Smaug pusztasága

Vegyünk egy sárkányt, pár tündét, néhány törpöt, ízlés szerint adjunk hozzá még néhány szereplőt, rázzuk össze és hopp! 2 és fél órányi unalom.
Kellemes unalom.
Hát nem is tudom hol kezdjem. A Hobbit első részével különösen nekem nem voltak problémáim. Butyuta volt, lassú, de egyszer meg lehetett nézni. Nagyban, moziban.
A Hobbit 2-t a Smaug pusztaságát meg lehet nézni egyszer. Nagyban moziban, 3d-ben és nem feltétlenül HFR-ben. Jó dolog ez a több fps szám egyébként, de néhol nem akart normálisan müködni. A közeli jeleneteknél nagyon zavaróan begyorsult minden, míg a távoli jeleneteknél kellően sima volt a kép. Ja aki kíváncsi rá az próbálja ki, mert megéri egyszer.
A látvány valami eszméletlenül jó. A harcok meg messze túlszárnyalták minden várakozásomat. A tündék ahogyan aprítanak, na azt öröm nézni. Kicsit a terpek voltak bénák így küzdés szempontjából...
Meg karakter szempontból nézve is. Van 3 olyan törp a csapatból akikre emlékezni fogunk. A fővezérre ugyebár, az öreg mittomén hogy hívják, de fehér szakállúra és a filler karakterre, aki nagyobb szerepet kap mint kéne.
A játékidő végtelenül hosszú. Az a baj ezzel, hogy szépen indít a film, aztán jön egy ilyen unalmas rész és hopp máris nem érdekel, hogy mi van. Aztán hirtelen sárkány és vissza kellene nyernem a figyelmem. Vagy az éberségem, na.
Összességében jó volt a Smaug pusztasága. Egyszer nézős, de jó.

Visszacsinálnád?

Annyiszor lehet hallani hallani: "ha megtehetném visszacsinálnám".
Időzzünk el ezen egy kicsit.
Tegyük fel van egy bizonyos esemény az életünkben, ami mondjuk 10 évvel ezelőtt történt. Tegyük fel azt is, hogy az emberi értelem és civilizáció eljutott odáig, hogy vissza tudunk menni az időben. Ha lenne egy pillanat, amin változtathatnál TE megtennéd?
ÉN nem.
Meg van ennek az oka. Alapvetően nem vagyok teljes mértékben elégedett az életemmel, de látom, hogy kurvára nem vagyok akkora szarban mint mások. Ha visszamennék és változtatnék valamin, akkor lehet, hogy az olyan hatással lenne az életemre, ami rossz irányba fordítana mindent. Amíg jó addig pedig miért kockáztassam meg, hogy rossz lesz?
Sokan ragadnak le a múltban. Nem tudják magukat túltenni egy elkövetett hibán, csalódáson, egy rosszul megszerkesztett mondaton, vagy éppen egy ki nem mondott szón. Pedig gondoljunk csak bele, hogy ha azt megtesszük, akkor mi változott volna!
Nem a múltban kell élni, hanem a jövő felé küzdeni és menni, mert ott vannak a valós remények! A múltban lévő dolgokat, még ha el is érhetnénk, akkor sem szabadna változtatnunk rajta, mert annak végzetes körülményei lennének. A jövőt pedig már mi alakítjuk.
Meg környezetünk...

A Mikulásról

Sok legenda kering a Mikulás történetéről, van aki ezt vallja van aki amazt, mi most elmeséljük a Mikulás valódi és csodaszép történetét. Vagyis én. 
A Mikulás Jézus halála után született nem sokkal, egy elhagyatott Török kis faluban. Itt nevelkedett a terroristák között, akik megtanították a legalapvetőbb dolgokra, melyek mostanáig a nevéhez fűződnek. 
17 évesen, amikor az amerikai haditengerészet elpusztította a bázisukat Miklósincky Miklósz bosszút esküdött, és megfogadta, hogy minden évben visszatér kisérteni őket. Ez természetesen az évek folyamán megváltozott, és már nem arról beszélünk, hogy a Miki ott hagyja a cipőben a Mi Kulát... 
Azóta a Mikulás már az Északi Sarkon veri a fas... fenyőfákat, begyűjti a manókat, akiknek utána  egész évben minimálbért fizet, hogy legyártsák a sok szart ennek a szakállas fasznak. Ezután a pirosba öltözött dagadék fizet az amerikai államnak, akik jó kis fiúk voltak, hiszen ismételten sikerült mindenkit megfigyelniük idén. Ez alapján a Miki eldönti, hogy ki volt jó fiú és ki volt rossz. A rosszak virgácsot kapnak, a jók meg két adag virgácsot. Mert a virgács jó. 
Sokan nem tudják, hogy ez egy különleges fűszernövény, ami nagyon sok vitamint tartalmaz. Érdemes elrágni, kiköpni és kis nyálgolyót gyúrni belőle. Ezt aztán megsütni kis keményítővel és fokhagymával. 

A végzet ereklyéi - Csontváros

Kezdem úgy érezni, hogy lassan de biztosan kiöregszem a tini filmekből. Vagy csak egyre rosszabbak.
Bár a címben szereplő film nem  a legjobb példa erre, hiszen a Végzet Ereklyéi egészen kellemesen indított. A történet szerint van egy összenőtt szemöldökű nerd csaj, akinek folyamatosan elnyomják az emlékeit. Pedig látja a démonokat, meg a szörnyeket és csak ő tudja hol a kehely. Ezt az értékes tárgyat mindenki keresi, de nem tudni miért, és amikor meg is lesz, akkor sincs belőle semmi.
Ja lehet nagyon alacsonyan volt az elvárásom.
Kezdetben szépen megismerkedünk a szereplőkkel, a szituval, ez lassan kibontakozik és az egész elmegy valamerre terelőpályára. A 2 órás játékidőt így olyan marhaságokkal töltik ki, amik a film további részében jószerivel szóba sem kerülnek. És nem annyira látványosak, meg izgalmasak, hogy feltétlenül kellenének bele. Például az egyik mellékszereplőt megharapja egy vámpír. A sebet másodpercekig nézzük összenőtt szemöldök kisasszonnyal, csak azért, hogy a végén ne történjen semmi!
És ha már vég. A film eleje mint mondtam egészen tűrhető. Jó a világ, amit kitaláltak, egyáltalán nem olyan béna, mint a Percy Jacksonnál. Aztán elkezdenek mindent bedobálni, a végjátékban kavargatnak egy picit és fingunk sincs mi történik. Most ő ki? Meg az izé?
Ja amúgy külön tetszett, hogy van némi öniróniája a Végzet Ereklyéinek. Vagyis remélem, hogy saját magát parodizálja ki, és nem gondolja komolyan.

Hol van még karácsony?

Később még visszatérek arra, hogy milyen kellemes érzéseim vannak erről az ünnepről. Most beszéljünk arról, hogy: még csak december eleje van!
Úristen!
Évről évre meglepődök azon, hogy mennyire rá akarják az emberekre erőltetni ezt az ünnepi hangulatot. És mennyire korán. December elején már minden fel van díszítve, mindenhol szól a Jingle fuck, leárazás, jelmezek, csokik...
Túltelítés.
Oké persze tudom miért van mindez. Ilyenkor megnő a vásárló kedv, mindenki mindenkinek ajándékot akar venni. Az áruházak nyomatják az akciót meg a giccset, mert így többen vásárolnak, jobban zárják a hónapot. Ehhez persze kell néhány elengedetlen dolog. A fentebb felsoroltak.
Mindez csak azért van, mert ezeknél a helyeknél a profit számít, meg a profit és a profit. Ha megtehetjük, és ezzel több embert csalunk be, akkor tegyük meg.
De még csak december eleje van!
Nálam egyébként is lassan indul be a karácsonyi hangulat. Már ha beindul egyáltalán. De így hónap elején a verőfényes napsütésben egy picit nehéz elhitetni velem, hogy most aztán nekem rohannom kellene shoppingolni.
Arról meg nem is beszélve, hogy hamarosan jön a kommunista mikulás, aki ismét elhozza a virgácsot, korbácsot a jó gyerekeknek. (psszt: vörösben jár, önkényesen bemászik a kéményen, ki tudja mit kémked utánad és ott hagy valami szaros gallyat...)

Meztelen öngyilkosok, pofátlan beszólogatók, és HOVA fajul ez a világ?!

Na meg a borzasztóan hosszú cím esete Kovács Marival
Oké szerintem mindenki hallott az új kiakadásom tárgyáról. Egy meztelen férfi leugrott valamilyen hotel tetejéről, hogy végezzen magával. Mindezt a Blaha környékén. A csodálatos járókelők egyből a segítségére sietek...
Ja nem.
1 ember ment oda neki segíteni, betakarni és megvárta, hogy a kezei között haljon meg.
Most nem arról akarok szólni, hogy milyen parasztok vagyunk mi emberek. Nem is arról, hogy legszívesebben kezét lábát törném azoknak, akik odamentek, csináltak egy képet és továbbálltak.
A reakcióhullámról és amit elindított ez az egész.
A kommenteknél, megosztásoknál ugyanis igazi gyöngyszemekre lelhet az ember. Például a "miért ugrál valaki meztelenül?", "Miért akarja valaki így megbénítani a forgalmat?", illetve sokan felháborítónak tartják, hogy ilyen feltűnően kellett végeznie magával szerencsétlennek. Aztán jönnek a "pózolj hullával a Blahánál" beszólások, amitől ha nem viszket az ember tenyere, akkor bizony rossz hírem van...
Arról nem is beszélve, amikor a nagyon okosok azt ecsetelik, hogy bizony "ilyenek a magyarok".
Khm.
Mert TE kedves hozzászóló biztosan segítettél volna.
Mert TE kedves hozzászóló ha lengyel lennél, akkor biztosan segítettél volna.
Mert TE kedves hozzászóló biztosan nem várnád el, hogy valaki legalább megpróbáljon segíteni.
Nem hát.

A CoD és BF árnyékában: kell egyáltalán mmofps?!

Egyre másra érkeznek az mmo-k, és egy idő után felmerül bennünk a kérdés: kell ez egyáltalán? A legnagyobb tolongás pedig az mmofps piacon kezd lenni...

Hosszú idő óta figyelem az mmo piac alakulását. Sok fps és tps játékot kipróbáltam mire eljutottam a megállapításig: ezekre ebben a formában nincs szükség.

Karrierem első komolyabb fps élménye természetesen a Counter Strike volt. Kis pályák, kis csapatok ellen veszik fel a küzdelmet, hol bombát hatástalanítva, hol túszokat mentve. Semmi kétség nem fér hozzá, borzasztóan jó volt a CS hangulata, megvalósítása. Nem is véletlenül volt belőle évekig verseny, sőt nem véletlenül indult el az Online változata is. Ezt igazából nem érdemes mmofps-nek hívni, de legyünk őszinték: megalapozta azok jövőjét.

A rá következő években az mmofps-ekre találtam rá, amik próbálták a fentebb említett játék alapvető mechanizmusát követni. Kis pálya, kicsi csapatokkal. A változás annyi volt, hogy ezúttal már kasztok voltak, személyre szabott fegyverekkel és fejlődési rendszerrel.

Igen csak ami működik egy rpg-ben az nem fog egy fps-ben. Tehát nem a védelmünket kell erősíteni, meg a támadásunkat, hanem mondjuk a fegyver skilleket. Kevésbé rángasson tüzelésnél, vagy több töltény legyen benne. Ezt nagyon sok mmofps nem tudta megvalósítani, vagy nem is akarta. Én kezdtem feladni a reményt, egészen addig, amíg nem találkoztam a Battlefield sorozattal.

Ami nem mmo. Egy single és multiplayer játék, aminek főleg utóbbi része zseniális. Évek óta. Fact.

Már a 2 kapcsán is úgy éreztem, hogy hát bizony itt lehet sok mindennel próbálkozni, semmi sem lesz annyira brutál, mint egy BF rész. Hatalmas bejárható térképekkel, relatív sok játékossal és járművekkel, taktikával. Az évek folyamán megjelentek a fejlődési lehetőségek is, ez pedig a BF 3-ban csúcsosodott ki.

Azért álljunk meg egy picit és hagyjuk pihenni az információt, csak egy levegővételnyit. Egy mmo-val ha játszik valaki és komolyan akarja venni, akkor havonta rákölt pár ezer forintot. Mondjuk 3-4et simán. Ezért kap fegyvereket, gyorsabban fejlődik, ilyenek. A Battlefieldet egyszer megvesszük, játsszuk és jól érezzük magunkat.

Alkalomadtán.

A BF 3 után ismét belódult az mmofps gyártás. Jött a (számomra) teljesen felejthető Tribes, a jó ötletekkel felvértezett Blacklight és még sorolhatnánk. Azonban egyik sem rendelkezett olyan tartalommal és „felszereltséggel”, mint a Battlefield. Elég nehéz találni egy olyan mmo-t amiben nagy területeket járhatunk be, sok emberrel és járművekkel.

Szerintem nincsen jövője az mmofps piacnak, amit én eléggé sajnálok. Olyan durva ötletekre lenne szükség, amikre évek alatt nem volt példa. Ha meg mégis, akkor az is megbukott...

Ezeket láttam mostanság no2

Hát a második felvonás nem lesz annyira jó, mint az első. Köszönhetően a filmeknek...
Kezdjük a tinédzserek küszködésével, amiben az ezúttal nem vámpírok és varázslók harcolnak egymás ellen, hanem fél istenek. Igen, ez a Pery Jackson második felvonása.
Azt a mindenségit annyira pocsék ez a film, hogy az valami iszonyatos!
Valamelyik bejegyzésemben már beszéltem arról, hogy a középszerű filmeket szeretjük leszarozni. A jókra azt mondani, hogy jók. De egy egészen konkrétan pocsék, horribilis alkotásról... szarról mi a fenét mondjak?! Komolyan, ebben a rakat trágyában az egyetlen jó dolog, hogy kirohadt belőle Pierce Brosnan, aki belátta, hogy az első rész után nem érdemes kentaurként vergődnie.
Kérdezhetnétek: acid mitől ilyen szar ez a film szerinted?
Elmondjam?
MINDENTŐL!
Lépjünk tovább, méghozzá egy középszerű filmre.
Ja ebben a régi öregek visszatérnek még több öreggel, hogy kevésbé öregek ellen küzdjenek meg egy kellemesen döcögős másfél órában. Hölgyek, urak, Red2!
Ja amiket lehetett hallani és olvasni, hogy Bruce nem az igazi, meg ilyenek az marhaság. A színészi játék pazar. Még Willis bácsi is kitesz magáért. Amit azonban a "mellékszereplők" művelnek az egyszerűen káprázatos. Ez a film pedig egy helyen csúszik meg a forgatókönyvön.
Úgy voltak elgondolások, de valamiért mindig kizökkentem a nézése közben és a végén arra lettem figyelmes, hogy nem érdekel mi történik. Csak Anthony marháskodása meg ilyenek. A vörös higany, jézusom...
Végére jöjjön a rémálom.
Ebben a fiatal Thor és gimnazista haverjai próbálják jól érezni magukat. Persze nem a koleszben, hanem valahol a világ végén egy szaros kis viskóban. Na gondolnak egyet két ivás között és leugranak a pincébe, hogy kiválasszák (persze nem tudatosan) mivel öletik meg magukat.
Ja nem mondtam mi ez?! Ez a Cabin in the Woods.
Egy jó elgondolású borzasztó film. Az egyetlen élvezeti faktor a fiatal Thor volt, ezen kívül inkább vicces volt, mint rémisztő. Kár érte.
Oh és milyen filmek vannak még bekészítve a következő napokra!

Thor: The Dark World

Nem tudom kik voltak azok, akik nem gondolták komolyan a Marvelnél a Thor szériát, de nekik kijár egy csendben elmormolt ima...
A Thor 2 ugyanott folytatja, ahol az első abbamaradt. Meg az Avengers. Könnyed, szórakoztató, kikapcsol. Az egész tulajdonképpen egy ökörség, a repülő istenekkel, a szárnyaló kalapácsokkal meg hasonlókkal. Egyszerűen annyira kikapcsol ez a film, hogy az valami hihetetlen. És mindezt teszi úgy, hogy nem veszíti el az ember a fonalat. Pedig történnek itt dolgok!
Az Avengers után kiderült Loki hazatért, igaz bilincsben. Thor elvan, minden nyugis. Ám visszatérnek a semmiből a Sötét Elfek, akiknek feltett szándékuk hogy elpusztítanak mindent. A változatosság kedvéért. Ha ez nem lenne elég, akkor még Thor szerelme sem bír magával, sőt a végén Loki is elszabadul és elég sok minden történik azért ebben a filmben.
Aki látta az első Thort és tetszett neki, az ezt is szeretni fogja. Aki kedveli Loki karakterét, az imádni fogja a filmet, aki pedig a címszereplőt akarja félmeztelenül látni...
Na, most ecseteljem?

Szörny Egyetem

A film, amelyben megismerhetjük a Szörny RT. dolgozóinak hátterét.
Ja konkrétan ennyi. Amúgy meg a gonosz rémek egyetemi éveit követhetjük figyelemmel. Van itt minden, ami egy tipikus tinédzser sztoriban előfordul. Árulás, barátság, Nerdek, szerelem... ja nem az nincs.
Szerencsére.
A Szörny Egyetem megnézés közben jó. Utána jó. Jóval később, egy nappal rá olyan középszerű és nem is igazán tudom miért. A karaktereket tök jó volt megismerni, főleg a szemfejűt. A Nerdek tök mókásak voltak, főleg a sok szemű. És a muterja!
De ennyi.
Úgy vicces volt, meg érdekes, de valami még hiányzott innen. Nem tudom mi.
Nálam eddig (meglepetés!) a Zöld Urai viszi a pálmát, már ha animációs filmekről van szó. Mondjuk még be van készítve a Gru2 meg érdekelne az animés cucc is ami elvileg indul majd az Oscar díjért is.
Amúgy ajánlom. Tessék megnézni!

Utóirat:
Ryan Gosling mint legjobb férfi főszereplő?! Hát hová fajul még ez a világ?!

Áldozás a középszerűség oltárán

Szerintem pontosan tudjuk milyen az, amikor az emberek nem látják a köztes utat. Vannak a jók, vannak a szarok, de közte igazából űr van. Na most akkor ami nem jó, de nem is rossz, az hová a fenébe kerül?
Természetesen a szar kategóriába.
Egyre inkább azt érzi az ember, hogy mostanság nem "menő" valamire azt mondani, hogy középszerű. Nem akarunk középutat járni, hanem valamelyik táborhoz csatlakozunk legszívesebben.
"Te mi a véleményed mondjuk a Föld Utánról?"
"Szar volt"
Okok nincsenek.
És ez a legszörnyűbb, hogy úgy próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, hogy valamire azt mondjuk rossz. Pedig nem tudjuk megmondani miért. Nem baj, a cím mindent elvisz a hátán, nem?
Kiakadásom tárgya? A magányos lovas!
Annyira középszerű ez a film, hogy valami hihetetlen. Úgy leköti az embert, de mégsem. A színészek jók, de néhány mellékszereplő nagyon gáz. A látvány pazar, de helyenként vannak hiányosságok benne. A történetmesélés egészen egyedi, persze láttunk már ilyet. Helyenként vicces, de vannak benne érthetetlen dolgok.
Összességében?
Persze, hogy szar!

Ezeket néztem: Divide, Conjuring, Purge

Megnéztem a címben említett filmeket, gondoltam rittyentek hozzá egy írást. Kezdjük időrendben és jöjjön a The Divide. 
Mi van akkor, ha a szomszédokkal bemenekültök egy atombiztos bunkerbe, annak tudatában, hogy odakint minden és mindenki halott? Hát remény nem túl sok, marad a túlélés. De vajon meddig bírod? És ugyanaz maradsz a végére?
Lényegi kérdések, amikre nem igazán kapunk választ a filmben. Illetve próbálnak itt "trükközni" azzal, hogyan romlanak meg az emberek. Hogyan lesznek állattá. Hogyan alakulnak át.
A baj csak az, hogy nem olyan nagyon fájdalmas ez az átalakulás. A majdnem tucatnyi társaságból 1-2 ember változik meg 100%-ban, a többiben viszont csak felerősödnek a hülyeségeik. Tehát a bunkó még bunkóbb lesz, a hülye még hülyébb, a köcsög meg tahó marad.
Ez a film bosszantó. Nem aknázza ki azt a lehetőséget ami benne rejlik. Nincsenek karakter fejlődések, egyet kivéve persze. Sőt az eleje felé van egy akkora baromság (a szkafanderes mukik felbukkanása), amin én nem tudtam átlendülni.
A fenébe, ez egyébként egy jó film, csak lehetett volna jobb! Talán kicsit kevesebb művészkedéssel, meg hülyeséggel és több karakter drámával...
Aztán itt volt a The Conjuring
Öcsém ajánlotta ezt a filmet, mert ő szarik a démonoktól meg szellemektől. Na ebben a filmben meg van mindkettő. Történik ugyanis, hogy családék kiruccannak faluvégre az új házukba. Igen ám, de nem tudják, hogy annak idején ott felgyújtottak, felakasztottak, kivégeztek, megmurdertek emberkéket. Ebből meg aztán semmi jó nem sülhet ki...
Annyira brutál erősen indít a film, hogy az borzasztó. A babás sztori valami hihetetlenül para, kár, hogy ez olyan kis kitérő volt. A család háza táján folynak az események, illetve kapunk a nyakunkba egy szellemirtó párost is. Azt kell, hogy mondjam egészen korrekt a film. Nem rémisztő, hanem érdekes. Folyamatosan fenntartja az érdeklődést és bár csavarok nincsenek a sztoriban, mégis leköti az embert. Nem úgy, mint a...
The Purge
Van egy éjszaka, amikor mindent lehet. Ölni, lopni, megbaszni a szomszédot és utána megölni. Te mit tennél?
Hát a szomszédhoz biztos nem nyúlnék hozzá...
Egy egészen érdekes háttér történet, egy teljesen érdektelen eseménysorozattal. Ami történik teljesen abszurd helyenként, amúgy meg nem is izgalmas. Egy tök jó futurisztikus képzelgésből csináltak egy rinyálás, akció film kombót.
A maszkok amúgy ütnek.

A hálátlan szurkoló

Ami mostanság történik foci berkekben az egyszerre bosszantó és nevetséges. A magyar vállogatottal már foglalkoztam pár írással korábban, úgyhogy most őket hagyjuk. Lássuk mi a helyzet a kedvenc hazai csapatom a Ferencváros háza tájékán.
Kezdjük ott, hogy tavaly érkezett egy olyan vezetőedző, aki teljesen átváltoztatta a focit a csapatnál. Letámadtunk, hajtottunk, küzdöttünk és sorra tiportunk el (majdnem) mindenkit. Ez végül nem látszódott meg a tabellán, de jól játszott a csapat. Mindenki Monizt istenítette, örültek neki, s a többi...
Most nem jön az eredmény. A játékosok nem hajtanak, nincsenek ott fejben és ezzel bizony nem tud mit kezdeni Moniz. Mi lehet a probléma? Nos egészen sok mindenre gondolhatok, én mint egyszerű szurkoló, de ezekbe nem akarok belemenni. Meg nem is igazán ez a célom.
Hanem!
A Ferencváros, a válogatott és úgy alapvetően az összes szurkoló szégyellje össze magát! Milyen viselkedés az, amit tanúsítanak? Milyen érett ember sértődik meg a saját klubjára, a csapatára és a vezetőedzőre? Azért mert nem megy nekik?
Ahelyett, hogy odaállnánk és szurkolnánk tovább, inkább sértődött kisfiú módjára vonulgatunk és csendben végigüljük a meccset. Az ilyen emberek mit gondolnak?

Az év filmje

Van egy olyan film, amit mindenkinek látnia kell. Nagyban, 3D-ben, lehetőleg iMAX-ben.
Ez természetesen a Gravity.
A film, amely olyan érzelmi hullámokkal szedi szét az idegeinket, ami egyszerre szomorú és örömteli. Annyi hatás ért ezalatt a 90 perc alatt, amennyi máskor hetekig nem szokott. Komolyan voltam itt szomorú, izgatott, örömteli és elég sűrűn könnyekkel küszködő is.
Lehetne itt sok mindenről beszélni, ami mind nagyon a helyén volt. A színészekről, a látványról, vagy éppen a zenéről. De nem kell. Azért nem, mert ezt a tökéletes remekművet nem ilyen dolgok viszik el a vállán, hanem a fenomenális hangulata.
Zseniális, nincs rá más szó. Akit ez a film nem indít meg, annak van egy rossz hírem...

After Earth

Az After Earth, vagyis a Föld után a tipikus példája annak hogyan kell egy középszerű filmet lehúzni a fenébe.
Az alapötlet nem rossz. Az emberek a változatosság kedvéért tropára cseszték a bolygónkat. A megmaradt élővilág fellázadt elnyomója ellen, az állatok agresszívabbak lettek, a klíma pedig a nem éppen élhető állapot felé kezdett elmozdulni. Ezek után nem maradt más hátra, mint elhagyni a bolygót és keresni egy másikat. Szerencsére találtak is egy sivatagszerű kopár szart, ahol az emberekre úgy vadásztak mint békák a szunyogokra. Nem baj, ezt is megoldottuk...
Ezek után hőseink, konkrétan Will Smith és alig tehetséges fia Jaden visszajutnak a Földre, hogy ott próbálják meg túlélni. Természetesen egy külhoni szörny is próbál beleszólni ebbe a nemes feladatba. Vajon hőseink megoldják a problémát és túlélik? Vajon történik valami eget rengető ebben a filmben? Vajon bunkó apa és érzelmileg instabil fia kibékül egymással?
Vajon kérdés mindez?
A történet eléggé kiszámítható helyenként. Ez azonban nem akkora gond, mint a feltűnő giccsesség. A madaras rész például röhejes volt, aki látta a filmet tudja mire gondolok. Igazából nincsen olyan borzasztóan nagy sztori, nincsen túlbonyolítva se. Egyszerű és ezt szépen végig is viszi. Persze itt is van egy-két logikai bukfenc, de ha ezt elnéztük a Prometheusnak, akkor nehogy már itt akadjunk fent ilyeneken.
A látvány valami kibaszottul jó szerintem. Nagyon szép helyszíneken mászkálgat Jaden, szép színes minden és nem olyan Avatar CGI szép, hanem olyan valódi. Az állatvilág is eléggé a helyén van, bár néhány majmon például lehetett látni, hogy elég gázos. De a fő gonosz szutymák megállja a helyét. Tényleg le a kalappal.
Ami miatt sokan szídták ezt a filmet, az Will és fia szereplése. Amit nem igazán értek miért is tettek. Will hozza a szintet. Megint Hancockos bunkóssággal és könnyedséggel szerepel. Jaden meg egyáltalán nem lóg ki a filmben. Nem kiemelkedő, sőt egyáltalán nem jó, de meg se közelíti a szart.
Ahogyan a film se. Ha az ember nem vár tőle sokat akkor nem csalódik. Van egy két epic fail pillanat, de ezt el lehet nézni. Ha kicsit ráfeküdtek volna a háttér történetre, akkor talán még jobb is lehetett volna.

Magyar-Holland és utóhatásai

Na megint ment minden a maga rendje és módja szerint.
Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy megint ment a parasztvakítás? Azzal, hogy megpróbáltuk az emberekkel elhitetni, hogy ennek a "szerethető" magyar válogatottnak van keresnivalója egy világversenyen?
Legyen, kezdjük ezzel.
Elképesztő a magyar sajtónak nevezett összeverbuvált csőcselék. Ezek az emberek nem a realitásra hajtanak, hanem arra, hogy jól eladjanak egy valótlan eseményt. Ebben az esetben azt, hogy kijutunk a VB-re. Persze ezeknek a gerinctelen alakoknak is meghajlott a hátuk, amikor megalázó vereséget szenvedtünk a Románoktól. Attól a Román csapattól, akikkel idehaza döntetlent játszottunk, és csak az utolsó pillanatban kaptunk gólt.
Nem baj, még van esély kijutni! - írták az újságok. Ha reálisan mérlegeltük a helyzetet, akkor sem volt. Ezzel azt érték el, hogy az átlag magyar megint feltüzelje magát. Hogy higgyen! Bízva bízzon!
És hatalmasat essen pofára.
8-1. Hatalmas verés. Akkora, amekkorát ez a profinak nem nevezhető válogatott majomcsorda még sosem szenvedett el. Azonban el kell kezdeni valamikor. Mikor is lenne jobb időpont, mint ez, amikor mindenki hisz a továbbjutásban. Vagy legalább is sokan.
Nem a különbséggel van baj. Lehet nyolcat kapni a hollandoktól. Lehet hármat kapni Romániától is.
Az erőtlenséggel van baj.
Ezek a "játékosok" nem küzdenek, nem hajtanak. Nem teszik magukat oda a pályára. Bár hozzátenném, hogy volt 1-2 olyan férfiú, akin lehetett látni, hogy hajt. Szegény Bogdánnak meg ez jutott...
Azonban nem is ez a legdühítőbb. Nem jutunk ki világversenyre, hiába hitették el velünk. Ismét negyedikek leszünk a csoportban, vagy jobb esetben harmadikok. Na bumm. Ami azonban ez után történt...
Nem értem, hogy az emberek miért egyből egymás ellen fordulnak. Gyilkoljuk egymást, mások felé mutogatunk, amikor ezt MI csesztük el. Nem az Orbán, aki +5 stadiont akar. Nem a gyepmester. Hanem MI. A válogatott. Az edző, a stáb, a keret. Más nem tehet róla.
Megérdemeljük. Az előzményt, a vereséget és az utóhatását is. De itt a tanácsom ezeknek a sportguruknak, csak hogy ne csupán fröcsögjek:
EBBŐL kell tanulni!

A cél, amely visz magával

De minek?
Mindenkinek kell valami célkitűzés az életében, legalább is sokan így gondolják. Az, hogy kijelölünk egy adott pontot, amit szeretnének elérni arra sarkal minket, hogy minél többet megtegyünk ennek elérése érdekében.
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. A cél az, hogy este hagymás babot egyek. Mivel szeretem ezt a kaját, így elhatározom magam, becélzom azt a pontot és irány. Veszek babot, satöbbi, satöbbi...
Azonban vannak ennél bonyolultabb dolgok is, amiket jóval nehezebb megvalósítani. Az életcélok nem egy két óra tervezést igényelnek, hanem heteket, hónapokat, éveket. Kijelöljük az adott célt, és próbálunk annak irányába haladni.
Ez nagyon fontos, hiszen sok embernek kell, hogy legyen egy célja. Ez az élete értelme. Persze teljesen egyértelmű, hogy sokan úgy vélekednek, hogy célok nélkül nem lehet előrefelé haladni. Akkor minek dolgozok? Akkor minek van ez meg az? Vagy ezt miért csináljam meg?
Azonban jó ha észben tartjuk, hogy a célok nem mindig valósulnak meg, sőt legtöbbször nem. Nagyon sok olyan tényező van ebben a világban, ami meggátol minket abban, hogy elinduljunk egyáltalán, nem hogy odaérjünk. És érdemes átgondolni mit is akarunk! Hiszen olyan világban élünk, ahol megerőszakoljuk, megöljük egymást és a gyerekek is félholtra verik a másikat.
De minket?

X-Faktor 2013

Magamban megfogadtam egy pár hónapja néhány dolgot. Egyrészről, hogy soha nem fogok a blogon politikáról írni, illetve azoknak a hatásairól. Másrészről, hogy bizonyos műsorokat nem fogok nézni. Érdekes, hogy mindegyik az RTL Klubhoz köthető. Végül csak belefutottam az X-Faktorba, és nem csalódtam!
Ez a műsor évről évre szarabb!
Kezdjük azzal, ami eddig még működött. A műsorvezető Ördög Nóra helyett berakták Istenes (úristen kicsoda?) Bencét és Lilut. A cserére azért volt szükség, mert Ördög asszonyságot megszállta a szent lélek és bizony pihennie kellett. Természetes volt, hogy előszedjenek olyan senkiházikat, mint amilyen ez a Lilu. Vele igazából nagyon nagy baj nincs, mivel semmit nem csinál jelenleg. Áll mint a pózna, néha nekifutnak és remekül építkezik az alap tárházából: "Hogy ment?, Mi a helyzet? Mi a baj?". Istenes Bence pedig tipikusan az az ember, aki a nagy pofája miatt van ott, meg mert apu pénzeli. Vagy anyu, vagy nagypapa...
Aztán a zsűri. Amikor már azt hittük, hogy nem lehet kínosabb az, ami történt az első akárhány széria alatt volt, akkor kiderült, hogy simán lehetséges. Kidobták a teljesen névtelen Malek Mikit, a patkány Ferót és a folyton nyafogó Keresztes nyaneszt. A helyükre pedig összeszedték a legidétlenebb tagokat ever. Érkezett a "nagyon kemény" Alföldi, akinek csak azért nem merték odaadni a fiúkat, mert féltek mi lenne. Nagy eséllyel egy véres meleg pornó. Így meg, ha a lányokat levetkőzteti senkit nem fog zavarni. Talán még a vér sem...
Aztán Tóth rinya picsa Gabi. Kíváncsi lennék honnan szedték össze megint ezt a marék szerencsétlenséget. Nem elég, hogy több celeb műsort vágott tönkre, most még ide is beerőltették.
Gesztivel és alig szenilis Szikora Robival sok probléma nincs. Szegény Róberten már érződik, hogy nem mindig tudja hol van meg mit csinál, de mi csak legyintsünk.
Ami a leginkább zavart az a műsor "menete". A válogatókon mindenkit továbbjuttattak. Komolyan. Nem kellett itt énekhang csak egy feszülős ruha, nem kellett hogy tudj énekelni, hiszen anélkül is lehetsz sztár. Mint Zámbó Krisztián. Az már karrier...
Szóval csak azért kellett 100 ember, hogy azokat megfelezzék hatvanra. Ha úgy érzitek, hogy a matek itt hibádzik, akkor nem tévedtek. Ezzel később is lesznek problémák. Ahogyan az énekléssel is. Nem baj némi szenvedés után eljutottunk odáig, hogy 4 csoportra osztották a mezőnyt (csapatok, fiúk, lányok 25 felettiek), minden csoportban 6 emberrel. Így jött ki a 25 főnyi továbbjutó. Ööööö...
Nem baj, hétvégén megnézzük ki hol lakik. Geszti kis vityilóját már láttuk, szóval maradtak a többiek. Amúgy nem lennék meglepve, ha Szikora az elmebeteg otthonban, Alföldi a színházban, Tóth Gabi meg valami utca sarkán várná a kedves továbbjutókat.

Bezzeg az én koromban!

Mindannyian ismerjük a jól megszokott vénséges szöveget, amely úgy kezdődik: "Bezzeg az én koromban..."
Akkor még minden más volt. Például a nápolyit nevén nevezték és nem vanília ízesítésű ostyának. Vagy a pálinkát pálinkának és nem szilva ízű szeszes italnak.
Régen amikor én még fiatal voltam bizony átadtam a helyemet az időseknek. Emlékszem, hogy X éve, mikor az idős Sanyi bácsi... hajaj isten nyugosztalja.
Na álljunk csak meg.
Régen nem is volt busz te vén fasz! Nem volt tömeg! Nem volt, hogy mindenhova rohanni kellett! Nem volt alapvetően olyan, hogy az ember nem fért fel sehová, mert olyan zsúfolásig tele volt, hogy még csak fingani sem tudott! Akkor még csak lovasszekérrel mentetek, esetleg kibaszott szánnal, amit vaddisznók húztak lejtőn lefelé. Alapvetően még stressz sem volt.
Hümm hümm ma vajon vajat köpüljek vagy pálinkázzak?
Azért lássuk be, hogy kurva nagyot változott a világ. Ma egy átlag 15 évesnek bent kell lennie az iskolában 8 órát. Ezután kellene sportolnia, angolt tanulnia, esetleg még csajoznia, pasiznia. Majd amikor megy haza, vagy hullafáradtan indul az iskolának nevezett rabszolga intézménybe fogja magát és leül.
Szinte undorító.
Az öregek persze sokkal jobban. Nem basszák oda a táskájukat a mellettük állóhoz. Nem nyekeregnek. Nem futnak versenyt egy üllőhelyért a buszon, úgy hogy kamu mankóval szállnak fel a járműre. Nem a mozgólépcső bal oldalára állnak. Na és persze nem ugatnak bele a más dolgába.
Azért tudjuk már hol a helyünk! És én most nem a mostani fiatal szarokat védem, mert látom a problémát bennük is. De tudjuk már hol van az a bizonyos határ.
Bezzeg az én koromban!

Honnan-hová?

Valamelyik nap a Metropol újságban egy olyan kérdést szegeztek az olvasókhoz, utca emberéhez, hogy: "Ön szerint mi van a mai fiatalsággal?" Bár egészen biztos vagyok benne, hogy a kérdés nem így hangzott, a lényege ez volt. Mit akarnak kezdeni magukkal, hova tartanak és honnan jöttek? Mi a céljuk?
A felmérést 15-30 közöttiek között végezték. Ez a korosztály, szerintem, több kategóriára oszlik. És nem feltétlen zenei ízlésről, nemi hovatartozásról beszélek. A 15-20 év közöttiek még bizonytalanok az életükkel kapcsolatosan. Vannak álmaik, vágyaik, céljaik. Tanulnak, az egész világból nem látnak semmit. Amit ők gondolnak, az legtöbbször teljesen ellentéte annak, ami valójában van. Egy tanulónak nem lehet más célja, mint tanulni, bulizni, csajozni. Ha ezzel megvagyok akkor meg lesz egy házam, autóm, nőm...
Aztán BUMM! Ez nem jött össze haver...
A 20 év felettiek, vagyis inkább azok akik már nem tanulnak, ők ráébredtek arra, hogy hatalmasat tévedtek. Jöhetnek a megoldások: visszamenni tanulni, vagy munkába állni. És hogy állsz munkába, ha nincs tapasztalatod, meg nincs semmilyen papírod? A válasz adott.
Talán nem is meglepő, hogy a megkérdezett korosztály nagy százaléka visszarepülne a kommunizmusba, ahol bár nem volt saját tárgyad, de volt munkád, meg tudtál élni és elég sok minden biztosíva volt számodra. Például a sportolási lehetőség. Vagy a jövőd.
Most pedig az van, hogy kilépsz a nagy világba és szenvedsz. Nincs munkád, ha van, akkor is kiidegelnek. Ha már dolgozol, akkor túlóráznod kell, hogy te legyél a legjobb. Aztán meg kifárad az ember, és meghal a nap végén. Ezek után pedig még meg kellene felelnie otthon is, mert a háztartást, szeretteinket nem hanyagolhatjuk el.
Néha kiábrándító hova tart a világ.

Furry kultúra: mert nem tudok elmenni mellette!

A szubkultúrás írásomban megemlítettem, hogy nem értek bizonyos dolgokat. Pl. ezt a furi cuccot. Azóta kiderült, hogy ez furry és van háttere is! Na lássuk.
Az 1980-as években indult útjára a furry hadjárat, amikor is valami két lábon járó felöltözött szart írtak meg egy könyvben. Ez néhány embernek nagyon tetszett, ezért elhatározták, hogy beöltöznek ők is...
Amúgy a furry kultúra jelen van filmekben, mesékben is. Ott volt az állatos Robin Hood, tulajdonképpen azt tekinthetjük eme tevékenységnek. Persze nagyon kicsavarva a sztorit, de tekinthetjük. Gondoljunk az Animániára, vagy a Roger Nyúl a pácban című fantasztikus filmre. Ezekben a történetekben állatoknak adtak emberi ruházatot. Mert ez a furrység része. Vagyis ez maga a Furry. Felruházunk állatokat emberi tulajdonságokkal és ruhákkal. Tehát Chewbacca egy furry.
Én meg villamos vagyok.
Ezek a csodálatosan jól öltözött emberek 2008 óta járnak össze, hogy megmutassák egymásnak agyrémüket. Ha ez nem lenne elég, akkor általában maguk varrják a ruháikat, amit felhasználnak különféle társasági programokra. Tudtátok, hogy ezek a pszichopaták nem csak mutogatják az oroszlánfarkukat, de ha teljesen zakkantak, akkor még bömbölnek is mellé?
Egy kutatás szerint a Furry rajongók 14-25% homokos, 37-52% pedig biszex. Érdekesség, hogy legtöbbjük egy másik beöltözött lúzert részesít előnyben párkapcsolati szempontból. Amiből egyenesen következik, hogy ezek az emberek tulajdonképpen állatokra buknak.
Most hogy eljutottunk idáig mit tanultunk?
Furry = beöltözés + amfetamin + zoofilia.
Pincér! FIZETEK!

Avenged Sevenfold - Hail to the king

Megjelent az együttes új albuma, amiről érdemes egy pár szót szólni. Az 1999-ben alakult amerikai hard rock banda eddig kétségtelenül remek számokat tett le az asztalra. A régi motorosoktól pedig csak a jót fogadjuk el. Szóval milyen is az új album? Hát kurva jó!
A Hail to the king nagyon erősen indít. Már az első számból lejön, hogy itt bizony kemény alap lesz, zúzós háttérrel és valami eszméletlenül nyomott gitár szólóval. Mindezt megfejeli a második track, amely a Hail to the King. Na ebbe hogy mindent beleadtak a srácok az már száz. Annyira ott van a szeren, hogy elképesztő. Innentől fogva pedig szépen csorog tovább az album, mindegyik szám leköti az embert. Azonban!
Kell egy hangulat az A7X (Avenged Sevenfold) hallgatásához. Én amikor fáradtan tomboltattam a fülembe a számokat, akkor nem akartak megmaradni bennem, valahogy átsiklottak. Délután ismét tettem egy próbát, akkor már jobban megfogott a hangzásvilág. Estefelé pedig amikor jó kedvűen üldögéltem, ismét végigpörgettem a számokat. Na akkor odabaszott!
Aki szereti a rockot, főleg a zúzós fajtát, az imádni fogja a Hail to the kinget!

Szubkultúra

A szubkultúra a társadalom egy csoportjára jellemző sajátos szokások, szabályok, meggyőződések rendszere, mely speciális értékrendhez kötődik, a többségi társadalomtól eltérő kulturális jegyeket is hordoz.
Miért is jött elő most bennem ez a téma? Nos a szubkultúra egy eléggé érdekes valami. Olyan embereket hoz össze, akik egy adott csoportot képviselnek. Azonban szerintem ennél többet is kell tenniük  A szubkultúrista (új szó!) összejöveteleknek ne az legyen a célja, hogy istenítjük magunkat, és örvendezünk. Persze ez is. Szerintem meg kell ismertetni másokat is az adott élvezeti forrással. 
Példa kell? Akkor legyen példa!
AnimeCon. Igen Magyarországon eléggé elterjedt az anime/manga műfaj, ahogyan a japán értékek is. Szerintem tök jó dolog. A japánoknak igen érdekes a kultúrájuk, érdemes megismerni. Ezt pedig könnyedén megtehetjük bizonyos animeken és mangákon keresztül. Persze a legtöbb nem erről szól, de megtehetjük, ha nagyon akarjuk. Az animeconok nem csak arról szólnak, hogy összerántják az országban található összes rajongót, hanem arról is, hogy egy kezdő anime néző megismerkedhessen ezzel a műfajjal. 
Példa 2:
PlayIT rendezvény. Egy show, amin a konzolos és pc-s játékokkal, annak közösségével és történelmével találkozhatunk. Itt a minél több játékról tudjunk meg részleteket, minél jobban érezzük magunkat van hangsúlyban, de szerintem bőven szenteltek időt a kreátorok arra is, hogy minél többen megismerkedjenek bizonyos műfajjal. Például a LoL-lal, ami tényleg nagyon látványos, amikor 30 ember játszik egy helyen. 
Ellenpélda (és ez tudom, hogy legalább 1 embernek nem fog tetszeni). 
Föri. Vagy förbi. Vagy fűrri vagy hogy hívják. 
Ennek a remek mulatságnak annyi a jelentősége, hogy beöltöznek az emberek plüssállatnak és elmennek találkozni egymással. Pont. 
Oké egyszer olvastunk valami velvetes cikket, hogy dugnak is benne...
Na ez az, amit nem tudok hová tenni. Ez egy olyan szubkultúra, aminek nincs története, mögöttes tartalma és igazából nem akar megismertetni veled semmit. Abszolút. 
Persze még lehetne ilyen példákat írni, nekem most ez jutott az eszembe. 
A szubkultúra jó dolog, addig, amíg nem CSAK szórakoztatni akar, hanem tanítani is. Mondjuk ez a legtöbb dologgal így van, vagyis így kellene, hogy legyen... 

Elysium

Bontsuk kétfelé ezt a kis irományt. Egyrészről nézzük meg milyen a film önmagában, utána pedig lássuk be, hogy ezt ugyanaz csinálta, mint a District 9-t.
A történet szerint a világ eléggé szarrá ment. Olyannyira, hogy a Föld élhetetlen, nem úgy az Elysium. Utóbbi piciny bolygónk felett kering, jómódú emberek tengetik rajta mindennapjaikat és gyógyítják magukat a csodaszékkel. Persze vannak, akik fel akarnak jutni ide, hogy jól éljenek és meggyógyuljanak. De ez nem egyszerű. Természetesen főszereplőnk is fel akar jutni ide, mert (meglepetés!) halálos beteg lesz.
Matt Damon a Bourne sorozatban már megmutatta magát, azokból a filmekből kiderült, hogy ő kiváló színész. Pazarul tudja hozni a laza, ám kemény karaktert. És ami a legfontosabb, hogy egy személyben képes cipelni a vállán egy filmet. Na ezt megteszi itt is. Mondom ezt úgy, hogy mellé még azért beáll a sorba Jodie Foster és a District 9-ból a főszereplő. Mindenki szépen hozza a karakterét, nagyon jó színészi játékokat láthatunk.
Az alapsztori szerintem remek. Az hogy a Földön szarrá ment minden az előbb-utóbb be fog következni. És itt ugye nem arról van szó, hogy kitört valami járvány, vagy ilyesmi. Nem. Simán felzabáltuk a bolygó tartalékait. Az már egy más kérdés, hogy ebből az egészből mit akarnak kihozni...
És itt térünk rá arra, hogy ezt a filmet ugyanaz rendezte, mint a D9-et. Abban a látvány király volt, mint itt. A színészek és karakterek remekek voltak, mint itt. A mondanivaló sokkoló volt, itt nem. Ez hiányzik a filmből, egy igazi... lezárás? Tény közlés? Valami?!
Ettől függetlenül ez egy remek film és megéri moziban megnézni már a látvány miatt is. Csak a közelharcokat kell valahogy elviselni. Az a sok kamararángás...
Ja jövőhéten nem vagyok. Végre nyaralunk!

Miért vagyok exhibicionista?

Az vagyok?
Na lássuk a jelentését!
Az, aki szereti a belső énjét, stílusát, minden áron megmutatni a külvilágnak. 
Lesz második pont is. Nos ezzel még talán egyet tudok érteni. Szeretném, ha mások is megértenék amit próbálok mondjuk itt a blogon leírni. Szeretek szerepelni. De nem minden áron. És az is túlzás hogy szeretem a belső énem. Ennek a mélyen lakozó bestiának vannak hibái...
Kettes pont!
Az, aki a nemi szerve mutogatásával előidézett megbotránkoztatással érez szexuális élvezetet
Ööööö....
Hát tény hogy néha kiülök az erkélyre és élvezem, ahogyan a szél belekap a fanszőrömbe, de ezt is elég túlzásnak tartom.
Final verdict!
Nem hiszem, hogy excibaci lennék. Szeretem kifejteni a véleményem és mutogatni embereknek. Szeretek szerepelni. Szeretem a palacsintát. Ettől maximum hülye vagyok. Szerintem.
Holap Elisyum. Vagy Elysium.

Doboz

-Te acid tudnál segíteni nekünk  ezeket a dobozokat bevinni a központba?
Na ezután a nap után született meg bennem a doboz.
Ezt a nagyon egyszerű formát most nyújtsuk ki egy picit és pakoljunk bele alapvető emberi tulajdonságokat. Legyen benne büszkeség, egoizmus, szépérzet, gyűlölet, minden ami csak van. Azonban ha mindent belerakunk, akkor észrevesszük, hogy a doboz tartalma meghaladja tárolóeszközünk kapacitását. Mi marad?
Mindenből egy picit belerakni. vagy éppenséggel valamiből semmit, másból többet. Megrázzuk és kész az ember. Külső és belső tulajdonságokkal.
Na akkor most bonyolítsuk. Van egy ember típusunk akit már kiöntöttünk formába. Megvannak az alapvető ismérvei. Vajon meghatározható, hogy ennek a lénynek a továbbiakban milyen élete lesz? Mit fog csinálni pár év múlva? Hogy egyáltalán milyen ember ő?
Na ná, hogy meg!
A dobozunkba ugyanis olyan tulajdonságok férnek el, amelyek már egyébként léteznek a világban. Tehát lesz egoista ám buta emberünk, lesz okos de ronda, lesz okos és szép, aki nem viszi majd semmire. Meg persze baromi sok.
A lényeg, hogy egy bizonyos tulajdonság halmazzal bíró embert meg lehet ítélni és meg is kell!
Ezek után segítek-e dobozt cipelni? Nem a kurva életbe, legalábbis akkor nem, ha azzal a fogyatékossal kell mennem.
Holnap kiderül miért vagyok exhibicionista.

A hülyéké a világ?

Ez a bejegyzés már érlelődik bennem egy pár napja, azonban eddig nem akartam kiakadni. Nem igazán volt "alkalom". Na tegnap megesett a nagy eset...
A címben talán rossz szót is használtam. A hülye mint kifejezést tényleg bármilyen emberre rá lehet aggatni. Azonban (szerintem) a hülye az olyan, aki tud gondolkodni, sőt hajlandó is, de félvállról veszi az életet és inkább mást csinál mint sem görcsöl. Maga a hülyéskedik is egy pozitív dolog. Ha erre gondolunk, akkor eszünkbe jut, hogy mondjuk a Jackass-ben csúsznak le egy bevásárlókocsival a lejtőn. Hülyéskedés.
Amiről én beszélek az a butaság. A BUTÁK. Biztos mindenkinek van buta ismerőse. Nem vagy benne biztos? Lássuk az ismertető jegyeket:
1. Hülye, elnézést, tudatlan mint a segg. Ja a buta ember általában nem tud semmit, vagy csak nagyon kevés dolgot. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem azt híresztelné magáról, hogy ő milyen jó és milyen okos és egyébként is...
2. A buta ember nem tudja magáról hogy buta. Folytatva az előző gondolat sort következik, hogy mivel ő buta nem tudja, hogy buta, tehát ő jó és mindenki más hülye. Ismerős?
Azért megkérdezném, hogy az ilyen emberekre mi szükség? Kinek kellenek?
És mindenhol ott vannak! Nem elég, hogy rontják a levegőt a munkahelyeden, vagy az iskolában. Mert ott vannak! Hajaj, na ná hogy ott vannak! Basztatnak otthon az interneten, vagy a tévéből. Üvöltenek ki, hogy "hát én nem vagyok buta, de nem tudom mi van, mert szőke vagyok". A kommenteknél basznak fel azzal, hogy odaírják a felesleges dolgokat. Trollkodnak, meg kérdeznek, mert ez a menő. Mert butának lenni jó!
A faszom!
Kezdem unni.
Elég abból, hogy hülye, degenerált, ostoba emberek vannak mindenhol!
Elég abból, hogy beképzeltek, hogy nem látják, hogy fényezik magukat!
ELÉG!

A Zöld urai (Epic)

Elég nehéz egy rajzfilmről írni, hogy mégis milyen volt. Mit dicsér vagy sérelmez benne az ember? A színészi játékot, a kosztümöket? Marad a sztori, a látvány na meg a szinkron.
Hát a történet elég egyszerű- Van egy fószer, akinek az a mániája, hogy manók élnek az erdőben és ők tartják fent a rendet. A lánya persze hülyének nézi, ahogyan más is. Ám kiderült, hogy igaza volt a papának, a manók léteznek, sőt komoly gondban vannak. És ki is oldhatná meg a problémát, ha nem a lánya, aki összezsugorodott?
A történetben nagyon nagy csavarok nincsenek. Akinek, aminek meg kell halnia, vagy nem fontos, nos az meghal. Vagy eltűnik. Igazság szerint lényegtelen. Az egész komolyabb konfliktus két pontos összpontosul, az apa-lánya kapcsolatnál, illetve a manók vs. gonosz manóknál. Előbbinél volt egy-két olyan utalás, amin azért lehetett nézni, de nem volt agyonerőltetve a dolog. Hála az égnek. A manók háborúja meg elég érdekes alapnak tűnt, ami szépen végigkísért minket a film végéig.
A látvány szerintem a helyén volt. Kicsit Guild Wars 2+ Gyűrűk Ura érzésem volt alatta. A gonoszok az orkok, a jók meg elfek. A levél harcosok városa meg aztán tisztára olyan volt mint a Silvaryk fája. Talán a néha-néha felbukkanó tárgyak, szereplők voltak kidolgozatlanok. A film elején feltűnő taxi például röhejesen nézett ki szerintem. A grafika egyébként jó, egyáltalán nem zavaró.
Oké ez eddig egy közepes alkotás lenne. Ami viszi a hátán az egészet, az a poénok, illetve a szinkron! A főbb szerepekben még nem is olyan hű de hanyatvágós, de amit itt összeraktak a mellékszereplőknél! Colin Farrel mint a testőrség vezére, Beyoncé mint királynő, na és Christoph Waltz mint főgenya! Hát kitűnő választás volt.
Panaszunk nem lehet az Epic-re. Olyan film, ami képes lekötni kicsiket és nagyokat is. Csak vigyázzunk, ha végignézzük a filmet, bizonyos állatokra máshogyan fogunk tekinteni!

Miért blog?

Miért blog? Hát tűnődtem rajta egy picit.
Szerintem a blog egy személyes dolog, amiben bővebben kifejthetem a véleményemet. Tök jó példa erre egy kritika, vagy egy adott dologgal kapcsolatos megítélés. Mondjuk az ellenszenvem a rappel, mint zenei műfajjal. A közösségi oldalakon tényleg 1-2 mondatban el lehet mondani a véleményünket, de ott aztán senki nem akar kisregényt olvasni.
Azért lássuk be, hogy a blognak mint olyannak kell hogy legyen néhány alappillére. Például szóljon valamiről az írásod, magadon kívül is. Szerintem sokan elkövetik azt a hibát, hogy magukról írnak. Senkit nem érdekel. Nem fontos, hogy mi van veled, ki utasított el, kinek nem tetszel, vagy kibe lettél szerelmes. Ez egy átlag olvasót, ismerőst nem köt le. A másik komoly hiba, amikor csak hivatkozunk másra, egyetértünk vele, de semmit nem teszünk hozzá.
Viszont amire jó lehet egy blog és ennek az előnyeit próbálom én is kisajtolni. Megoszthatom másokkal a véleményemet, amellett, hogy az életem bizonyos mozzanatait közzé teszem. A kritika írás tök jó példa ide, ott nem fontos, hogy mennyire reális amit írok. Mert az ÉN véleményem. Egyet lehet vele érteni, vagy nem. De aki ismer, az tudja hogy kurva jó a filmízlésem (is), meg...

Miért nem szeretem a rapet...?

A címben lévő ... több kategóriát is takar, nem csak a rapet, vagy ahogyan még hívják hip-hopot. Nem szeretem a popot, a trance-t, a diszkós bugikat, a manapság elterjedt dubstepet. Miért?
Ezeket a csodálatos zenei alkotásokat összeköti egy valami, mégpedig a teljes hangszer hiány. Oké, nekem aztán ne mondja senki, hogy egy dj szett az hangszernek minősül. Vagy, hogy a League of LEgends egy sport.
Számomra a zene valamilyen szinten művészet. Nekem az nem nagy szám, hogy valaki kiáll, feltesz egy lemezt és csapatja. Ebben nincs semmi pláne, nem kreatív, nem művészet. Gondoljunk csak bele abba, hogy az ókorban milyen muzsikákat kreáltak csupán néhány hangszer kezdeménnyel. Kínában a fúvós hangszerek fából, kőből és bambuszból álltak. Indiában a legjellegzetesebb hangszer a vina, ami fémdarabok összefűzve. Egyiptomban nyélre erősített csengővel, kétágú síppal keltették a hangulatot.
Szakadjunk el a fentebb felsorolt kategóriáktól egy kicsit. Lássunk például egy klasszikus darabot, ahol leülnek a zongora mellé, egy tucat emberke játszik mindenféle hangszeren. Nem kellemes a fülnek? Nézzünk meg egy rock számot, ahol van egy gitáros, dobos, basszus gitáros. Élőben, ők mindannyian játszanak a hangszerükkel. És nézzünk meg egy dj-t...
Persze elfogadom, ha valaki ezeket szereti, de tudni kéne hogy hol a határ. A hip-hopot ne kössük már össze azzal, hogy letolt gatyával mászkál valaki, miközben nem lát a baseball sapkájából ki. A lényege az lenne, hogy olyan szövegeket mondjunk, amely nem csak hogy rímmel, de a  hangsúlya, a sebessége és a mondanivalója (főleg utóbbi) elgondolkodtatja az embert és társadalmat. Mai példa: "motherfucker, shit shit, motherfucker!"
Hasonló problémám van az összes többi műfajjal is. Átbillentünk a ló másik oldalára, csak azért szeretjük őket, mert szeretni kell. Az előadóművészek meg sem erőltetik magukat (vagy nagyon kevesen), mert a sok hülye így-is-úgyis imádja őket.
Amúgy el kell ismernem vannak olyan dj-k, pop előadók vagy raperek, akiket én is szívesen meghallgatok. Utóbbiból szerintem Sub Bass Monster egy zseni, főleg, hogy ő káromkodás nélkül mondja el a frankót. Az meg, hogy Tiesto a keverés nagymestere, szerintem kétségtelen.

Az eddigi "karrierem"

Volt amit megbántam, volt amit nem. Összességében talán örülnöm kéne, hogy így alakultak a dolgok, mert egyáltalán nem olyan rossz. Hm. Hol is kezdjem?

GamePress.hu

A magazin ahová volt osztálytársam révén jutottam be. Annak idején a kis szaros  oldalunkra, amit senki nem olvasott csak mi, csináltam néhány játék kritikát. Elég viccesek voltak, meg komolytalanok, de a GP főszerkesztőjének (Heno) felkeltette a figyelmét. Így indult útjára a netes karrierem.

A GamePress nem volt rossz ötlet, azonban kemény megkötései voltak, ami sokaknak nem tetszett. Az egyik ilyen a pontozás volt, amiben külön kitétel volt, hogy nem lehetett 5 pont alá menni (a 10-ből). Így aztán a tényleg vállalhatatlanul szar játékok is 5 pontot kaptak, ami elég ciki szerintem. Sajnos egy idő után kezdett mindenkinek mindenféle baja lenni. A főszerkesztő kisajátította az oldalt, nem érdekelte senki véleménye, így várható volt, hogy mindenki lelép. Méghozzá egyszerre, egy új projektbe.

Ennek ellenére örülök, hogy volt a GP, hiszen sokat tanultam belőle, illetve megismertem pár igen érdekes embert.

OtherWorld.hu

A GP után mindenki átvándorolt az OW-re, amiben szerintem volt egy pici probléma. Egyrészről nem igazán tudtunk mi szerkesztők sok mindent, másrészről pedig (ha jól emlékszem) tolódott folyamatosan az oldal indulása. Így nálam eléggé megcsappant az érdeklődés az OW iránt, valahogy nem éreztem magaménak. A gépem is kezdett megöregedni, a netem szar volt, arról nem is beszélve, hogy a magánéletem kezdett összezuhanni. Sajnos sokat nem tudtam tenni az OW-ért, pont amikor kezdett felemelkedni én akkor kezdtem süllyedni. Elmaradoztak a cikkek, videók mindenfélék, nem tudtam általánosságban koncentrálni, a végén pedig teljesen eldurrant az agyam. Ahogy leléptem tiszta gáz volt.

Amit adtam az OW-nek az lófasz. Amit kaptam tőle, az pár tucat csodálatos élmény és közös időtöltés

Naruto-kun.hu

Magyarország legnagyobb anime/manga portáljába elég fura módon ugrottam bele. Elkezdtem nézni a Narutot, ami nagyon megtetszett már az első pillanatban. Erre kitaláltam, hogy csinálok egy oldalt, ahol baromi sok infot összeszedek. Na ezt meguntam egy idő után, meg nem voltam már akkor sem valami nagy weblap zseni. Fogtam az egészet és felkerestem vele Cartot, hogy kezdjen vele amit akar, meg majd még lesz cucc. Szerintem magában röhögött, hogy ki ez a gyík, aztán megnézte amit küldtem. 32 oldalnyi word doksit. Na ezután hívott be az NKW-ba.

Jó dolog egy nagy csapatba tartozni. Egyrészről sok emberrel megismerkedik az ember, másrészről pedig szelektálhat belőlük. Noobok balra, aki érdekel jobbra. Talán nem is meglepő, hogy a legjobb barátaim, ismerőseimet az NKW-nak köszönhetem. A csapatot jó hosszú idő után hagytam ott, előtte még letettem az asztalra az info részleg nagy részét, anime és manga fordításokat.

MMOUnion.hu

Jelenleg itten tevékenykedem, eddig felemás érzésekkel. A csapat jó, igazi überkocka mindenki. Amikor összejövünk, akkor fasza dolgokra vagyunk képesek. Kár, hogy mindenki lusta egy picit...

Megtört város

Oké, ezután tényleg leállok a filmnézéssel, vagy legalábbis azok kommentálásával. Előtte még kijelentem: EZ A FILM NAGYON JÓ!
A történet szerint Mark Wahlberg rossz kisfiú volt, de a polgár mester megmentette az életét, igaz ezért abba kellett hagynia a rendőrösdit. Ezek után tenget lenget, mint magánnyomozó. Nem sokáig unatkozott, a polgárok mestere ismét felkereste és jó pénzért megbízta egy érdekes munkával. Persze semmi nem az aminek látszik. Persze...
A történet nem valami nagy szám, azért lássuk be. Eléggé kiszámítható csavarkák vannak benne, de azért elmegy. Egyáltalán nem döcög a film, szépen simán siklik. A szereplők azonban elviszik a vállukon a művet! Mark Wahlberg, mint főszereplő, a volt zsaru, egyszerűen remek. Bár ő minden filmjében jó, csak úgy mint a polgármester Russel Crowe. A kettőjük között lévő "kapcsolat" meg parádés helyenként. Főleg, mikor beszélgetnek.
Mellékszereplőnek még behívták Cathrine-Zeta Jonest, aki a polgármester feleségét játszotta, Jeffrey Wrightot, aki nagyobb filmek kisebb szerepeit birtokolta eddig, illetve kiemelném még Kyle Chandler-t, akit ismerhetünk a Kiválasztott c. sorozatból (tudjátok, amikor a macska hozza a holnapi újságot).
Összességében szerintem egy pazar film, kitűnő szereposztással és egy kellemes történettel. Megnézésre ajánlott!

The man with an iron fists

Szóval megnéztem ezt a filmet, és mondanám, hogy elég vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatosan. De baromira nem. Meglepetés: ez a film egy rakat szar!
A történet szerint van Jungle Village, ahol mindig zajlik az élet. Folyamatosan verik egymást a klánok, dugnak meg vedelnek az emberek, és ha ez nem lenne elég, akkor még valami arany is feltűnik. Persze sokan akarják maguknak a zsét, amiből kialakul a bonyodalom.
A sztori még nem is lenne vér ciki. Van benne minden, ami egy kínai filmbe kell. Árulás, verekedés, vér. A karakterek egészen jók amúgy. A főszereplőt ha kicsit félretesszük, akkor ott van Russel Crowe, Lucy Liu, szóval erre nem lehet panaszunk. Csak RZA-ra.
Nem tudjátok ki ő? Hát pedig ő a főszereplő! Meg a rendező és a zeneszerző! Oké csapjuk fel az imdb-t, lássuk miben játszott. G.I. Joe: Retalation-ban ő volt a vak mester. Dereng. Californication sorozatban ő volt (beszarás) Samurai Apocalypse. Ezen kívül baszott sok filmhez adott zenét, ami kimerült a "nigga, nigga, bitch, bitch"-ben. RZA mint rendező katasztrófa. RZA mint főszereplő csapnivaló! RZA, mint zeneszerző, najó hagyjuk...
A verekedés röhejesen légies volt, az emberek minden apró mozdulattól véreztek meg repkedtek. És akkor ilyen speckó cuccokat raktak bele a filmbe, mint hogy az egyik faszinak acél teste van, Russle kardja meg tud lőni. WTF?!
A Man with an iron fists nem ér egy szájbabaszott megnézést. Tényleg nem.

Farkas

Hát valószínűleg nagyon hosszú álmatlan éjszakákon van túl az a pár ember, aki eme frappáns címet kitalálta ennek a filmnek. Kezdeném ezzel. Folytatnám azzal, hogy: ja azért írok erről mert most láttuk a moziban és biztos vagyok benne, hogy minden "kritikus" utálni fogja.
A történet az X-men 3 után játszódik. Kedvenc mutánsunk nincs valami jól, emészti a bűntudat meg a baszott sok haj. Amikor már végképp kezdene megzakkani átugrik Japánba, ahol találkozik egy régi ismerőssel. Ezután kezdődnek a problémák
A sztoriban igazából vannak csavarok, amik inkább kizökkentenek, mint meglepnek. Ja ez picit furán hangzik. Most képzeljétek el, hogy mentek az utcán teljesen fullra felöltözve, mivel tél van, és akkor hirtelen.... 1 tehén! Fürdőnaciban!
Szóval a Farkas. Jó volt. Hugh Jackman-re nem lehet panasz, ő Hugh Jackman a fenébe is. Hozza a tökéletes Farkast, néha még egy picit szenved is. Volt valami ronda fejű japán nő, akinek sok értelme szerintem nem volt, de legalább ronda volt. Meg beraktak egy ilyen szerencsétlen másik japán csajt, akinek csak a sztori szempontjából volt értelme. Ja ő se egy szépség.
Az akciók a helyén voltak, jó volt az egész film, na! Nem katartikus, nem kiemelkedő, hanem jó. Az, hogy moziban nézős? Hát nem feltétlenül, mert a látvány nem indokolja. Fizetni kell érte? Naná!

Black Sabbath- 13

Azért valljuk be, hogy kevés olyan együttes van, akik kiadnak egy lemezt, összevesznek, elmennek a nagyvilágba, majd évek múlva összeállnak és ott folytatják, ahol abbahagyták. Én egyet nem ismerek. Ja, de mégis! A Black Sabbath ilyen!
Az ős-metál megteremtői újra összeálltak, hogy letegyenek egy olyan lemezt az asztalra, amelytől mindenki magához nyúl. Nem csak az átlag emberek, hanem a legkeményebb fanok is. Maradt minden a régiben, Iommi gitár játéka valami zseniális. Sötét, baljós, mégis magával ragadja az embert. Ozzy hangja még mindig fantasztikusan illik bele a Sabbath stílusába.
Mit lehet erről az albumról mondani? Írhatnék itt statisztikákat, értékeléseket, vagy a trackek összegzését. Azonban nem fogok ilyesmit megtenni. Miért nem? Mert ezt MINDENKINEK magának kell hallania. A baszott életbe ez mégis csak a Black Fucking Sabbath!!

Kolibri kód

A film, amiben Jason Statham próbál színészkedni és nem lemészárolni mindenkit. Ajaj...
Bizony, szegény Jason bácsira mindenki csak úgy tekintett, mint egy új generációs akcióhősre. Igazából el is kell az ő fizimiskája, jelleme, és jellegtelen arcvonásai. Valljuk meg őszintén egy picit már vicces Stalonne-t, vagy Brucet komoly akciójelenetek között vergődni. Akkor is, ha még mindig nem csinálnak vállalhatatlan filmeket.
Szóval Kolibri kód. Adott a főhősünk, Statham, aki régiben katona volt. Hát nem nagyon bírta a megpróbáltatásokat egy idő után, így amikor kedve támadt, akkor embereket akasztott fel, robbantott, vagy simán lelőtt. Ez nem igazán tetszett a feletteseknek (vajon miért?), így menekülnie kellett. A sztori szerint erre a legjobb mód, ha az ember csövesnek áll. Innentől pedig nincs jobb dolga, mint visszakapaszkodni az életbe, régi és új szeretteiről gondoskodni, na meg megbaszni egy apácát.
A sztori nagyon ugrál, igazából nem is tudni mire figyeljünk. Most arra, hogy Statham szenved a poszt akármilyen stressztől? Vagy arra, hogyan kavar egy apácával? Vagy arra, hogyan épül be a maffiába? Vagy mire? Tényleg olyan sok minden történik ebben a filmben, és mégsem. Szóval így vannak események, amiknek kellene, hogy súlya legyen, de nincs. Egyszerűen túl sok dologra akartak koncentrálni aminek hatalmas bukta lett a vége. És ez szerintem nem csak a sztori hibája
Bizony Statham szerintem nem tud színészkedni. Nem tudom sajnálni ezt az embert, aki pár napnyi ugrókötelezés után lever két csávót, nem tudom sajnálni, amiért betör máshoz, nem tud meggyőzni! Az egyetlen érzelem, ami néha látszódik rajta, az a düh. De ezt már láttuk tőle. A mellékszereplők teljesen lényegtelenek, az apáca nevetséges, még akkor is, ha a sztorija elgondolkodtató (akarna lenni).
Kár ezért a filmért, mert szerintem ha kevesebb dologra összpontosítanak és kihagyják az apácát, akkor akár még jó is lehetett volna. Így azonban egyszer nagy nehezen végignézős...

Ki is acid?

Oké előre megfontolt szándékról szó sem lehet, egy darab betű nem fogalmazódott meg bennem, mielőtt nekiálltam volna megírni ezt a kis valamit. Valamit. Remek.
Szóval ki vagyok én? Oké én vagyok XY itt dolgozom, itt tanultam és szeretem ezt csinálni. De ezeken kívül ki vagyok én? Jó lenne elgondolkozni ezen egy picit. És nem hiszem, hogy csak nekem, hanem másoknak is.
Ahogyan én látom magam: acid vagyok, egy 25 éves férfiú. Hát az Isten vagy a genetika, ki miben hisz, nem áldott meg túl jó testtel, az orrom is görbe. Az eszem szerintem a helyén van, legalábbis tudok előre következtetni. Általában.Az más kérdés mit teszek vele, ellene...
Megint pontozgatok. Szóval acid szeretne magának hobbikat, amik hasznosak. Ez a bevezetőből kiderült, hogy nem megy neki. A jó hobbik taszítják a mi szeretett főhősünket. És kezdek harmadik személyben írni magamról.
Próbál acid saját maga lenni, és szerintem ez megy is neki. Ez jó is meg nem is. Egyrészről jó, mert nincs az, hogy tetves kulturális hülyeségeket követ, vagy azt csinál, amit megkövetelnek.  Ő ilyen és kész. Deal with it. Másrészről meg lássuk be, hogy kurvára nem egyszerű ember. Egyáltalán nem az. Az egy dolog, hogy mindent taszít maga elől, ami kicsit is jó, de a túlzott őszintesége sokszor problémás helyzetekbe sodorja. Megoldás? Ne legyél acid!
Anyád.

Újra?

Arra gondoltam mi lenne ha blogolnék ismét, de ezúttal kicsit más formában. Vagy a régiben. Kicsit a régiben...
Sok mindent "eldobtam" magamtól mostanság, ami nem nekem köszönhető, egyszerűen csak úgy alakult. Például a novella szakkör. Ja elég hülyén hangzik, de meg volt az értelme, hogy oda jártam. Voltak előnyei. Biztosan voltak...
Túl sok a pont-pont-pont. Ezeken kívül is voltak ilyen apróságok, szerintem, de ebbe most ne menjünk bele. Három kategóriát akartam csinálni, és most hogy gondolkozom rajta meg is tartom ezeket. Az elsőben teszteket írok le, mert imádok teszteket leírni. Pl. filmekről, zenéről, játékról. Mókásak. A másodikban általános véleményemmel ismerkedhet meg az összes kedves olvasó (előreláthatólag mind a 3). Illetve lesz egy kis magán rész, ahová aktuálisan feltöltöm, hogy milyet szartam.
Na akkor lássuk...