Magyar-Holland és utóhatásai

Na megint ment minden a maga rendje és módja szerint.
Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy megint ment a parasztvakítás? Azzal, hogy megpróbáltuk az emberekkel elhitetni, hogy ennek a "szerethető" magyar válogatottnak van keresnivalója egy világversenyen?
Legyen, kezdjük ezzel.
Elképesztő a magyar sajtónak nevezett összeverbuvált csőcselék. Ezek az emberek nem a realitásra hajtanak, hanem arra, hogy jól eladjanak egy valótlan eseményt. Ebben az esetben azt, hogy kijutunk a VB-re. Persze ezeknek a gerinctelen alakoknak is meghajlott a hátuk, amikor megalázó vereséget szenvedtünk a Románoktól. Attól a Román csapattól, akikkel idehaza döntetlent játszottunk, és csak az utolsó pillanatban kaptunk gólt.
Nem baj, még van esély kijutni! - írták az újságok. Ha reálisan mérlegeltük a helyzetet, akkor sem volt. Ezzel azt érték el, hogy az átlag magyar megint feltüzelje magát. Hogy higgyen! Bízva bízzon!
És hatalmasat essen pofára.
8-1. Hatalmas verés. Akkora, amekkorát ez a profinak nem nevezhető válogatott majomcsorda még sosem szenvedett el. Azonban el kell kezdeni valamikor. Mikor is lenne jobb időpont, mint ez, amikor mindenki hisz a továbbjutásban. Vagy legalább is sokan.
Nem a különbséggel van baj. Lehet nyolcat kapni a hollandoktól. Lehet hármat kapni Romániától is.
Az erőtlenséggel van baj.
Ezek a "játékosok" nem küzdenek, nem hajtanak. Nem teszik magukat oda a pályára. Bár hozzátenném, hogy volt 1-2 olyan férfiú, akin lehetett látni, hogy hajt. Szegény Bogdánnak meg ez jutott...
Azonban nem is ez a legdühítőbb. Nem jutunk ki világversenyre, hiába hitették el velünk. Ismét negyedikek leszünk a csoportban, vagy jobb esetben harmadikok. Na bumm. Ami azonban ez után történt...
Nem értem, hogy az emberek miért egyből egymás ellen fordulnak. Gyilkoljuk egymást, mások felé mutogatunk, amikor ezt MI csesztük el. Nem az Orbán, aki +5 stadiont akar. Nem a gyepmester. Hanem MI. A válogatott. Az edző, a stáb, a keret. Más nem tehet róla.
Megérdemeljük. Az előzményt, a vereséget és az utóhatását is. De itt a tanácsom ezeknek a sportguruknak, csak hogy ne csupán fröcsögjek:
EBBŐL kell tanulni!