz, meg tud dolgokat, meg ilyenek. Ehhez képest az egész filmben ugyanazt az 1!! darab arcot vágja, ami nem biztos, hogy elegendő bármihez is... 
Na ehhez képest az X-men Apokalipszis egy remek film. A szériához képest már kevésbé.

Ezt megnézném!

Ha meg nem történté tesszük a Farkasos spin-off részeket, akkor az egyik leggyengébb X-men történettel állunk szemben. Ezúttal egy nagy kék szar akarja elpusztítani a világot, és majdnem sikerült is neki, de a végén mégse. Persze ezt lehetne taglalni, hogy közben át akar menni egy másik testbe, meg Magneto is szenved, és megint kapunk egy Farkas eredetsztorit, de igazából ezt nem kell boncolni, hiszen láthatóan a forgatókönyvírók is először annyiban voltak biztosak, hogy a kék szar elpusztítja a világot. Aztán majd meglátjuk mi lesz.
Ja a végeredmény felemás. Azok a részek, amik a "rajongók miatt kerültek be", tehát a Higanyszál futása, meg az újabb Farkas történet, azok baromi jól működtek, de ha józanul nézzük a dolgokat simán kihagyhatóak lettek volna. Azok a részek, amik felvezették a gonosz eljövetelét, meg bármi ami Apokalipszissel volt kapcsolatos, az félrement. Ez nem volt gonosztevő, ez egy idióta volt. Kész.
A legjobban McAvoy-t és Fassbendert sajnáltam a film után, akik mindent beleadtak, sőt bőven túl is teljesítettek minden elvárható szintet. Az más kérdés, hogy a karakterük mennyire működött, meg ilyenek.

Az idei nyár leg-leg filmjei

Sok mindent el tudunk mondani az idei nyári filmes felhozatalról. Baromi sok folytatás, feldolgozás, sok bukás és kellemetlen csalódás ért minket, így érdemes visszanézni, elfelejteni az egészet a fenébe és gyorsan továbblépni, megkukkantani mit is hoz még az idei év. Lássuk akkor az idei nyár győzteseit és veszteseit, avagy mik azok a filmek (vagy olyasmik), amikre évek múlva is emlékezni fogunk!

A nyár pozitív csalódása: Csontok és skalpok (Bone tomahawk)

A vadnyugaton járunk, egy elhagyatott kis városkában, ahol hirtelen a semmiből elrabolnak egy nőt, valamilyen benszülött törzs lakói. A helyiek közül páran utánuk erednek, de az útjuk nem egy sétagalopp, hazatérni meg nem mindenki fog. Remek hangulat, lenyűgöző fényképezés és egy olyan veszély, amitől feláll az ember hátán a szőr. A tempó kicsit lassú, de az utolsó fél óra mindenért kárpótol…

A nyár negatív csalódása: Az öngyilkos osztag (Suicide Squad)

Mindenki baromira várta ezt a filmet, ami nem is csoda, hiszen brutál jó reklámkampánya volt. Aztán jött és jól pofára is estünk. Az SS egy teljesen középszerű (sőt annál még talán rosszabb is) akciófilm, ami kellően szétrombolja az összes olyan gonosztevőt, akit valaha is szerettünk. Ez nem az a Harley, ez nem az a Joker, és nem az a Diablo aki nekünk kellene, de sajnos ezekkel kell beérnünk…

A nyár legnagyobb bukása: Szellemirtók (Ghost Busters)

Semmit nem vártam el ettől a filmtől, és éppen ezért még nem is néztem meg. Az már biztos azonban, hogy ennél durvább hasalás idén nem lesz, a Szellemirtók alsó hangon is 60 milliót bukott, ami egy rettenetesen nagy szám. Persze nem meglepő, a Sony mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez a film szar legyen. Először is kiherélték magát a sorozatot, aztán feltöltötték nőkkel és ostoba poénokkal, majd berakták azt a Paul Feig-et, akinek szerintem egy értékelhető filmje nem volt eddig.

A nyár legszarabb filmje: Szemfényvesztők 2 (Now you see me 2)

Már az első rész is elég random volt, de arra én még személy szerint azt tudtam mondani, hogy szórakoztató. Persze egészen a végéig, amikor is mindent túlbonyolítottak, és azt hitték, hogy milyen menők, persze semmi nem volt kidolgozva, meg semmi nem lett megmagyarázva, csak az orrunk alá lett tolva. Na ha ezt felnagyítjuk, mármint az összes negatív dolgot, akkor megkapjuk a Szemfényvesztők második részét, ami egy eszméletlen nagy baromság és agyrákot okoz. Ezúttal még hülyébb trükkökkel, még bolondosabb szereplőkkel és egy meglepően jó Daniel Radcliffe-fel.

A nyár legjobb filmje: Ööööööö

Az a helyzet, hogy muszáj kitolnunk a nyár fogalmát egy hónappal, hogy valóban értékelhető, jó filmeket találjunk. Persze volt itt Zátony, meg új Star Trek, amik nem voltak rosszak, de kell az a május. Egyrészről azért, mert úgy tűnik, hogy ez a hónap is kezd átcsúszni a blockbuster nyár fogalmába, másrészről mert nem tudok a normális nyári hónapok közül választani semmi olyat, ami szívesen újranéznék bármikor. Akár most is.

Szóval a nyertes: Warcraft. 

Ja tudom. Filmileg borzalmas a cucc, de az a helyzet, hogy a hangulata nálam olyan színtiszta ötös, hogy nekem ennél nem is kellett több. Jók a harcok, jó a látvány, nagyon fasza a zene, és tényleg minden egyes összecsapásnak egyszerűen súlya van. A varázslás is eszméletlen király, szóval én tényleg odavoltam ezért a filmért, nekem ez tetszett a nyáron a legjobban.

Mit várunk az ősszel?

Szeptemberben érkezik a Hét mesterlövész újra-újra feldolgozása, ami egészen szórakoztató lesz így az előzetesek alapján. Októberben jön Kubo és a varázshúrok, amire én már baromira várok, de lesznek még érdekes alkotások ebben a hónapban. Többek között érkezik a Lány a vonaton, ami egy csavaros sztori lesz remélhetőleg, érkezik az új Jack Reacher film, sőt a Kör is folytatást kap, a Körök címmel. Novemberben Érkezés, Doktor Strange,Legendás állatok megfigyelése, szóval unatkozni nem fogunk! Reméljük az ősz-tél eleje mozis felhozatalból jobb lesz, mint amit eddig idén átéltünk. 

Ami félremehet, az félre is megy: Suicide Squad

Mikor kikerült az első videóanyag a filmről nagyon megörültem. Egyrészről mert úgy éreztem, hogy a DC-nél rájöttek a fejesek, hogy az ember szórakozni akarnak és nem szenvedni a moziban. Másrészről odaadták a rendezést annak a David Ayernek, aki engem kilóra megvett a Haraggal. Harmadrészt a beharangozó videó is eszméletlenül látványos, jól összevágott és figyelemfelkeltő lett. És végül pedig reménykedtem, hogy átveszik az Assault on Arkham animációs film alaptörténetét, és akkor már rossz film nem sülhet ki ebből.
Na így legyenek az embernek nagy elvárásai.
Vagyis elvárásai.

Csapatfotó

Azért írok most külön erről a filmről, mert felbaszott. És persze mindenki tudta, hogy szar, mert tele volt az Internet azzal, hogy milyen szar is a film. Viszont ezt a saját szememmel akartam látni,
A történetről elég annyit tudni, hogy összeverbuválnak egy rakás rossz arcú emberkét abból a célból, hogy megmentsenek egy várost. Ezt úgy teszik, hogy apró nanobombákat raknak a nyakukba. Ha valaki ellenszegül, akkor felrobban és viszlát.
És akkor innentől spoileresen. 
Mi a fasz történt itt?! 
Egyrészről mi ez a hülyeség, hogy a csaj akibe belebújt a démon (Enchantress), azt beleszerettetik Rick Flagbe, mert így mindkettő irányítható. What?! És akkor a démon csajnak van egy aszott szíve is bónuszba, amit néha megszurkálnak, mert attól engedelmes. Ja de egy idő után persze elmenekül és már nem is kell neki a szíve, meg hiába szurkálják anélkül is vígan éldegél, sőt létrehozza a testvérét, aki még erősebb mint ő. WTF?!
Olyan szinten félrementek itt a karakterábrázolások, hogy az rettenet. Enchantress nagyjából semmit nem csinál, bár a film végén azért folyamatosan hastáncol (tényleg). Killer Croc egyszerűen rettenet, azon kívül hogy erős semmilyen tulajdonsággal nem rendelkezik, és semmit nem tudunk meg róla. Bumeráng kapitányról ne beszéljünk, mert már a felvetés is röhejes, bár Jai Courtney ezúttal nem olyan szar.

Semmi vicces nem jut az eszembe

Akin én konkrétan kiakadtam az a Joker és némileg Harley Queen. Látszik, hogy ismét nem tudták mivel fogják meg a karaktereket, miért is azok amik. Joker nem attól Joker, hogy valakit lelő azért, mert az nézi a csaját. Nem attól Joker, hogy röhög ha kell, ha nem. A Joker a káoszt szereti, nem gondolkozik racionálisan (vagy túlságosan is), és egyetlen szerelme van: a Batman elleni harc. ÉS KURVÁRA nem ez a csaj! Arról nem is beszélve, hogy szegény Jared Leto-ból egy ripacsot faragtak. Nem volt se rémisztő, se kiszámíthatatlan, egyszerűen csak ripacs. Talán ez a legrosszabb Joker amit valaha láttam...

HAHA! Kurvára szar vagyok!

Amúgy Margot Robbie nagyjából jól hozta a karaktert, bár ő is kiugrott néhányszor a szerepből. Mindegy, menjünk tovább...
A történet felvezetése is rettenetes. Az első fél óra elmegy karakterbemutatásokkal, de ezek túlságosan is hosszúak, és bár helyenként vannak benne jó jelenetek, azért bőven kihagyhattuk volna ezt a részt. Ezután kezdődik a gyors felkészülés, irány az akció zóna, ahol előfordulnak jó jelenetek, de a végkifejlet ismét baromság. Enchantress tánca közben egy kurva nagy fegyvert épít, de az nem készül el, mert megölik, de mégse, mert úgy ölik meg, hogy csak a démon hal meg. Ja meg a tüzes csávó, akivel szintén nem foglalkoznak, az átalakul valami nagy szarrá...
*Sóhaj*
Istenem ez a film annyi hibával van tele, hogy az borzalom. Szar a forgatókönyv, túl sok a zene, szarok a karakterek, a vágás sincs a toppon,  és ami a legszomorúbb, hogy Deadshot karakterén kívül nagyjából semmi pozitív dolog nem jut az eszembe. Ezt kár volt megcsinálni.

DC-WB mi lesz veled?

Az Öngyilkos osztag után felvetődik a kérdés, hogy miként lehetne a DC filmekből még pénzt csinálni. Persze nem azért, mert olyan rettenetesen nyitott volna a Suicie Squad, hiszen minden idők legjobb augusztusi nyitását döntötte meg. A kérdés az, hogy ha folytatódik ez a kritikai utálat, akkor hová fognak eljutni a Warnernél ezekkel a filmekkel.

Megmondom: sehová.

A baj ott kezdődik, hogy láthatóan nem nagyon tudták eldönteni miként is folytassák a Nolan féle Batman trilógiát. Az nem vezetett fel semmit, nem igazán vezetett sehová. Nagyon szépen nyitotta és zárta le a sötét lovag karrierjét, amit meg is érdemelt. Viszont ezt nem lehetett veszni hagyni, így mindenképpen kellett valami, jött is az ötlet az Acélemberrel, avagy adjuk oda Zack barátunknak a rémálom kapujának a kulcsát. A Warner-DC közös együttműködés jegyében persze el lehetett várni, hogy leraknak valami nézhetőt az asztalra, és nem egy tipikus Superman eredet történetet. Kár volt.

Oké de vele mi legyen? 

Nolan sötét lovag filmjeinek abban rejlett az erőssége, hogy piszkosul jól voltak megírva. A karakterek működtek, a párbeszédek zseniálisak, az akciók pedig nagyjából realisztikusak lettek. Mindezen pozitív ismérvek közül a Warner-DC filmalap fejesei megragadták a lényeget: legyen az egész sötét. Mármint komor, elgondolkoztató, ilyenek. Az más kérdés, hogy ezt nem tudták miként kell megcsinálni, de legalább nem bajlódtak a realizmussal (az Zacknek úgy se megy), nem vacakoltak a karakterek megírásával és a párbeszédekkel sem. Kaptunk egy ömlesztett vackot a nyakunkba.

A Man of Steel nem nyitott rosszul, csak a kritikusok nem szerették. Már ekkor lehetett hallani a „kritikusok nem értenek hozzá” visszajelzéseket, de mivel az Acélember nem egy annyira jó film, ebbe még senki nem hergelte bele magát.

A folytatásban az a Batman v Superman érkezett, amire szerintem minden képregény rajongó baromira várt, főleg úgy hogy előtte ment le a Sötét lovag visszatér második felvonása (animációs film), amiben egész okésan megmutatták ezt a harcot. A BvS nem lett bukás, viszont egyáltalán nem hozta a kellő mennyiségű pénzt a kasszákhoz, amit elvártak tőle. 1 milliárdot akartak, lett belőle 800 millió. Nem rossz, nem rossz, de ezzel kicsit többet kerestek mint beleraktak.

7 perc a filmben...

Nem csoda hát, hogy összeültek a fejesek és kitalálták, hogy a következő, már készítési fázisban lévő filmbe bele kell nyúlni.

Csak nem így.

Én még nem láttam a Suicide Squadot, de még a legeltökéltebb DC rajongók is azt mondják, hogy ez nem lett jó. Nem rossz, de egyáltalán nem jó, sőt rosszabb mint a BvS. Utóbbi film pedig a legnagyobb jó indulattal is csak 6/10, szóval ha ennél tényleg rosszabb az SS…

A lényeg, mint kiderült utólag, hogy a Warnernél nem tudják mit csinálnak rosszul és mi legyen a DC filmekkel. Odaadták Zack-nek a rendezést és a beleszólás jogát minden egyes filmbe. Így történhet meg, hogy bár látványilag mindegyik ”erős”, de igazából egyik film se akar mondani semmit. Sőt így történhet meg az is, hogy a Suicide Squadból kivágják a film olyan részeit, amik érnének is valamit, és helyette újraforgatnak. Nem akarom Zack nyakába varrni ezt a dolgot, mert itt nem ő a hibás. Hanem a Warner fejesek, akik csak a pénzt látják, az értelmet nem.

Tovább fokozza még a botrányt, hogy egy belső levél is elszabadult a neten, amiben egy volt alkalmazott mondja el a magáét. Az csak megerősíti a tényt, hogy a Warner nem akar igazából semmit kezdeni ezekkel a filmekkel, csak pénzt akarnak látni belőle, és ha kell akkor mindenkit félrelöknek az útból. Közben pedig olyan filmeknek adnak pénzt, mint a Pán, vagy a Jupiter felemelkedés. Nem könnyít a helyzetükön az se, hogy látszólag kezd lecsillapodni a „Marvel lefizetett mindenkit láz”, sőt az se, hogy ez a belső levél elmondta a Wonder Woman filmtől se lehet sokat várni.

Mi? Te is szar film leszel?!

A tűzoltást pedig olyan hülyeségekkel próbálják megoldani, mint az, hogy Supermannek fekete ruhája lesz a JL filmben. Ez inkább komoly aggodalmakra ad okot, főleg mivel látszólag megint több történetet akarnak egy filmbe gyúrni, és a BvS-nél már láttuk, hogy ez mennyire nem megy nekik.

A Warner két dolgot tehet. Vagy próbálják folytatni az egész univerzum építést, de normális bagázzsal, olyanokkal akik értenek is ahhoz amit csinálnak, vagy hagyják az egészet a fenébe, lenyelik a veszteséget, és eladják a jogokat a Disney-nek. Ők legalább tudnak nézhető filmeket készíteni, és legalább az egész marhaságot egy univerzumba tudják foglalni...

Olimpia vs Labdarugó EB

Mielőtt kezdetét vette volna az olimpia, már feltűntek a trollok. Ismerjük őket, ők azok az arcok, akiknek semmi nem jó, ha igazuk van az a bajuk, ha nincs igazuk akkor meg az. Na ezek a zöld kis förmedvények azzal indították útjára az embereket, hogy nagyon remélik hasonló népünnepély lesz, mint a foci EB alatt. Amit persze senki nem gondolhatott komolyan, hiszen nem ugyanaz a kaliber a kettő. És, hogy miért is nem?

Trollimpia

Az egyik legfontosabb tény, amit mindenképpen bele kell verni mindenki fejébe, hogy a magyar egy foci nemzet, attól függetlenül hogy az elmúlt 40 év alatt semmit nem értünk el ezen a téren. A klubcsapatok rendszeresen kiesnek már augusztusban a kupákból, a válogatott pedig azért jutott ki, mert megemelték a létszámot x csapatra. Ez tény, sajnos ez van. Ettől függetlenül a magyarok többsége mégis a labdarúgást szereti a legjobban, ami nem is csoda, hiszen ez a legegyszerűbb és legnépszerűbb sportág a világon. Most gondoljunk bele, hogy egy labdába mindenki bele tud rúgni, jobb esetben még emberhez is megy a labda, vagy ne adj isten a kapu irányába.

Mivel a foci a legnépszerűbb sportág idehaza, ezért nem véletlen, hogy hatalmas reklámkampányt dobtak össze az EB-re. Nem mellesleg a válogatott se mostanság járt valamilyen világverseny közelében, szóval két legyet üthettek egy csapásra. Reklámozhatták az EB-t, valamint a magyar  csapatot is. Az, hogy ez a kettő összemosódott az csak a válogatottnak köszönhető, akik tényleg remekül játszottak ezalatt a 4 meccs alatt. És valóban sikerült boldoggá és büszkévé tenniük mindenkit, hiszen nem lehajtott fejjel mentek ki a pályára, hanem igen is küzdöttek.

A másik fontos összetevő, amiről beszélni kell az a „előfordulási ráta”. Olimpia és foci EB is négy évente van. A különbség annyi, hogy az olimpiára mindig kijut bizonyos számú magyar, akik közül jó néhányan nagyon is remek teljesítményt tudnak nyújtani. Viszont ne felejtsük el, hogy a labdarúgó csapat utoljára 30+ éve volt kint bármilyen világversenyen, szóval mondhatjuk, hogy ez azért ritkább. És ami ritkább az jobban érdekli az embereket.

Ha most nagyon éles példával akarnék élni, azt mondanám (és igaz is lenne), hogy lassan nem rökönyödünk meg a terrorista akciókon, hiszen egy évben van nyolc darab. Persze szörnyű, és undorító tett, de lassan eljutunk arra a szintre, hogy tudomásul vesszük és olvasunk tovább (persze ebbe most bele lehetne keverni az információ túláradást, meg ilyeneket). Az, hogy felgyújtanak egy sünit, ami még bőven életben volt, az mindenki zsebében kinyitja a bicskát. Egészen egyszerűen azért, mert ez teljesen más impulzus, ilyennel nem találkozik az ember minden nap. Szóval az éles példával élve: az hogy egy magyar nyer az olimpián az tényleg lenyűgöző teljesítmény, és nagyon örülünk neki, de igazából „minden napos”. Az hogy a magyar válogatott nyer egy meccset a foci EB-n, az ritka mint a fehér holló.

És amúgy abban a trolloknak igazuk van, hogy kicsit túltolták az emberek a vigalmakat, de lássuk be, hogy ha már egyszer összegyűlt sok-sok ezer ember örülni, és valóban csak azért, hogy felszabadultak örülhessenek, akkor bocsássuk már meg nekik azt, hogy 4 napot ezzel töltöttek el.  

Lehetne ez is egy lezárás, és milyen szép is lenne! Közben viszont az jutott eszembe, hogy vajon a hőbörgők, akik azzal dobálóznak, hogy miért nincs hatalmas buli az olimpia miatt, azok vajon ismernek mást Hosszú Katinkán kívül? Csak kérdem. 

Mitől férfi a férfi?

Vajon tényleg az tesz valakit jó férfivé, ha sok mindenhez ért? Ha legalább egy sportot ismer behatóan, míg a többivel tisztában van? Ha borostás, vagy szakállas, de legalább bajsza van? Ha kigyúrt, de nem túlságosan? Mik azok az ismérvek, amik egy férfit férfivé tesznek?

Nos több szár órányi intenzív kutakodás után most végül megtudhatja mindenki a választ, amit össze is szedtem kedves olvasóim számára ebbe a remek posztba. És bár a kezdetleges hangvétel lehet, hogy vicces, most komolyan komolyabbra vesszük a figurát.

A férfi ne legyen fiú!

Nagyjából ezzel az egy mondattal össze is lehetne foglalni azt, amit tudnunk kell erről a témáról. A felnövés történet nagyjából ott kezdődik, hogy (jobb esetben) van a fiú életében egy anyuka és apuka. Mindkettőtől elles olyan dolgokat, ami elősegítik a fejlődését, az anyutól az érzékiséget, míg aputól a családfenntartást. Ugye, ahogy halad előre a történet jobban belelát a világba, és a fejlődését inkább az iskolai társak befolyásolják, de ettől függetlenül az otthoni környezet határozza meg a főbb jellemvonásait. Szóval ha a gyerek elkezd drogozni, akkor az nem feltétlenül a csoporttársak hibája, hanem a szülőké is, mivel nem figyeltek oda kellő módon, nem tájékoztatták az ifjút arról, hogy ez milyen körülményekkel járhat.

Ahogyan öregszik a fiú, egyre érettebbé válik (jobb esetben), egyre több dolgot tanul meg a világból és hát kinyílik a megfigyelési határ is. Nem feltétlenül a szülők és a csoporttársak határozzák meg az életét, hanem inkább a munkatársak és a barátok. Ők pedig mind-mind máshonnan érkeztek, és más véleménnyel rendelkeznek. Ez szerintem nagyon fontos, hiszen így sok olyan tulajdonságot magunkra aggathatunk, ami fontos, de szüleink nem tanítottak meg nekünk.

Honnan tudjuk, hogy valaki férfiként viselkedik, és nem fiúként? Onnan, hogy egy fiú még gyerekes tulajdonságokkal rendelkezik. Gyakran bunkó, önző, csak a szórakozásnak él és sűrűn ragadtatja el magát. Mindig csak saját maga számít, mindenki más a környezetében csak azért létezik, hogy neki jobb legyen. Egy igazi férfi ezzel szemben tisztel másokat (!), ha kell akkor önfeláldozó, megbízható és tud magán uralkodni. Persze ezek mellett kellenek, hogy legyenek még fontos tulajdonságai, de ahhoz kell, hogy legyen mellette valaki, méghozzá: egy nő.

A nők teljesen mást várnak el egy férfitól, mint amit mondjuk a társadalom elvár. A nők (nem a picsák) elvileg azt szeretik, ha a társuk megbízható, ha biztonságot tud nyújtani nekik, ha érezteti, hogy bizony mellette rendben van az élet, ám mindezek mellett érzékeny is. Tehát ha kemények vagyunk, de néha szétverjük otthon a lakást, az bőven belefér.

Szóval nem az kell kedves férfitársaim, hogy erősek legyetek fizikailag. Nem az kell, hogy jól nézzetek ki (persze legyetek ápoltak), hanem hogy úgy viselkedjetek, ahogyan egy érett embernek kell, és ne úgy mint egy gyerek. Mondjuk vannak olyan eshetőségek, amikor szabad lazára venni a figurát (bulik pl.), de ne ez alapján legyetek olyanok amilyenek!

Professzor acid out.  

U.I.: Azért nem árt ismerni legalább egy sportot behatóan (foci, forma 1, tenisz), és a többivel nagyjából tisztában lenni, mert fel lehet vágni a haverok előtt, az meg mindig jól esik. És igyál sört! Az mindig jó. 

Miért utálom az új Szellemirtókat?

Hiszen még nem is láttam! Hiszen még nem is játsszák a mozik! Mégis akkora utálat hullám van rajtam, amit nehéz lehet megmagyarázni, azonban én pontosan tudom, hogy mi a bajom ezzel a filmmel, illetve azzal amit képvisel. És most kegyetlenül el is magyarázom.

Kezdjük ott, hogy a feldolgozások korát éljük. Minden olyan filmet megpróbálnak leporolni, ami régen valamennyire sikeresnek számított, aztán vagy új filmet, vagy sorozatot csinálnak belőle. Csak gondoljunk bele, hogy érkezik a Halálos fegyver sorozat (wut), hogy lesz új Jumanji film (Rock főszereplésével), és hogy pár hete néztük az új Függetlenség napja filmet (ami folytatás és reboot volt egyben). Hollywood nem kezd kifogyni az ötletekből, ez baromság. Egyszerűen csak pénzéhes és lusta. És ha valamit meg lehet oldani relatív olcsón, kevés energiával és befektetéssel, akkor miért próbálkozzanak meg valami „kockázatossal”? Mint a Rendes fickók…

Ja szóval az egyik baj az, hogy ez egy feldolgozás, amiben semmi újat nem akarnak elmondani. Sőt, a legnagyobb változás az eredetihez képest az, hogy ezúttal nem férfiak, hanem nők irtják a szellemeket, amivel el is érkeztünk a fő probléma forráshoz: a feminácikhoz.

Kapaszkodjatok meg.

A feminizmussal alapvetően nincs bajom. Igen érdemeljenek a nők hasonló fizetést a hasonló munkáért, igenis kapják meg ugyanazon juttatásokat, mint a férfiak. Azonban itt nem feminizmusról van szó, hanem ennek a kifejezésnek a magasabb szintre emeléséről: a feminácikról. Ezek olyan nők, akik, akik egyszerűen túltolják a női védelem fogalmát és nem bírnak leállni. Mindenhol a bajt keresik, mindenbe belekötnek és rohadtul agresszívak. És az a baj, hogy a hozzáállásukkal és a törekvéseikkel a normális embereket is képesek befolyásolni, a szimpla feministákat is maguk mögé tudják állítani a szent cél elérésének érdekében. Mint ennél a filmnél.

Történt tehát, hogy az emberek kiakadtak az első trailerre. Persze nem meglepő, hiszen a Sony mindent elkövetett, hogy az átlagos néző megutálja már jó előre ezt a filmet. Lecseréltek minden karaktert nőre, teletűzdelték ostoba poénokkal az egészet, a látvány kilógott, és amire a legtöbben húzták a szájukat, azok a kiírások voltak. Hiszen nem 4 tudós mentette meg New York-ot, hanem 4 barát. Ezt persze lecserélték a következő videóra, de akit érdekelt egy kicsit is a dolog, az nem hülye. Feltűnt neki, hogy itt baj lesz. A cég erre úgy reagált, hogy elkezdte kiirtani a hozzászólásokat. Bizony. Minden negatív kommentet eltávolítottak, így nem értettük miért van az, hogy a top komment ömleng a filmről, miközben ennyire leszavazták a filmet.

Akarom mondani majdnem minden negatív kommentet távolítottak el.

Ki nem találjátok mit hagytak meg a Sony emberei! Hát persze, hogy annak a néhány elvetemült hülyének a hozzászólását, akik egyértelműen a női szereplőket hibáztatta a negatívitásért. Mert vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem értik, hogy igenis kellenek erős női karakterek, ők csak nyafogni tudnak. És itt fel is ismerte a Sony a lehetőséget, az egészet utálat hullámot rákente a nő utálókra, ezzel feltüzelve a feminácikat.

Szép munka.

Azzal, hogy beindult a femináci gépezet, már nem lehet rosszat mondani a filmről. A ”kritikusok” inkább gubbasztanak és adnak egy 7/10-et a filmre, semmint felvállalják a valódi véleményüket, és az ezzel járó tömeges hisztériát. Csak nézzétek meg a Nerd videóját, amiben kifejti, hogy ő nem fogja megnézni ezt a filmet. Előre leszögezi, hogy nem a nők miatt nem fogja, mert semmi baja a nőkkel. Ettől függetlenül nem nézi meg a filmet, tehát nőgyűlölő!

Kész, ennyi. Ami itt történt azt a Sony a lehető legjobban úszta meg, valószínűleg a pénzüknél is lesznek a femináciknak hála.

Szép munka. 

SDCC 2016

Akit bármennyire is érdekelnek a képregény filmek, azok valószínűleg már látták ezeket a videókat, vagy legalábbis nagy részüket. Na nekik, most kifejtem a véleményemet eme csodálatos alkotásokról. Azok pedig akik nem látták a videókat, most jól megnézhetik maguknak. Szóval lássuk az egyes szekciókat, és kezdjük egyenesen a...

Marvel

Javában zajlik a birodalom építés, mind a filmeknél, mind a sorozatoknál. Kezdjük a "lényegtelenebb" helyen, vagyis a sorozatoknál, hiszen volt bőven mit nézni. Először is bejelentették, hogy folytatódik a Daredevil, immáron a harmadik évaddal. Lesz új netflix-es sorozat is, méghozzá a Luke Cage, illetve az Iron Fist, sőt előbb-utóbb a felsorolt karaktereket összemossák, melléjük dobják Jessica Jones-t is, így létrehozva a Defenders-t. Ami még megér egy említést, az a Marvel Agent's of Shield sorozat, amiben fel fog tűnni a Szellemlovas is, persze egyelőre csak kedvcsináló videó lett belőle kiadva.

Aztán kanyarodjunk rá a filmekre. Érkezett egy-két érdekes hír, ebből az első, hogy Kurt Russel is benne lesz a Galaxis Őrzői folytatásban és Star Lord apját fogja alakítani. Érkezik a Captain Marvel film is, amiben a főszereplő hölgy Brie Larson lesz (uhh...). A legjobb dolog, ami megtörtént a Marvel blokk alatt, az pedig a Dr. Strange új trailerje, amiben már láthatjuk nagyjából milyen lesz a film. Baromira látványos, nagyon jó színészekkel telepumpált, valószínűleg amúgy elég unalmas és megszokott eredett történetet kapunk. Aztán remélem nem lesz igazam.

DC

A sorozatos hírekbe most ne menjünk bele, mivel baromira nem érdekelnek. Cserébe viszont lássuk a filmes univerzum építésének újabb állomásait, azaz: eddig túl komor volt? Akkor rakunk bele néhány erőltetett poént. 
Először is volt nekünk egy új Wonder Woman videónk, ami egészen jónak ígérkezik. Gal Gadot nagyon jól tolja ezt a szerepet, és Chris Pine is remekel az eddigi videók alapján. Ami viszont kiérződik az egészből, hogy a lassítások már most túl vannak tolva, és a poénok is kicsit erőltettek.

Aztán érkezett egy Justice League agymenés is. Erre sajnos nincs jobb szó. Valamiért a DC meghagyta a rendezői székben azt a Zack Snyder-t, aki egyszerűen nem tud rendes filmet csinálni. Hogy még jobban aláássák magukat kidobtak egy elég fura videót is, amit csak az SDCC miatt hoztak össze. És ez látszik is. Ami már elsőre jónak tűnik azok a karakterek és a színészek. Ami már most rossznak tűnik az a párbeszédek nagyon gyatra színvonala, meg a nagyon erőltetett poénok. Főleg Barry-nél... 

Minden más

Ó és még van itt három videó, amit érdemes megemlíteni. Az egyik az Artúr király és kardjáról szóló, már most meglepően nagy hülyeségnek tűnő, ám annál szórakoztatóbb Guy Ritchie film. Ha hozzák egész film alatt ezt a látványt, és ezt a blőd marhaságot, ami a trailerben is van, akkor nem lesz itt gond.

Érkezett még Kong: Skull Island videó is, ami egészen elképesztő. King Kong szigetére megy néhány emberke, de elég durván felfegyverkezve. Nem elég, hogy a baromi nagy majom ott éldegél, hiszen rajta kívül is vannak még veszedelmek. Látványos, akció dús, és eddig kifejezetten várom a film. 

Végül pedig jöjjenek a fantasztikus lények és a hol találjuk meg őket videó, amit én valamiért nem nagyon várok. Persze jól néz ki, meg a szereplők is okék, de valahogy nem fog el az a HP érzés aminek kellene...

Az első foshullám: Az ötödik hullám

Előre leszögezem, hogy aki szeretné látni az idei év egyik legpocsékabb filmjét, és meg akar lepődni dolgokon (haha!) az most hagyja abba az olvasást, mert szét fogom spoilerezni az egész filmet. Mielőtt belekezdenék eme remek mű kitárgyalásából hadd szögezzek le valamit: utálom a „young adult” filmeket. Tudjátok ezek az Éhezők viadala, meg Alkonyat meg hasonló szériák, amik mindegyike egy valamiről szól: kiéhezett tinik kerülgetik egymást. Ez volt a Beavatott szériában, ez volt az Éheseknél, az egyetlen ami kilógott az a labirintusos futós izé, de az talán jobban is működött. Na az ötödik hullám egy hasonló „young” baromság, így nem is meglepő hogy a középpontban mi áll. Hát Chloe Grace Moretz nyitott szája!

Idegenek és nyitott szájak

A történet lényegében az lenne, hogy az idegenek úgy gondolják jó kis hely ez a Föld ideje lenne leszállni ide. Kár, hogy olyan lények élnek itt, mint az emberek, ezért azokat megpróbálják kiirtani a fenébe. Erre pedig 4 hullámot használnak: először is egy EMP hullámot, ami mindent megbénít, majd természeti csapásokat, majd bevetnek egy vírust, aztán meg beépülnek az emberek közé. Az ötödik hullám pedig (és ez egy hatalmas csavar!), hogy gyerekekkel nyíratják ki a megmaradt lakosságot. 

WTF.

Persze egészen a végéig erre nem derül fény, azt hisszük hogy az idegenek totális offenzívába kezdenek és a katonaság valamilyen okból kifolyólag úgy gondolja, hogy a tinik meg a gyerekek tudják a legjobban felvenni a harcot. Aha, persze. Kiderül hogy a katonaság volt az idegenek és a gyerkőcök ha meg is öltek valakiket, akkor azok is emberek voltak.

Ne nézz oda, csak rosszabb lesz!

Ha ez nem lenne elég fárasztó már így is, akkor térjünk rá Chloe szálára, hiszen ott vannak az igazi izgalmak. Például hogy megismerkedik egy csávóval, akiről kiderül hogy félig idegen és félig ember, és bár egy csomó mindenkit megölt valamiért beleszeretett a csajba és most már inkább ember mint idegen. És majd elmondja a többi idegen haverjának, hogy a szerelem jó dolog és mindenki szeressen. És nem mellesleg beépített ügynök volt, szóval őt már a titkos támadás előtt idehozták! Persze a titkos bázison, ahol az idegenek képzik ki a gyerekeket, hogy-hogy nem az egyik katona srác pont Chloe régi „crush”-a, így a végére az egész helyzet olyan kínos lesz.

Az egész történet rogyadozik a hülyeségektől. Nem értettem az 5 hullám lényegét, főleg nem az ötödiket, amiben a gyerekekkel öletik meg a túlélőket. Ha olyan fasza idegenek ezek, hogy képesek EMP-t lőni meg természeti katasztrófákat létrehozni, akkor nem hinném hogy pár maréknyi ember gondot okozna nekik. Ahogyan az is elég fura volt, hogy bedobták a vírust meg a cunamit meg minden hülyeséget, amikor beépített ügynökök voltak a bolygón! És nem néhány darab, hanem rohadt sok, mint kiderül a film alatt.

Még szerencse hogy az idegenek fegyvert nem hoztak magukkal...

A látvány elképzelhetetlenül pocsék. Az a néhány speciális effekt ami bekerült a filmbe egyértelműen kilóg, de a kameramozgás és maga az egész atmoszféra is teljesen nevetséges. A színészi játék hasonlóan csodás, amit Chloe leművel ebben a filmben az gyalázatos. Én nagyon kedveltem őt a Carrie és a Kick Ass filmekben, de már ott is volt egy furcsa érzésem vele kapcsolatosan. És biztos vagyok benne, sőt már láttam is, hogy tud ő ennél jobb lenni, de ez kritikán aluli. Az a folyamatos nyitott szájjal járkálás elképesztő volt, érzelmek csak úgy jelentek meg az arcán, hogy közben konkrétan befért volna a szájába két hotdog. EGYMÁS MELLETT!

Ja szóval az idei év egyik, ha nem a legrosszabb filmje. Ne nézzétek meg! Tényleg ne! Csak ha szart akartok látni akkor. 

Hol vannak a jó filmek?

Már elhagytuk az év felét, és egyelőre elég nehéz lenne összeállítani egy listát arról, hogy mi is volt az idei felhozatal legjobbja. Főleg a  jó filmek hiányoznak idén, mármint a kiemelkedően jó filmek. Persze volt már Deadpool meg az új Marvel mozi se volt rossz, de azért mégis hiányérzete van az embernek. Tavaly ilyenkor már túl voltunk egy Whiplash-en, egy Birdman-en meg egy Mad Max-en is…

Ezzel szemben szar filmekből már most olyan csodálatos felhozatalunk van, hogy az elképesztő. Először is jött az Ötödik hullám, ami még nem láttam, mert rohadtul tartok tőle. Aztán ott volt a Vadászos marhaság, A fekete ötven árnyalata és az Egyiptom istenei. Aztán még jönnek olyan varázslatok, mint az új Szellemirtók, meg az új Jégkorszak…

Ha az idei évet kellene értékelni eddig filmes szempontból, akkor azt mondanám, hogy elment. Volt néhány jó film (Rendes fickók, Revenant, Big Short, meg a már említett Marvel filmek), volt egy kurva jó film (Cloverfield Lane 10) és ezeken kívül meg leginkább olyan elmegy alkotások. Aztán olyan csalódásokat kellett túlélni, mint a Függetlenség napja, meg olyan kínzásokat mint a Hűséges, vagy mi a tököm volt a címe. Elfogytak a jó filmek, vagy csak később mutatják be őket?

Az év hátralévő részében persze még befuthat egy olyan adrenalin bomba, mint amilyen tavaly a Mad Max volt, hiszen a hónap végén érkezik az új Bourne, utána pedig jön a Suicide Squad. Ha érzelmes filmet akarunk, amiben dübörög a feszültség, akkor arra ott lehet A zátony, de nem hinném, hogy felér a Whiplashez. Sőt ha teljes egészében nézem az idei év filmes listáját, akkor nem is látok semmi olyasmit, ami hasonlítana ezekhez az általam kedvelt alkotásokhoz, inkább olyan kukoricás idényünk lesz. 

Lesz még itt 7 mesterlövész reboot, Jack Reacher 2, Doktor Strange, vagy az általam leginkább preferált Kubo és a varázshúrok. Utóbbit nagyon várom, remélem felér a Zootropolishoz.

Ja szóval így álunk, egyelőre lövésem sincs mi lesz az idei év filmje, és nem is látok rá akkora esélyt, hogy lesz. Egyelőre a Cloverfield vezet, de annak a vége egy kicsit olyan meh volt, szóval ha valami megközelíti és kicsit rendesebben tálalja magát, akkor simán átveheti a vezetést. Az idei év legrosszabbja persze már megvan, mondjuk ez nem olyan csodálatos dolog… 

Van-e igazság?

Reggel a rádióban arról beszéltek, hogy létezik-e olyasmi, hogy karma, vagy inkább Isteni igazságszolgáltatás. Ha teszek valami rosszat, akkor velem is rossz dolog fog történni? Van-e ilyen, vagy mindenki saját sorsát igazgatja? Van igazság?

Nincs.

Igazából itt abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést.

Ugye vannak azok a szólások-mondások amik arra utalnak, hogy aki jót tesz, azt jó dolog éri. Meg aki rosszat, azt rossz dolgok. Ott van például az „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”, ami egyértelműen arra utal, hogy bizony azt kapod, amit adsz. És igazak is ezek a mondások, gondoljunk csak a „ki korán kell”-re, a „kicsi a borsra”, vagy az „éhes disznóra”. Hiszen ki ne töltené el hasznosan a napját, ha már egyszer felkelt hajnalban, ki ne könnyezne meg egy borsszemet, na és ki ne akarna egy rakat makkot a szájába?

A helyzet az, hogy nem hiszek. Ezt már korábban kifejtettem a blogomon, én nem hinném, hogy lenne Isten, vagy bármilyen felsőbb hatalom, ami irányítja az életem. Én a saját életemet próbálom a megfelelő útra kormányozni, amiket akadályok nehezítenek. Legyenek azok családtagok, barátok, rokonok, munkahely, vagy akármi más a világon. Szóval ha én irányítok (és mások csak akadályoznak), akkor mi, vagy ki adna nekem olyan dolgokat az életben, amiket én adok? Ha Isten nincs ugye.

Az élet?

Közelítsük meg máshonnan. Ha én mondjuk egy napig minden tőlem telhetőt megteszek, a környezetemben mindenkinek segítek, akkor ezt visszakapom valamilyen formában? Nekem is segíteni fognak? Mert eddig rohadtul nem tűnt fel. Az én alapelvem ebben a témában az, hogy: Igazság nincs, de az élet megkeményít. Ha már olyan kemény leszel, hogy nem tud semmi és senki megtörni, akkor elmondhatod: Igen kaptam valamit az élettől, méghozzá egy leckét. Egy leckét arról, hogy kiben bízhatsz meg, mit tehetsz büntetlenül és kin gázolhatsz át következmények nélkül.  

Trónok harca hatodik évad elemzéske

Véget ért az idei Trónok harca évad, és csak kapkodtam a fejem, hogy mégis mi történt, meg mi is van. Pedig voltak ennek az évadnak gyengébb részei, és voltak olyan jelek amik bőven arra utaltak, hogy óvatosan kell eljárnunk. Egyrészről most már nagyon kevés maradt George Martin írásából, amit fel lehetett használni. Az előző évad során minden fontosabb puskaport ellőttek, szóval ide tényleg csak ilyen apróságok maradtak. És ha már az a bizonyos ötödik évad, akkor meg kell vallanom, hogy nálam az egy kicsit mélypont volt. Oké, szóval eléggé untam. Vissza is kerestem az előző évados írásomat, és nem meglepő módon ilyet találtam: "Mindenki olyan kibaszott lassan csinál mindent, hogy az egyszerűen fárasztó. Ezzel persze a legnagyobb probléma is az, hogy a "fordulatok" hiába jók, nem hatják meg az embert. Az, hogy Stannis meghalt nem érdekelt. Hogy Cersei meztelenül parádézott: kicsit zavart, de nem érdekelt. Hogy Daenerys-t körbelovagolták, nem is értettem!"
Szóval az előjelek nem voltak túl biztatóak, de azért mégis vártam a hatodik évadot. Naná hogy vártam, hiszen minden hibája ellenére ez egy kibaszottul jó sorozat, nagyon jó karakterekkel, szövegekkel, látvánnyal és hangulattal! 

Hogy belevágjam magam a közepébe, és ne akarjam agyonhúzni ezt az írást, én a hatodik évad elején olyan "hát oké" fejjel ültem. Éreztem hogy valami van a háttérben amit nem értek meg, és ez egészen 3-4 részen keresztül elkísért. Persze láttam és értettem, hogy történnek az események, csak valami megváltozott és zavart, hogy nem tudtam micsoda. Aztán persze rájöttem, hogy a készítők elkezdték nagyon durván behozni az eseményeket, mindenkit a helyére akartak állítani, ezért meg-megbicsaklott az események tempója. Amikor erre rájöttem, akkor már nem zavart a dolog. És az a vicces, hogy pont amikor kezdtem megszokni a tempót, amikor kezdtem ráérezni az ízére, akkor eljutottunk a teljes mélyponthoz a 6-7-8 részekhez. 
Mi a jó büdös franc volt ez? 
A hatodik résznél is már felvontam a szememet, hogy hát oké, itt nem történt semmi, de biztos kellett egy töltelék rész. Szóval azt nekem senki ne akarja beadni, hogy a dagadt gyerek meg a csaja meglátogatják a szülőket, meg Arya eldönti, hogy nem öl meg valakit, szóval hogy ezek olyan nagy események. Vagy fordulatok. Vagy akármik. Aztán a hetedik rész szintén ilyen nyögvenyelős akármi volt, nagy nehezen eltelt, és itt kezdtem baromira aggódni, hogy mégis hová tart néhány esemény. Például Arya szála. 

Nos nem sokat kellett várnom arra, hogy kiderüljön: SEHOVÁ. Így van a nyolcadik részben kiderült hogy Arya csak azért vergődött, hogy engem idegesítsen, a Hound nem tudja mit akar, meg úgy abszolút minek kellettek ezek a töltelék részek? Meg volt szabva, hogy az utolsó két részig nem történhet semmi? Vagy csak így akartak feszültséget építeni? Mert ha ez volt a cél akkor "taps-taps". 

Az hogy a kilencedik rész egy kibaszott film és sorozattörténelmi 50+ perc volt, 
az engem baromira meglepett. Oké tudtam hogy lesz csata és kik csapnak össze, meg izé, de erre nem számítottam. Először a bemelegítés a sárkányokkal meg a hajókkal, elég keményre sikerült. Na de a két fattyú csatája olyan szinten volt megtöltve izgalommal és adrenalinnal, meg érzelemmel hogy az elképesztő! Jon vágatlan vagdalkozása odabaszott a földhöz és nem bírtam levenni róla a szemem. Ha csak rágondolok már alig kapok levegőt, annyira eseménydús és látványosra sikerült. A végső csata Ramsay és Jon között pedig minden képzeletemet felülmúlta. Nem voltak piruettek, nem voltak csicsás kardforgatások, hanem valódi érzelem teli, bűnös harc. Áh, imádtam! 

Az utolsó rész pedig nem tartogatott ám meglepetést. Áh! Alig! Végülis csak egy tollvonással írtak ki mindenféle karaktert, olyanokat is, akiről meg voltam győződve hogy a végéig kitartanak. Csak elindult egy kurva nagy flotta, megjött a tél, és végre mindenki a helyére került, mindenkinek megvan a célja és elindulhat a végső hatalmas leszámolás a trónokért és a túlélésért. 
És én nagyon szerettem a korábbi évadokat, de egy valami látszik ezen az utolsó két részen. Az alkotók végre elengedték Martin könyvét, már ott is, és azóta meg főleg rájuk van bízva a tempó és a mondanivaló. És ez kurva jól áll a sorozatnak! Alig várom, hogy mi lesz! 

Tipródjon meg a Függetlenség NAPJA!!!

Tegnap végre megnéztük a Függetlenség napja folytatását, ami még véletlenül se úgy hirdeti magát, mint a második rész, hanem valami hülye alcímmel megy. Persze mostanság ez a menő. Az első filmről mindig is az volt a véleményem, hogy egy kicsit gagyi, de teljesen magába foglalja a 90-es éveket. A sok hülyeség, a menő karakterek, az elképesztő látvány és persze nem maradhattak el az egysoros beszólások se ("Na ilyen egy harmadik típusú pofon!"). És persze sokat segített az is, hogy remek szereplőket találtak akkor ott és oda. Will Smith és Jeff Goldbloom tökéletesen kiegészítette egymást, az egyik a tökös menő gyerek volt, a másik a kicsit visszahúzódó okos tojás. Igazából lehetne még mondani, hogy mi volt jó és rossz az első részben, a lényeg az, hogy mindenki emlékezni fog rá valamilyen okból kifolyólag. Na de mi a helyzet a folytatással?

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, akkor az ez lenne: kínos.

Szerencsére nem kell.

A világ legnagyobb felbontású képe

Szóval a történet 20 évvel az előző után játszódik, most már végre vannak kemény fegyvereink, meg összeállt az egész emberiség, hogy együtt fejlődjenek és harcoljanak az idegenek ellen, ha azok esetleg visszatérnének. És persze visszatérnek, mert ennek a filmnek semmi értelme nem lenne ha nem térnének vissza. Igazából sokkal többet nem is tudok elárulni a történetről, mert „spoiler” lenne, szóval higgyétek el, ha azt mondom, ez a film rogyadozik a logikai bukfencektől. Mindezeket persze megpróbálják átívelni, de nagyon rosszul csinálják. Az egysoros beszólások nagyon gagyik, a színészi játék helyenként pocsék, és a rendezés meg a vágás abszolút a földhöz vágja a filmet. Olyan jelenetek váltják egymást, amiknek nem lenne szabad. Egy hatalmas rombolásos szakasz közepén nehogy már azon viccelődjünk, hogy ki mekkorát fingott (oké ilyen pont nem volt, de érteni lehet a hasonlatot, nem?)

Mindezek mellett, ha ez önmagában nem lenne elég, olyan kínosan próbál az előző filmből élni ez az izé, hogy az rémisztő. Visszatérnek régi karakterek, akik vagy teljesen feleslegesek, vagy csak zavaró a meglétük. Emlegetik Will Smith-t, de igazából nem kezdenek vele semmi extrát. Konkrét jelenetekre utalnak vissza az első filmhez kapcsolódóan, sőt konkrét szövegeket idéznek vissza! Mi a fasz?! Az egész annyira kínosan van adagolva, hogy helyenként nem is tudtam mit nézek.

És hiába over the top a látvány, hiába van mindenből több, meg minden nagyobb, meg minden epikusabb, egyszerűen csak kidob az élményből, amibe amúgy is rohadtul nehéz belekerülni.

Végül csak azért nem mondanám rossz filmnek, mert idén már bőven láttam ennél szarabbat (Egyiptom Istenei pl.), de rettentően kínos és főleg hatalmas csalódás. És hatalmas kihagyott ziccer. És a vége egyszerűen pofátlanul hülyeség lett.

Mibe kerültünk Jeff?! 

A végére még annyit, hogy a mozi előzetesek, amik lementek a film előtt: az új halál szar Szellemirtók, valami ostoba pasis-csajos film meg volt még valami ciki hülyeség is, amire szerencsére már nem is emlékszem. Már akkor gondoltam, hogy itt bajok lesznek…  

Ennyi és ne tovább! Blade and soul midtáv írás

Nagyjából annyira vártam a Blade and Soul nyugati megjelenését mint egyesek a messiást. Alig vártam, hogy rohangálhassak a világban, tök jó mozdulatokkal dobáljam a szörnyeket a levegőbe és csapdossam a földhöz őket. Aztán csak vártam, és vártam és vártam. Eltelt jó pár év, de most végre megjelent és rohadtul nem érdekelt már. Egy az, hogy túlságosan is feltornáztam az elvárásaimat, a másik hogy annyira belesüppedtem a GW2-be, hogy egyáltalán nem hiányzott más. Így elkésve bár, de felraktam a játékot a gépemre, aztán most meg már rá se bírok nézni.
Pedig ha van valami ami tényleg jó a BnS-ben, akkor az a látvány. A ruhák nagyon jól néznek ki, minden fajon máshogy állnak, talán kicsit túltolták a szexorientáltságot, de erről majd később. A ruhák mellett nagyon szépek amúgy a karakterek kidolgozása, maga a környezet is egészen pompás, tényleg nagyon kevés dologba lehet belekötni látvány terén.

Vannak nagyon kemény rucik!

A környezet persze megalapozza a hangulatot, amire rásegít a remek zene és hanghatás is, minden skillnek jól eltalált hangja lett. A muzsikák amik felcsendülnek magukban is megállják a helyüket, az egész nagyon szépen kiegészíti  környezetet. A hangulat éppen ezért nagyon el van találva, kicsit meseszerű, kicsit komoly, de mindvégig elképesztően kidolgozott.
Aztán persze jönnek a problémák. Ahogyan halad előre az ember a történésekkel kiderül, hogy a sztorinak semmi értelme. Ennek persze önmagában nem lenne akkora jelentősége, ha ez nem egy sztori központú játék lenne. Hiszen itt a mi karakterünk a hős! Nekünk kell megmentenünk a világot, hogy zászlónk alatt egyesüljön minden ember! Ehhez képest hatalmas kavarások és katyvaszok övezik a történetet, sokszor teljesen követhetetlen.
A sztori megléte, vagy hiánya, igazából csak azért még kellemetlenebb, mert az egész játék erre épít. Bár ez így nincs kimondva, meg annyira nagyon lekorlátozva, de egy folyosón haladunk egész idő alatt. Van egy fix bejáratott útvonal, amin végig kell mennünk, mert ezen az ösvényen kapunk küldetéseket, mellékküldetéseket, meg itt találkozunk minden fontosabb NPC-vel.

A játék főellensége 

Ez az alagút játékmenet nem is annyira zavaró, amíg az ember nem gondol bele, hogy most igazából mi is van? Elküld a játék A pontból B-be, és közben teledobálja azt mindenféle hülye küldetéssel. És igen, ezek a tipikus hülye feladatok, mint az ölj meg 10-et, szedj 8 virágot és öntözz meg minden útba eső szobrot a szomszéd falu boszorkányának a vizeletével.
A harcrendszer is olyan meh. Jól néz ki, meg elég dinamikus tud lenni, de ennél azért már láttam jobbat is. A Vindictusban pl. olyan folyamatosan lehetett már kis szinten harcolni, ami igazán lenyűgöző volt. A C9-et meg már nem is említem meg akkor.
A legfőbb bajom az, hogy ez semmiben nem tér el a 10-15 évvel ezelőtti mmo felhozataltól, talán csak annyiban, hogy szép a látvány, egész érdekes a harcrendszer és lehet repülni. Mármint glide-olni, ami amúgy eléggé borzalmas, hiszen a fizika törvényszerűsége ebben a játékban nem létezik. Ó de nem ám!
Itt kérem a szikláknak, a házaknak, meg bármilyen tereptárgynak nem ott van a vége ahol azt a játék mutatja, hanem sokkal kijjebb. Ezért nem lehet bizonyos akadályokat átugrani. Ez különösen zavaró olyan esetekben, amikor a játék rákényszerít arra, hogy ugrálj és repkedj. Mert megy, persze, működik. Csak nem úgy ahogyan kellene. Aztán ne feledkezzünk meg az ugráló mell technológiáról se, amit itt tökéletesre fejlesztettek. Érted, ha beszélsz egy NPC-vel, aki az egyik pillanatban még jobbra néz, majd megfordul és balra tekint, akkor olyat ugranak a mellei, hogy majdnem leverik a fejét. És mindennel ez van. Lötyögnek a mellek meg szállnak össze-vissza a ruhák. Ezek sajnos mind csak kidobnak a játékból, amiből amúgy is marha egyszerű kiábrándulni.

"Repülj tovább, de nélkülem!"

Én most 36-37 között járok, és nincs ami továbbvinne. Nem érzem, hogy bármi is változna mostantól. Érdekesebb lesz a sztori? Megváltoznak végre az ellenfelek? Tart valamerre ez az egész? Nem hiszem.

A minőségi szar: Egyiptom Istenei

Tegnap megnéztük asszonnyal ezt a csodálatos filmet, és egyelőre keresem a szavakat. Olyanok jutnak eszembe, mint a "Mi a fasz volt ez?", az "Erre ki adott pénzt?" és a "Én biztos valami bűnt követtem el..."
Persze jogos a kérdés, hogy miért is néztünk meg egy olyan filmet, ami 5 pont körül áll imdb-n, és nagyjából mindenki utálja. Nos ez igazán egyszerű: érdekelt a film. Ja ez egy Egyiptomban játszódó, mitológiai elemeket felvonultató CGI orgia, ami akár lehetne egy a sivatagban játszódó God of War is. Persze 12-es karikás GoW. Ehhez képest az egész olyan, mint amit lehánytak, majd bekenték fossal és teledobálták színészekkel, hogy azok próbáljanak valahogyan evickélni ebben a borzalomban. 
A történet szerint Oziris nyugdíjba megy, ezért fiára Hóruszra hagyja a trónt. Ez nem tetszik a sivatag urának Seth-nek, aki konkrétan bemasíroz a ceremóniára, megöli az uralkodót, Hóruszt megfosztja a szemeitől és belekezd a totális zűrzavarba. Eközben van egy rohadt idegesítő csávó meg annak a nagyon idegesítő és naiv csaja, akik kitervelik Hórusz szemének ellopását. Ez persze hipp-hopp meg is történik, de pechükre csak egy szemet találnak. Hórusz visszanyeri a látását, meg az erejét félig, így aztán az idegesítő csávóval együtt nekivágnak elpusztítani a játékidő hátralévő részét.
A történet egy baromság, amit teletűzdeltek egy csomó ökörséggel. Egyfelől a szem visszaszerzése után semmi érdemi dolog nem történik, karakterek jönnek-mennek, hasznuk nagyjából semmi, és Hórusz se fejlődik semerre. Egészen a film végéig, ahol aztán hirtelen rájön, hogy nem a bosszú a kulcs, hanem az emberi élet. Pffff. Elég random lett.
Mindeközben persze próbálnak bemutatni egy csomó Egyiptomi dolgot. Lesz itt sivatag, Anubisz, élet vize, hatalmas fekete kukaccal harcoló Napisten, bogarak, skorpiók meg a Szfinx is. 

Gondolhatná az ember, hogy ha már a történet egy zagyvaság, akkor a látvány biztos a helyén van. És meglepő módon ez így is van, csak eléggé ingadozóan áll a helyén. Néhol elképesztő munkát hajtottak végre a készítők. Az egyik jelenetben Hórusz és kis pajtása menekülnek két hatalmas kígyó elől. Olyan kibaszott jól néztek ki azok a lények, meg maga a harcjelenet, amit ott összedobtak, hogy csak tátottam a számat. Aztán meg volt egy csata Hórusz és három tehénfejű lény között, ami meg borzalmasan nézett ki, lehetett látni, hogy az egész CGI, és a vágás, meg a kameramozgás még jobban tönkretette az amúgy is komikus jelenetet.
A színészi játék mellett se szabad elmenni, hiszen ebben a nyakig érő fostengerben azért néhányan megpróbáltak teljesíteni. Szegény Gerard Butler ezúttal egyiptomi 300-at játszik, üvölt mindenfelé, de ez jól áll neki. Nikolaj Coster-Waldaut már láttuk jól játszani, a Trónok harca mellett a nagyon durva En Chance című filmben is bizonyította tehetségét. Itt ezúttal fapofával kellett végigmennie a játékidő alatt, ami egészen jól ment neki. Elodie Yung, a Daredevil második évadjából Elektra, hozza a szerelem istennőjét, néha még némi pluszt is a szerepébe rak, de ennyi. Ami teljesen kiverte nálam a biztosítékot, az a csóró gyerek meg a csaja, vagyis Bek és Zaya. Amit ezek leművelnek, mind karakter szempontból, mind színjátszásból, az egészen egyszerűen borzalmas.
Ja szóval változó színészi játék, borzalmas történet, és változó látvány. Mitől irdatlan szar ez a film? Hát attól, hogy mindezek mellett rohadtul unalmas és nagyon hosszú. A két óra alatt semmi emlékezetes nem történt, amire azt mondaná az ember néhány nap elteltével, hogy hát igen, legalább ez a jelenet jó volt. Cserébe viszont bepillantást nyerünk minden szarba, ami aztán tényleg nem érdekel senkit. Random felkelés, toronyépítés és olyan karakterek erőltetése, akik semmit nem tesznek a történethez, teljesen kizsigerelik ezt a "filmet".

Bioschock Infinite: Burial at sea 1-2

Végigtoltam a Bioshock Infinite két kiegészítő lemezét, ami elég keményen a földhöz vert. Ennek több oka is van, egyrészről nagyon megszerettem a történet fő karakterét Elizabeth-et, akinek teljes mértékben átéreztem a sorsát és ezzel együtt a haragját is. Másrészről olyan brutális hangulatot teremt meg a játék maga körül, amire sok más cím nem képes. A Burial at sea két kiegészítőjével a Bioshock a játéktörténelem legösszetettebb, legszomorúbb és egyben legjobb játékvilágává nőtte ki magát. És ez nem túlzás.

Először nekimegyek a címeknek spoiler mentesen, legalábbis megpróbálkozok vele, aztán nagyon kemény agymenéssel kell szembenéznetek, aki esetleg elolvassa, attól előre is elnézést kérek.

A mély tenger átka

Az első kiegészítő lemezben Bookerrel megyünk, aki a víz alatti városban, Rapture-ben, magánnyomozó, mármint amikor éppenséggel nem alkoholba önti bánatát. Valami van a múltjával kapcsolatban, amit egészen a történet végéig csak sejtünk, és persze nagyon szépen építenek fel. A szokásos cigi és ivás rituálénkat egy fiatal hölgy zavarja meg, aki szeretné hogy megkeressünk neki egy kislányt. Ezután nincs is más hátra, mint elindulni felfedezni Rapture rejtett zugait, és a víz mélyebb bugyraiba, a város legalsó szintjeire ereszkedni.

A legdurvább Rapture-ben a hangulat. Mindenki egy kicsit furcsa, még az átlag emberek is. Ez persze nem csoda, hiszen egy víz alatti városban élnek, de emellett is akadnak furcsaságok. Például a kislányok megléte, akikből előszeretettel pumpálják ki az Adam-et (ebbe most hosszú lenne belemenni), illetve a politikai rendszer. A kormányzó Andrew Ryan elég fura munkát végez, megosztja a társadalmat, legfőképpen egy Atlas nevezetű személyt, aki komoly ellenállást szervez ellene. Balszerencséjére Ryan száműzi őt a város alatt elterülő régebbi városrészbe, ahol az Adam-től megőrült emberek is tobzódnak. És persze hol is van ez a kislány, akit meg kell keresnünk? Hát odalent.

A hangulat tehát adott, hatalmas terek, elhagyatott városrészek, víz vesz körül minket mindenhonnan és fel-alá rohangálnak az őrültebbnél őrültebb emberek. A történet a kiegészítő végén teljesedik ki, és olyan szintű tockost kapunk, amibe még mindig beleszédülök.

A második kiegészítőben Elizabethet alakítjuk. Igen ez ugyanaz a lány, akit kimentettek az alapjáték alatt, ugyanaz a lány, aki még az előző kiegészítőben felbérelte Bookert. Elizabeth-hel is Rapture-ben kell mászkálnunk, de vele egy kissé más a helyzet. Mivel mégis csak egy lányról van szó, így más stratégiát kell alkalmaznunk a túléléshez. Nem rohanhatunk előre, lőhetünk mindenre annak reményében, hogy majd túléljük. Sokszor kell lopakodni, és olyan képességeket használnunk, amivel elbújunk az ellenség elől. Viszont Elizabeth képes például a szellőzőjáratokban mászni, amivel el lehet kerülni az ellenség figyelmét.

A történetet nehéz spoiler nélkül elmagyarázni, a lényeg az, hogy Rapture olyan részeit fedezzük fel, amiket eddig nem is ismertünk, sőt nem is gondoltuk hogy egyáltalán létezik. Ha ez nem lenne elég, akkor egy ponton átkerülünk a lebegő városba Columbia-ba is.

Elizabeth szenved, nehezen birkózik meg a tetteivel és ahogy haladunk előre a történetben, mi magunk, a játékosok is egyre inkább együtt érzünk vele, és egyre jobban szenvedünk. Közben szépen összekapcsolódik a Bioshock univerzum, az első rész, az Infinite és a két kiegészítő lemez. A játék vége ezúttal nem rejt akkora csavart, mint az előbb felsorolt címek, sokkal inkább egy érzelmi mindfuck-ot okoz.

És akkor spoileresen

Hú nem is tudom hol kezdjem. A Bioshock Infinite végén kiderül, hogy több száz univerzum létezik. Ez tény, fogadjuk el, menjünk tovább. Booker életében eljött egy választási pillanat, amikor is megkeresztelkedett, mármint amikor választhatott, hogy ezt megteszi vagy sem. Amikor megtette, akkor új életet kapott, amikor nem tette meg, akkor a meglévőt vitte tovább. Az Infinite lényege, hogy Booker nem keresztelkedik meg, így megmarad a régi neve, Comstock. Az Infinite fő gonosza. Viszont egy másik dimenzióban megteszi ezt és felvesz egy új nevet, ugyebár ez a Booker. Comstockként nekiáll egy új terv előkészítésének, ő lesz a lebegő város uralkodója, és elhatározza, hogy kell neki egy örökös. Azonban ebben a szép új világban neki nem lehet gyereke. Szerencsére egy másik univerzumban viszont lehet, így nincs is már tennivalója, mint átmenni egy kapun, ellopni a másik Comstocktól a gyereket (aki itt a keresztelkedés miatt Booker) és elvinnie magával. Az Infinite végén Elizabeth (aki képes tér-idő portálokat nyitni) elpusztítja Comstockot, amikor is vízbe fojtja a keresztelkedésnél, így soha nem születik meg se Booker, se az új Comstock.

Eddig is zavaros, ugye?

Na a Burrial at Sea első kiegészítőjében mégis van egy Booker, aki viszont (az én elméletem szerint) kihagyta az egész keresztelési szertartást, szóval neki ez a verziója nem semmisült meg. Viszont, hogy ne legyen egyszerű a helyzet, az ő lányát is megpróbálta elvinni egy másik Comstock, viszont a lányt lefejezték a portál lezárásakor. Elizabeth érthető okokból kiindulva próbálja eltörölni a föld színéről, az összes univerzumból az összes Comstockot. Ezt nem sima gyilkolással teszi meg, hanem valamiért szépen végigvezeti emberünket az útján, hogy az emlékezzen a régi életére, illetve arra miként került oda ahová. A kiegészítőben egy kislányt kell megmentenünk, Sally-t, akiről kiderül, hogy Booker örökbe fogatta amikor még kislány volt. Szegény gyerkőc nem sokáig örült magának, hiszen a férfi egy kártyázás alkalmával nem figyelt rá eléggé és a kis kópé eltűnt. Nem elég, hogy eltűnt, valahogy lekerült a lenti városrészbe és Little Sister lett belőle (olyan kislány, aki szívesen csapolnak meg az őrültebbnél őrült emberek az Adam reményében). Mikor mindenre fény derül, arra hogy a lányunkat oda akartuk adni egy másik énünknek, hogy ezzel megöltük, hogy az örökbe fogadott kislányt is elvesztettük, Booker teljesen összeomlik. Szenvedéseinek egy Big Daddy vett véget (kurva ijesztő, hatalmas, fúrófejjel felszerelt lény).

A Burrial at Sea második kiegészítő lemeze lényegében innen folytatódik. Ezúttal Elizabeth-et irányítjuk, de ez már nem az a lány, aki korábban volt. Ezt persze nem is csodálom, hiszen kiderül, hogy meghalt az előző rész végén, a Big Daddy nem csak a férfival végzett, hanem velünk is. Ez egy másik dimenzió Elizabeth-je, aki viszont elvesztette minden erejét azzal, hogy visszament ebbe a valóságba. És ebben a valóságban az élet elég kemény. 

A lány teljesen maga alatt van, hiszen hagyta Sally-t meghalni, vagy legalábbis megrohadni az előző rész végén, ezért bűntudata enyhítése miatt tér vissza Rapture-be. Viszont most már nem tud tér-idő kapukat nyitni, sőt az utazás miatt elveszik az emlékeinek egy része is. A helyzetet az se könnyíti, hogy egyből a város alsó részében ébredünk Atlas mellett, aki rögtön meg akarja csapolni Sally-t, minket pedig megölni. Még szerencse, hogy egy az agyunk által létrehozott Booker segít nekünk az utunk során, jó tanácsokkal lát el, és nagyon minimális szinten tartja bennünk a lelket. Mármint megpróbálja. 

Kiderül ugyanis, hogy a Rapture-ben történtekről Elizabeth puszta létezése tehet, egy dimenzió kapun keresztül folyamatosan tartotta a kapcsolatot a víz alatti város őrült tudósa, és a lebegő város (Columbia) okos tojása. Mondhatjuk, hogy együtt fejlesztettek ki olyan csodálatos teremtményeket, mint a hatalmas gépmadár, amiről kiderült, hogy sokkal több mint elsőre tűnt. Lényegében az ő kooperációjukból született meg a Big Daddy projekt is, sőt én még azt se zárom ki, hogy szegény Little Sisterek is. Tehát ha nincs Elizabeth, akkor nincsenek dimenzió kapuk, akkor nincsenek a előbb felsorolt dolgok. Huh. 

A kiegészítő vége felé közeledve kiderül az is, hogy Elizabeth nem terv nélkül ugrott bele az újabb Rapture kalandba, ő látta előre az összes univerzumot, látta előre az összes lehetőséget. Ahhoz hogy megmentse Sally-t, és a többi kislányt, fel kell áldoznia magát. Ehhez pedig felemeli a város alsó szintjét a többi mellé, megadva Atlas-nak az esélyt arra, hogy átvegye a Rapture egy részének az irányítását. Sőt Elizabeth azt is elintézi, hogy lezuhanjon a közelben egy repülő, amin egészen véletlenül a Bioshock egy főszereplője utazik, aki felszabadítja az összes Little Sistert.

Az emlékek felszínre kerülése, a történet alakulása, és Elizabeth átlényegülése egyszerűen magával ragadó, és hihetetlen teljesítmény. Ezért is igazán nyomasztó, mikor a játék vége előtt olyan 15 perccel Atlas egy vascsővelés kalapáccsal csapkodja a koponyánkat, megpróbálva kiszedni belőlünk az információt, és ezért is végtelenül szomorú amikor a játék végén Elizabeth meghal. Nagyon kemény pillanatok voltak ezek, amin csak hüledezni tudtam hosszú percekig. Ilyet még egy játék se váltott ki belőlem, és ezért egyszerre vagyok hálás és nem is tudom még mi…

A két kiegészítő lemez remekül fűzi össze a Bioshock univerzumot, egyetlen csodás eposszá fésüli össze őket, amiben érdemes elveszni.