2013. november 4., hétfő

Áldozás a középszerűség oltárán

Szerintem pontosan tudjuk milyen az, amikor az emberek nem látják a köztes utat. Vannak a jók, vannak a szarok, de közte igazából űr van. Na most akkor ami nem jó, de nem is rossz, az hová a fenébe kerül?
Természetesen a szar kategóriába.
Egyre inkább azt érzi az ember, hogy mostanság nem "menő" valamire azt mondani, hogy középszerű. Nem akarunk középutat járni, hanem valamelyik táborhoz csatlakozunk legszívesebben.
"Te mi a véleményed mondjuk a Föld Utánról?"
"Szar volt"
Okok nincsenek.
És ez a legszörnyűbb, hogy úgy próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, hogy valamire azt mondjuk rossz. Pedig nem tudjuk megmondani miért. Nem baj, a cím mindent elvisz a hátán, nem?
Kiakadásom tárgya? A magányos lovas!
Annyira középszerű ez a film, hogy valami hihetetlen. Úgy leköti az embert, de mégsem. A színészek jók, de néhány mellékszereplő nagyon gáz. A látvány pazar, de helyenként vannak hiányosságok benne. A történetmesélés egészen egyedi, persze láttunk már ilyet. Helyenként vicces, de vannak benne érthetetlen dolgok.
Összességében?
Persze, hogy szar!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése