Ezeket láttam mostanság: Bíró, Barlang, Törésvonal, Faun

Ja kisebb nagyobb eltérésekkel talán még igaz is a fenti állításom, de nem akartam külön-külön írni egyes alkotásról, így most egybe veszem ezeket. Kezdjük a legaljával, vagyis a Barlanggal.
A 2005-ben készült horror és kaland filmek aposztrofált pusztalom elég nagy népszerűségnek örvend, a 7,2 pont imdb-n eléggé meglepett engem. A történet szerint van egy rakás nő, akik elmennek barlangászni, majd kiderül hogy ez nem az a barlang és meghalnak mindannyian.
Oké előtte történik valami a főszereplővel, aminek abszolút semmi értelme, egy az egyben ki lehetett volna hagyni a történetből. Ettől nem lett se motiváltabb, se szomorúbb, se semmi. Aztán a film felénél van egy "csavar" miszerint ez a barlang nem csak felfedezetlen, hanem egy szörny fészek is. Igen a filmnek semmi szüksége nem volt erre, főleg hogy tele volt az egész szörnyes mizéria logikai bukfencekkel.
Igazából ebből lehetne jó filmet csinálni, csak értelmesebb karakterek kellenének, akik nem basznak fel már az első 15 perc után. Nem kellenének a szörnyek, hanem az egész egy bezárt hatást keltő, valóban nyomasztó és értelmes horror lehetne.
Na lépjünk tovább és pusztítsunk el mindent a fenébe, hiszen nemrégiben láttam a Törésvonalat is (San Andreas). A történet szerint valami földrengés miatt elpusztul Amerika egy része, ezt pedig Dwayne és barátai túlélik. Ennél jobban azért felesleges belemenni a történetbe, mert tényleg ennyi történik. Konkrétan.
Amúgy a film elég látványos, igaz tele van hülyeséggel, de egy katasztrófa filmtől nem is vár sokat az ember. Egy percig nem feszült, az úgymond fordulatokat előre lehet látni, meg amúgy sincs ki miatt aggódni. A színészi játék meglepően oké, bár "The Rock" szomorú arca olyan, mintha citromba harapott volna, nem túl meggyőző. Ahogyan a film se az, viszont piszok szórakoztató. Mint "The Rock".
Tegnap megnéztem a sokak által kedvelt a Bíró című filmet is. A tavaly bemutatott drámai film elég jó pontokkal rendelkezik imdb-n, így gondoltam én is adok neki egy esélyt, attól függetlenül, hogy mindenhol RDJ egyszemélyes shownak tartották ezt a filmet.
A történet szerint van Robert Downey Jr. aki nagyjából saját magát játssza el, némi változásokkal eszközölve eléggé elfogadható alakítást nyújtott. Szóval ő egy nagynevű profi ügyvéd, akinek meghal az anyja, ezért haza kell mennie Mucsára, ahol már hosszú ideje nem járt. Itt aztán felelevenednek az emlékek, előjön a régi szerelem, az apja, akivel rohadtul nem érti meg egymást, meg a testvérei, akik feleslegesen vannak a filmben. A fő sztori DRJ és apja Robert Duvall között leledzik, a két karakter próbál egymáshoz kerülni.
Kezdjük a jó dolgokkal. A színészi játék szerintem rohadt jó ebben a filmben. Robert Duvall elképesztően jól adja elő a kemény apa, és bíró szerepét. RDJ szerintem oké volt, a testvérei (Jeremy Strong és Vincent D'Onorfio) is jól játszottak, bár mondom a szerepüket különösebben nem értettem. Nekem a legjobban mégis Billy Bob Thornton tetszett, az ő karaktere és a színészi játéka egyszerűen lenyűgözően volt elegáns és szórakoztató.
A bajom ezzel a filmmel csupán annyi, hogy rosszul van megírva. Szerintem. Nagyon erős jelenetek vannak benne, amik szépen felépítenek egy alap konfliktust, amit aztán szarrá vágnak néhány olyan dologgal, amit nem ért az ember. Aztán a film közepén elmagyarázzák, de ezzel se oldódik meg a probléma, hiszen megint visszaterelik a fő konfliktust a korábbi gödörbe. Az hogy a Bíró és a fia kapcsolata miért volt ilyen hullámzó, az teljességgel felfoghatatlan számomra. Mintha az egész filmet úgy akarták volna megcsinálni, hogy egy kibaszott hullámzó tenger legyen, amit próbáljunk meg túlélni. És hiába jó a színészi játék, hiába vannak erős jelenetek, ez így nem működik. Igazából fel kéne cserélni néhány részt, kivágni pár jelenetet és máris egy nagyon jó filmet kapnánk. Így szerintem csak olyan oké...
Na ugorjunk néhány szintet és menjünk a Faun labirintusára, amit immáron harmadik alkalommal néztem meg. Nem is akarok sokat írni erről, mivel ez egy alapfilm a fentiekkel ellentétben. Egy apróságot szeretnék csak megosztani veletek, miszerint az eddigi két alkalommal mindig azt néztem, arra figyeltem, és a film után azon gondolkoztam, hogy vajon a kislány (Ofelia) látja csak a meseszerű lényeket, vagy csak képzeli azokat, vagy mi van ezzel. Most azonban (lehet a korral jár) nem gondolkoztam ezen, nem is figyeltem rá különösebben, csak hagytam hogy a történet sodorjon magával, és teljesen átérezzem az ő, valamint Mercedes bánatát, valamint a veszteségeit. Egyszerűen lenyűgöző ez a film, egyszerre szomorú és felemelő. Egy mestermű. Aki eddig nem látta, az pótolja, mert ilyet nem látni mostanság!

Én így alakítanám át az oktatást

Reggel hallhattam a rádiót, ahol elmondták, hogy Finnországban megszüntetik a folyóírás tanítását. Ebből jött is a napi téma, hogy ki milyen tantárgyat tenne be, venni ki az aktuális oktatási tárgyak közül. Mivel ez a téma már régóta foglalkoztat, ezért most leírom az én megoldásomat.
Alapvetően szerintem az iskola arra kell, hogy felkészítsen az életre. Ezért jó lenne az "alap" tantárgyak mellett olyanokat tanulni, amiket hasznosíthatunk is az életben. Az alapok természetesen a matematika, az irodalom, a nyelv és a történelem.
Szóval ezek mellett az olyan tantárgyakat, mint amilyen a fizika, kémia, biológia, de akár a rajz és az ének is, elég lenne alapszinten megtanulni, szépen lebontva évekre. Mondjuk két év alatt el lehet sajátítani egy alap biológia, vagy fizika tudást, sőt 1-2 év alatt rá lehet jönni, hogy az adott gyerkőc ért-e az énekhez, vagy a rajzhoz. Szóval ezután lehetne választani, hogy milyen tantárgyat akarsz magasabb fokozaton űzni. Akinek mondjuk nincs agya a kémiához, az miért szopjon vele hosszútávon? Vagy aki nem tud rajzolni, arra miért kell ráerőltetni?
Mivel néhány év után "felszabadul" egy csomó idő, ide be lehetne rakni olyan dolgokat, amik kicsit felkészítenek az életre is. Némi gazdaságot, marketinget, vagy akár jogot is lehetne oktatni. A fiatalok úgyis fogékonyak erre, megmaradni nekik a tudás és nem úgy lépnének ki az életbe, hogy csak néznek, hogy mi a fasz...
Persze valahogy az egészet úgy kellene megoldani, hogy ne seggelni kelljen az iskolában, ne az legyen, hogy beléd verik a tudást, hanem az, hogy TE magadtól rájössz, átlátod és megoldod. Hogy megtanulj gondolkodni, nem csak elraktározni mindent.

Ezeket is láttam, de minek: Kém, Halálos iramban 7, Haláli Iramban

Oké menjünk időrendi sorrendben és gyorsan daráljuk le ezt a három filmet.
Először a Kémet láttam, amiért én már alapból nem lelkesedtem annyira, mint mások. Ennek az egyik fő oka éppen a főszereplő volt: Melissa McCarthy. Nekem mondhat bárki bármint, ez a nő engem egyszerűen kikészít, meglátom a vásznon, vagy a monitoron és már tudom, hogy nekem fájni fog. És most se lepett meg, ugyanazokat a szar poénokat hozta mint máskor. Ezúttal mondjuk nem volt "kövér", helyette mérges, bunkó és ízléstelen. Hát ez már a viccesség netovábbja...
A mellékszereplők sokkal érdekesebbek voltak, ami nem meglepő. Jason Statham zseniálisan parodizálta ki saját magát, Jude Law legalább nyolcvan alkalommal igazította meg a haját, ami egyszerűen nevetségesen ötletes húzás, sőt megmerem kockáztatni, hogy a mellékszereplők közül senki nem zavart. A történet olyan oké kategória, az pedig külön élvezetes, hogy többször is feltűnt Magyarország 1-2 része.
A baj igazából csak annyi, hogy a film Statham és Jude Law marháskodásain kívül nem vicces, sőt kifejezetten bántó. Szóval köszönöm, de Melissa McCarthy több esélyt nem kapsz.
Ennél néhány fokozattal jobb film a Halálos Iramban hetedik felvonása. A történet szerint Statham (itt is ő!) vadászik a megszokott társaságra, és keményen egy tagot eltesz láb alól, egy valakit pedig megsebesít. Erre Vin Diesel annyira berág, hogy mindenképpen el akarja picsázni Stathamet, ám ehhez szüksége lesz Kurt Russell segítségére, valamint egy rejtélyes, teljesen oda nem illő programra.
Oké ez a sztori egyszerűen egy faszság. A színészek semmi extrák, meglepő módon itt is Statham magasodik ki a mezőnyből, méghozzá utcahosszal. Mellette még talán Dwayne játékát élveztem, dehát akkora darab az az ember, hogy lassan a megjelenése poénforrást generál. A mellékszereplők vadászása sokkal élvezetesebbre ígérkezett, hiszen feltűntek olyan arcok, mint a néger csávó a Galaxis Őrzőiből, vagy az újdonsült felkapott internet sztár Ronda Rousey.
A film egy agyatlan összevissza kocsikázós, néha pihegős marhaság, aminek viszont a végét tényleg szépen megcsinálták. A búcsú Paul Walkertől valóban szép.
Ezek után úgy gondoltam hogy még nem láttam elég szar filmet idén, ezért megnéztem a Haláli Iramban (Superfast) című valamit is.
Ez egy Halálos Iramban paródia akar lenni viccek nélkül, hosszú elnyújtott jelenetekkel, amiken azt szeretnénk hogy nevessünk. De olyanon nem lehet nevetni, hogy valaki egy másik embert kenegeti szarral. Ez nem vicces.
Amúgy ezzel a filmmel semmi nem stimmel, ami nem is meglepő, hiszen ezt is a két agyalágyult tökfilkó rakta össze, névszerint: Jason Friedberg és Aaron Seltzer. Tudjátok, mit csinált korábban ez a két gyökér? Ők írták az olyan film klasszikusok forgatókönyvét (HAHA!!), mint a Vámpíros film, a Katasztrófa film, vagy éppen a Spárta a köbön, de hogy még jobb legyen ezek már rendeztek egy "The Starving Games" c. rettenetet is, ami 3,3 ponton áll imdb-n! Nem értem, hogy ez a két szarzsák mit keres még a filmes körökben és talán jobb is ha nem tudom hogyan érik el ezt a teljesítményt...
Amúgy a Superfast nem nézhetetlen, nem úgy mint a korábbi munkásságuk. Egyszerűen csak bárgyú, unalmas és egyáltalán nem vicces. Talán kétszer mosolyogtam el, az egyikre nem emlékszem, a másik a film utáni bakiparádé alatt történt. Ez sokat elmond a filmről úgy érzem...