Trónok harca hatodik évad elemzéske

Véget ért az idei Trónok harca évad, és csak kapkodtam a fejem, hogy mégis mi történt, meg mi is van. Pedig voltak ennek az évadnak gyengébb részei, és voltak olyan jelek amik bőven arra utaltak, hogy óvatosan kell eljárnunk. Egyrészről most már nagyon kevés maradt George Martin írásából, amit fel lehetett használni. Az előző évad során minden fontosabb puskaport ellőttek, szóval ide tényleg csak ilyen apróságok maradtak. És ha már az a bizonyos ötödik évad, akkor meg kell vallanom, hogy nálam az egy kicsit mélypont volt. Oké, szóval eléggé untam. Vissza is kerestem az előző évados írásomat, és nem meglepő módon ilyet találtam: "Mindenki olyan kibaszott lassan csinál mindent, hogy az egyszerűen fárasztó. Ezzel persze a legnagyobb probléma is az, hogy a "fordulatok" hiába jók, nem hatják meg az embert. Az, hogy Stannis meghalt nem érdekelt. Hogy Cersei meztelenül parádézott: kicsit zavart, de nem érdekelt. Hogy Daenerys-t körbelovagolták, nem is értettem!"
Szóval az előjelek nem voltak túl biztatóak, de azért mégis vártam a hatodik évadot. Naná hogy vártam, hiszen minden hibája ellenére ez egy kibaszottul jó sorozat, nagyon jó karakterekkel, szövegekkel, látvánnyal és hangulattal! 

Hogy belevágjam magam a közepébe, és ne akarjam agyonhúzni ezt az írást, én a hatodik évad elején olyan "hát oké" fejjel ültem. Éreztem hogy valami van a háttérben amit nem értek meg, és ez egészen 3-4 részen keresztül elkísért. Persze láttam és értettem, hogy történnek az események, csak valami megváltozott és zavart, hogy nem tudtam micsoda. Aztán persze rájöttem, hogy a készítők elkezdték nagyon durván behozni az eseményeket, mindenkit a helyére akartak állítani, ezért meg-megbicsaklott az események tempója. Amikor erre rájöttem, akkor már nem zavart a dolog. És az a vicces, hogy pont amikor kezdtem megszokni a tempót, amikor kezdtem ráérezni az ízére, akkor eljutottunk a teljes mélyponthoz a 6-7-8 részekhez. 
Mi a jó büdös franc volt ez? 
A hatodik résznél is már felvontam a szememet, hogy hát oké, itt nem történt semmi, de biztos kellett egy töltelék rész. Szóval azt nekem senki ne akarja beadni, hogy a dagadt gyerek meg a csaja meglátogatják a szülőket, meg Arya eldönti, hogy nem öl meg valakit, szóval hogy ezek olyan nagy események. Vagy fordulatok. Vagy akármik. Aztán a hetedik rész szintén ilyen nyögvenyelős akármi volt, nagy nehezen eltelt, és itt kezdtem baromira aggódni, hogy mégis hová tart néhány esemény. Például Arya szála. 

Nos nem sokat kellett várnom arra, hogy kiderüljön: SEHOVÁ. Így van a nyolcadik részben kiderült hogy Arya csak azért vergődött, hogy engem idegesítsen, a Hound nem tudja mit akar, meg úgy abszolút minek kellettek ezek a töltelék részek? Meg volt szabva, hogy az utolsó két részig nem történhet semmi? Vagy csak így akartak feszültséget építeni? Mert ha ez volt a cél akkor "taps-taps". 

Az hogy a kilencedik rész egy kibaszott film és sorozattörténelmi 50+ perc volt, 
az engem baromira meglepett. Oké tudtam hogy lesz csata és kik csapnak össze, meg izé, de erre nem számítottam. Először a bemelegítés a sárkányokkal meg a hajókkal, elég keményre sikerült. Na de a két fattyú csatája olyan szinten volt megtöltve izgalommal és adrenalinnal, meg érzelemmel hogy az elképesztő! Jon vágatlan vagdalkozása odabaszott a földhöz és nem bírtam levenni róla a szemem. Ha csak rágondolok már alig kapok levegőt, annyira eseménydús és látványosra sikerült. A végső csata Ramsay és Jon között pedig minden képzeletemet felülmúlta. Nem voltak piruettek, nem voltak csicsás kardforgatások, hanem valódi érzelem teli, bűnös harc. Áh, imádtam! 

Az utolsó rész pedig nem tartogatott ám meglepetést. Áh! Alig! Végülis csak egy tollvonással írtak ki mindenféle karaktert, olyanokat is, akiről meg voltam győződve hogy a végéig kitartanak. Csak elindult egy kurva nagy flotta, megjött a tél, és végre mindenki a helyére került, mindenkinek megvan a célja és elindulhat a végső hatalmas leszámolás a trónokért és a túlélésért. 
És én nagyon szerettem a korábbi évadokat, de egy valami látszik ezen az utolsó két részen. Az alkotók végre elengedték Martin könyvét, már ott is, és azóta meg főleg rájuk van bízva a tempó és a mondanivaló. És ez kurva jól áll a sorozatnak! Alig várom, hogy mi lesz! 

Tipródjon meg a Függetlenség NAPJA!!!

Tegnap végre megnéztük a Függetlenség napja folytatását, ami még véletlenül se úgy hirdeti magát, mint a második rész, hanem valami hülye alcímmel megy. Persze mostanság ez a menő. Az első filmről mindig is az volt a véleményem, hogy egy kicsit gagyi, de teljesen magába foglalja a 90-es éveket. A sok hülyeség, a menő karakterek, az elképesztő látvány és persze nem maradhattak el az egysoros beszólások se ("Na ilyen egy harmadik típusú pofon!"). És persze sokat segített az is, hogy remek szereplőket találtak akkor ott és oda. Will Smith és Jeff Goldbloom tökéletesen kiegészítette egymást, az egyik a tökös menő gyerek volt, a másik a kicsit visszahúzódó okos tojás. Igazából lehetne még mondani, hogy mi volt jó és rossz az első részben, a lényeg az, hogy mindenki emlékezni fog rá valamilyen okból kifolyólag. Na de mi a helyzet a folytatással?

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, akkor az ez lenne: kínos.

Szerencsére nem kell.

A világ legnagyobb felbontású képe

Szóval a történet 20 évvel az előző után játszódik, most már végre vannak kemény fegyvereink, meg összeállt az egész emberiség, hogy együtt fejlődjenek és harcoljanak az idegenek ellen, ha azok esetleg visszatérnének. És persze visszatérnek, mert ennek a filmnek semmi értelme nem lenne ha nem térnének vissza. Igazából sokkal többet nem is tudok elárulni a történetről, mert „spoiler” lenne, szóval higgyétek el, ha azt mondom, ez a film rogyadozik a logikai bukfencektől. Mindezeket persze megpróbálják átívelni, de nagyon rosszul csinálják. Az egysoros beszólások nagyon gagyik, a színészi játék helyenként pocsék, és a rendezés meg a vágás abszolút a földhöz vágja a filmet. Olyan jelenetek váltják egymást, amiknek nem lenne szabad. Egy hatalmas rombolásos szakasz közepén nehogy már azon viccelődjünk, hogy ki mekkorát fingott (oké ilyen pont nem volt, de érteni lehet a hasonlatot, nem?)

Mindezek mellett, ha ez önmagában nem lenne elég, olyan kínosan próbál az előző filmből élni ez az izé, hogy az rémisztő. Visszatérnek régi karakterek, akik vagy teljesen feleslegesek, vagy csak zavaró a meglétük. Emlegetik Will Smith-t, de igazából nem kezdenek vele semmi extrát. Konkrét jelenetekre utalnak vissza az első filmhez kapcsolódóan, sőt konkrét szövegeket idéznek vissza! Mi a fasz?! Az egész annyira kínosan van adagolva, hogy helyenként nem is tudtam mit nézek.

És hiába over the top a látvány, hiába van mindenből több, meg minden nagyobb, meg minden epikusabb, egyszerűen csak kidob az élményből, amibe amúgy is rohadtul nehéz belekerülni.

Végül csak azért nem mondanám rossz filmnek, mert idén már bőven láttam ennél szarabbat (Egyiptom Istenei pl.), de rettentően kínos és főleg hatalmas csalódás. És hatalmas kihagyott ziccer. És a vége egyszerűen pofátlanul hülyeség lett.

Mibe kerültünk Jeff?! 

A végére még annyit, hogy a mozi előzetesek, amik lementek a film előtt: az új halál szar Szellemirtók, valami ostoba pasis-csajos film meg volt még valami ciki hülyeség is, amire szerencsére már nem is emlékszem. Már akkor gondoltam, hogy itt bajok lesznek…  

Ennyi és ne tovább! Blade and soul midtáv írás

Nagyjából annyira vártam a Blade and Soul nyugati megjelenését mint egyesek a messiást. Alig vártam, hogy rohangálhassak a világban, tök jó mozdulatokkal dobáljam a szörnyeket a levegőbe és csapdossam a földhöz őket. Aztán csak vártam, és vártam és vártam. Eltelt jó pár év, de most végre megjelent és rohadtul nem érdekelt már. Egy az, hogy túlságosan is feltornáztam az elvárásaimat, a másik hogy annyira belesüppedtem a GW2-be, hogy egyáltalán nem hiányzott más. Így elkésve bár, de felraktam a játékot a gépemre, aztán most meg már rá se bírok nézni.
Pedig ha van valami ami tényleg jó a BnS-ben, akkor az a látvány. A ruhák nagyon jól néznek ki, minden fajon máshogy állnak, talán kicsit túltolták a szexorientáltságot, de erről majd később. A ruhák mellett nagyon szépek amúgy a karakterek kidolgozása, maga a környezet is egészen pompás, tényleg nagyon kevés dologba lehet belekötni látvány terén.

Vannak nagyon kemény rucik!

A környezet persze megalapozza a hangulatot, amire rásegít a remek zene és hanghatás is, minden skillnek jól eltalált hangja lett. A muzsikák amik felcsendülnek magukban is megállják a helyüket, az egész nagyon szépen kiegészíti  környezetet. A hangulat éppen ezért nagyon el van találva, kicsit meseszerű, kicsit komoly, de mindvégig elképesztően kidolgozott.
Aztán persze jönnek a problémák. Ahogyan halad előre az ember a történésekkel kiderül, hogy a sztorinak semmi értelme. Ennek persze önmagában nem lenne akkora jelentősége, ha ez nem egy sztori központú játék lenne. Hiszen itt a mi karakterünk a hős! Nekünk kell megmentenünk a világot, hogy zászlónk alatt egyesüljön minden ember! Ehhez képest hatalmas kavarások és katyvaszok övezik a történetet, sokszor teljesen követhetetlen.
A sztori megléte, vagy hiánya, igazából csak azért még kellemetlenebb, mert az egész játék erre épít. Bár ez így nincs kimondva, meg annyira nagyon lekorlátozva, de egy folyosón haladunk egész idő alatt. Van egy fix bejáratott útvonal, amin végig kell mennünk, mert ezen az ösvényen kapunk küldetéseket, mellékküldetéseket, meg itt találkozunk minden fontosabb NPC-vel.

A játék főellensége 

Ez az alagút játékmenet nem is annyira zavaró, amíg az ember nem gondol bele, hogy most igazából mi is van? Elküld a játék A pontból B-be, és közben teledobálja azt mindenféle hülye küldetéssel. És igen, ezek a tipikus hülye feladatok, mint az ölj meg 10-et, szedj 8 virágot és öntözz meg minden útba eső szobrot a szomszéd falu boszorkányának a vizeletével.
A harcrendszer is olyan meh. Jól néz ki, meg elég dinamikus tud lenni, de ennél azért már láttam jobbat is. A Vindictusban pl. olyan folyamatosan lehetett már kis szinten harcolni, ami igazán lenyűgöző volt. A C9-et meg már nem is említem meg akkor.
A legfőbb bajom az, hogy ez semmiben nem tér el a 10-15 évvel ezelőtti mmo felhozataltól, talán csak annyiban, hogy szép a látvány, egész érdekes a harcrendszer és lehet repülni. Mármint glide-olni, ami amúgy eléggé borzalmas, hiszen a fizika törvényszerűsége ebben a játékban nem létezik. Ó de nem ám!
Itt kérem a szikláknak, a házaknak, meg bármilyen tereptárgynak nem ott van a vége ahol azt a játék mutatja, hanem sokkal kijjebb. Ezért nem lehet bizonyos akadályokat átugrani. Ez különösen zavaró olyan esetekben, amikor a játék rákényszerít arra, hogy ugrálj és repkedj. Mert megy, persze, működik. Csak nem úgy ahogyan kellene. Aztán ne feledkezzünk meg az ugráló mell technológiáról se, amit itt tökéletesre fejlesztettek. Érted, ha beszélsz egy NPC-vel, aki az egyik pillanatban még jobbra néz, majd megfordul és balra tekint, akkor olyat ugranak a mellei, hogy majdnem leverik a fejét. És mindennel ez van. Lötyögnek a mellek meg szállnak össze-vissza a ruhák. Ezek sajnos mind csak kidobnak a játékból, amiből amúgy is marha egyszerű kiábrándulni.

"Repülj tovább, de nélkülem!"

Én most 36-37 között járok, és nincs ami továbbvinne. Nem érzem, hogy bármi is változna mostantól. Érdekesebb lesz a sztori? Megváltoznak végre az ellenfelek? Tart valamerre ez az egész? Nem hiszem.

A minőségi szar: Egyiptom Istenei

Tegnap megnéztük asszonnyal ezt a csodálatos filmet, és egyelőre keresem a szavakat. Olyanok jutnak eszembe, mint a "Mi a fasz volt ez?", az "Erre ki adott pénzt?" és a "Én biztos valami bűnt követtem el..."
Persze jogos a kérdés, hogy miért is néztünk meg egy olyan filmet, ami 5 pont körül áll imdb-n, és nagyjából mindenki utálja. Nos ez igazán egyszerű: érdekelt a film. Ja ez egy Egyiptomban játszódó, mitológiai elemeket felvonultató CGI orgia, ami akár lehetne egy a sivatagban játszódó God of War is. Persze 12-es karikás GoW. Ehhez képest az egész olyan, mint amit lehánytak, majd bekenték fossal és teledobálták színészekkel, hogy azok próbáljanak valahogyan evickélni ebben a borzalomban. 
A történet szerint Oziris nyugdíjba megy, ezért fiára Hóruszra hagyja a trónt. Ez nem tetszik a sivatag urának Seth-nek, aki konkrétan bemasíroz a ceremóniára, megöli az uralkodót, Hóruszt megfosztja a szemeitől és belekezd a totális zűrzavarba. Eközben van egy rohadt idegesítő csávó meg annak a nagyon idegesítő és naiv csaja, akik kitervelik Hórusz szemének ellopását. Ez persze hipp-hopp meg is történik, de pechükre csak egy szemet találnak. Hórusz visszanyeri a látását, meg az erejét félig, így aztán az idegesítő csávóval együtt nekivágnak elpusztítani a játékidő hátralévő részét.
A történet egy baromság, amit teletűzdeltek egy csomó ökörséggel. Egyfelől a szem visszaszerzése után semmi érdemi dolog nem történik, karakterek jönnek-mennek, hasznuk nagyjából semmi, és Hórusz se fejlődik semerre. Egészen a film végéig, ahol aztán hirtelen rájön, hogy nem a bosszú a kulcs, hanem az emberi élet. Pffff. Elég random lett.
Mindeközben persze próbálnak bemutatni egy csomó Egyiptomi dolgot. Lesz itt sivatag, Anubisz, élet vize, hatalmas fekete kukaccal harcoló Napisten, bogarak, skorpiók meg a Szfinx is. 

Gondolhatná az ember, hogy ha már a történet egy zagyvaság, akkor a látvány biztos a helyén van. És meglepő módon ez így is van, csak eléggé ingadozóan áll a helyén. Néhol elképesztő munkát hajtottak végre a készítők. Az egyik jelenetben Hórusz és kis pajtása menekülnek két hatalmas kígyó elől. Olyan kibaszott jól néztek ki azok a lények, meg maga a harcjelenet, amit ott összedobtak, hogy csak tátottam a számat. Aztán meg volt egy csata Hórusz és három tehénfejű lény között, ami meg borzalmasan nézett ki, lehetett látni, hogy az egész CGI, és a vágás, meg a kameramozgás még jobban tönkretette az amúgy is komikus jelenetet.
A színészi játék mellett se szabad elmenni, hiszen ebben a nyakig érő fostengerben azért néhányan megpróbáltak teljesíteni. Szegény Gerard Butler ezúttal egyiptomi 300-at játszik, üvölt mindenfelé, de ez jól áll neki. Nikolaj Coster-Waldaut már láttuk jól játszani, a Trónok harca mellett a nagyon durva En Chance című filmben is bizonyította tehetségét. Itt ezúttal fapofával kellett végigmennie a játékidő alatt, ami egészen jól ment neki. Elodie Yung, a Daredevil második évadjából Elektra, hozza a szerelem istennőjét, néha még némi pluszt is a szerepébe rak, de ennyi. Ami teljesen kiverte nálam a biztosítékot, az a csóró gyerek meg a csaja, vagyis Bek és Zaya. Amit ezek leművelnek, mind karakter szempontból, mind színjátszásból, az egészen egyszerűen borzalmas.
Ja szóval változó színészi játék, borzalmas történet, és változó látvány. Mitől irdatlan szar ez a film? Hát attól, hogy mindezek mellett rohadtul unalmas és nagyon hosszú. A két óra alatt semmi emlékezetes nem történt, amire azt mondaná az ember néhány nap elteltével, hogy hát igen, legalább ez a jelenet jó volt. Cserébe viszont bepillantást nyerünk minden szarba, ami aztán tényleg nem érdekel senkit. Random felkelés, toronyépítés és olyan karakterek erőltetése, akik semmit nem tesznek a történethez, teljesen kizsigerelik ezt a "filmet".