Bioschock Infinite: Burial at sea 1-2

Végigtoltam a Bioshock Infinite két kiegészítő lemezét, ami elég keményen a földhöz vert. Ennek több oka is van, egyrészről nagyon megszerettem a történet fő karakterét Elizabeth-et, akinek teljes mértékben átéreztem a sorsát és ezzel együtt a haragját is. Másrészről olyan brutális hangulatot teremt meg a játék maga körül, amire sok más cím nem képes. A Burial at sea két kiegészítőjével a Bioshock a játéktörténelem legösszetettebb, legszomorúbb és egyben legjobb játékvilágává nőtte ki magát. És ez nem túlzás.

Először nekimegyek a címeknek spoiler mentesen, legalábbis megpróbálkozok vele, aztán nagyon kemény agymenéssel kell szembenéznetek, aki esetleg elolvassa, attól előre is elnézést kérek.

A mély tenger átka

Az első kiegészítő lemezben Bookerrel megyünk, aki a víz alatti városban, Rapture-ben, magánnyomozó, mármint amikor éppenséggel nem alkoholba önti bánatát. Valami van a múltjával kapcsolatban, amit egészen a történet végéig csak sejtünk, és persze nagyon szépen építenek fel. A szokásos cigi és ivás rituálénkat egy fiatal hölgy zavarja meg, aki szeretné hogy megkeressünk neki egy kislányt. Ezután nincs is más hátra, mint elindulni felfedezni Rapture rejtett zugait, és a víz mélyebb bugyraiba, a város legalsó szintjeire ereszkedni.

A legdurvább Rapture-ben a hangulat. Mindenki egy kicsit furcsa, még az átlag emberek is. Ez persze nem csoda, hiszen egy víz alatti városban élnek, de emellett is akadnak furcsaságok. Például a kislányok megléte, akikből előszeretettel pumpálják ki az Adam-et (ebbe most hosszú lenne belemenni), illetve a politikai rendszer. A kormányzó Andrew Ryan elég fura munkát végez, megosztja a társadalmat, legfőképpen egy Atlas nevezetű személyt, aki komoly ellenállást szervez ellene. Balszerencséjére Ryan száműzi őt a város alatt elterülő régebbi városrészbe, ahol az Adam-től megőrült emberek is tobzódnak. És persze hol is van ez a kislány, akit meg kell keresnünk? Hát odalent.

A hangulat tehát adott, hatalmas terek, elhagyatott városrészek, víz vesz körül minket mindenhonnan és fel-alá rohangálnak az őrültebbnél őrültebb emberek. A történet a kiegészítő végén teljesedik ki, és olyan szintű tockost kapunk, amibe még mindig beleszédülök.

A második kiegészítőben Elizabethet alakítjuk. Igen ez ugyanaz a lány, akit kimentettek az alapjáték alatt, ugyanaz a lány, aki még az előző kiegészítőben felbérelte Bookert. Elizabeth-hel is Rapture-ben kell mászkálnunk, de vele egy kissé más a helyzet. Mivel mégis csak egy lányról van szó, így más stratégiát kell alkalmaznunk a túléléshez. Nem rohanhatunk előre, lőhetünk mindenre annak reményében, hogy majd túléljük. Sokszor kell lopakodni, és olyan képességeket használnunk, amivel elbújunk az ellenség elől. Viszont Elizabeth képes például a szellőzőjáratokban mászni, amivel el lehet kerülni az ellenség figyelmét.

A történetet nehéz spoiler nélkül elmagyarázni, a lényeg az, hogy Rapture olyan részeit fedezzük fel, amiket eddig nem is ismertünk, sőt nem is gondoltuk hogy egyáltalán létezik. Ha ez nem lenne elég, akkor egy ponton átkerülünk a lebegő városba Columbia-ba is.

Elizabeth szenved, nehezen birkózik meg a tetteivel és ahogy haladunk előre a történetben, mi magunk, a játékosok is egyre inkább együtt érzünk vele, és egyre jobban szenvedünk. Közben szépen összekapcsolódik a Bioshock univerzum, az első rész, az Infinite és a két kiegészítő lemez. A játék vége ezúttal nem rejt akkora csavart, mint az előbb felsorolt címek, sokkal inkább egy érzelmi mindfuck-ot okoz.

És akkor spoileresen

Hú nem is tudom hol kezdjem. A Bioshock Infinite végén kiderül, hogy több száz univerzum létezik. Ez tény, fogadjuk el, menjünk tovább. Booker életében eljött egy választási pillanat, amikor is megkeresztelkedett, mármint amikor választhatott, hogy ezt megteszi vagy sem. Amikor megtette, akkor új életet kapott, amikor nem tette meg, akkor a meglévőt vitte tovább. Az Infinite lényege, hogy Booker nem keresztelkedik meg, így megmarad a régi neve, Comstock. Az Infinite fő gonosza. Viszont egy másik dimenzióban megteszi ezt és felvesz egy új nevet, ugyebár ez a Booker. Comstockként nekiáll egy új terv előkészítésének, ő lesz a lebegő város uralkodója, és elhatározza, hogy kell neki egy örökös. Azonban ebben a szép új világban neki nem lehet gyereke. Szerencsére egy másik univerzumban viszont lehet, így nincs is már tennivalója, mint átmenni egy kapun, ellopni a másik Comstocktól a gyereket (aki itt a keresztelkedés miatt Booker) és elvinnie magával. Az Infinite végén Elizabeth (aki képes tér-idő portálokat nyitni) elpusztítja Comstockot, amikor is vízbe fojtja a keresztelkedésnél, így soha nem születik meg se Booker, se az új Comstock.

Eddig is zavaros, ugye?

Na a Burrial at Sea első kiegészítőjében mégis van egy Booker, aki viszont (az én elméletem szerint) kihagyta az egész keresztelési szertartást, szóval neki ez a verziója nem semmisült meg. Viszont, hogy ne legyen egyszerű a helyzet, az ő lányát is megpróbálta elvinni egy másik Comstock, viszont a lányt lefejezték a portál lezárásakor. Elizabeth érthető okokból kiindulva próbálja eltörölni a föld színéről, az összes univerzumból az összes Comstockot. Ezt nem sima gyilkolással teszi meg, hanem valamiért szépen végigvezeti emberünket az útján, hogy az emlékezzen a régi életére, illetve arra miként került oda ahová. A kiegészítőben egy kislányt kell megmentenünk, Sally-t, akiről kiderül, hogy Booker örökbe fogatta amikor még kislány volt. Szegény gyerkőc nem sokáig örült magának, hiszen a férfi egy kártyázás alkalmával nem figyelt rá eléggé és a kis kópé eltűnt. Nem elég, hogy eltűnt, valahogy lekerült a lenti városrészbe és Little Sister lett belőle (olyan kislány, aki szívesen csapolnak meg az őrültebbnél őrült emberek az Adam reményében). Mikor mindenre fény derül, arra hogy a lányunkat oda akartuk adni egy másik énünknek, hogy ezzel megöltük, hogy az örökbe fogadott kislányt is elvesztettük, Booker teljesen összeomlik. Szenvedéseinek egy Big Daddy vett véget (kurva ijesztő, hatalmas, fúrófejjel felszerelt lény).

A Burrial at Sea második kiegészítő lemeze lényegében innen folytatódik. Ezúttal Elizabeth-et irányítjuk, de ez már nem az a lány, aki korábban volt. Ezt persze nem is csodálom, hiszen kiderül, hogy meghalt az előző rész végén, a Big Daddy nem csak a férfival végzett, hanem velünk is. Ez egy másik dimenzió Elizabeth-je, aki viszont elvesztette minden erejét azzal, hogy visszament ebbe a valóságba. És ebben a valóságban az élet elég kemény. 

A lány teljesen maga alatt van, hiszen hagyta Sally-t meghalni, vagy legalábbis megrohadni az előző rész végén, ezért bűntudata enyhítése miatt tér vissza Rapture-be. Viszont most már nem tud tér-idő kapukat nyitni, sőt az utazás miatt elveszik az emlékeinek egy része is. A helyzetet az se könnyíti, hogy egyből a város alsó részében ébredünk Atlas mellett, aki rögtön meg akarja csapolni Sally-t, minket pedig megölni. Még szerencse, hogy egy az agyunk által létrehozott Booker segít nekünk az utunk során, jó tanácsokkal lát el, és nagyon minimális szinten tartja bennünk a lelket. Mármint megpróbálja. 

Kiderül ugyanis, hogy a Rapture-ben történtekről Elizabeth puszta létezése tehet, egy dimenzió kapun keresztül folyamatosan tartotta a kapcsolatot a víz alatti város őrült tudósa, és a lebegő város (Columbia) okos tojása. Mondhatjuk, hogy együtt fejlesztettek ki olyan csodálatos teremtményeket, mint a hatalmas gépmadár, amiről kiderült, hogy sokkal több mint elsőre tűnt. Lényegében az ő kooperációjukból született meg a Big Daddy projekt is, sőt én még azt se zárom ki, hogy szegény Little Sisterek is. Tehát ha nincs Elizabeth, akkor nincsenek dimenzió kapuk, akkor nincsenek a előbb felsorolt dolgok. Huh. 

A kiegészítő vége felé közeledve kiderül az is, hogy Elizabeth nem terv nélkül ugrott bele az újabb Rapture kalandba, ő látta előre az összes univerzumot, látta előre az összes lehetőséget. Ahhoz hogy megmentse Sally-t, és a többi kislányt, fel kell áldoznia magát. Ehhez pedig felemeli a város alsó szintjét a többi mellé, megadva Atlas-nak az esélyt arra, hogy átvegye a Rapture egy részének az irányítását. Sőt Elizabeth azt is elintézi, hogy lezuhanjon a közelben egy repülő, amin egészen véletlenül a Bioshock egy főszereplője utazik, aki felszabadítja az összes Little Sistert.

Az emlékek felszínre kerülése, a történet alakulása, és Elizabeth átlényegülése egyszerűen magával ragadó, és hihetetlen teljesítmény. Ezért is igazán nyomasztó, mikor a játék vége előtt olyan 15 perccel Atlas egy vascsővelés kalapáccsal csapkodja a koponyánkat, megpróbálva kiszedni belőlünk az információt, és ezért is végtelenül szomorú amikor a játék végén Elizabeth meghal. Nagyon kemény pillanatok voltak ezek, amin csak hüledezni tudtam hosszú percekig. Ilyet még egy játék se váltott ki belőlem, és ezért egyszerre vagyok hálás és nem is tudom még mi…

A két kiegészítő lemez remekül fűzi össze a Bioshock univerzumot, egyetlen csodás eposszá fésüli össze őket, amiben érdemes elveszni.