Az örült rajongásról

Közhelyes, de annál igazabb a kijelentés, miszerint mindennek van határa. Kedvenc akárminket (márkánkat, politikai pártunkat, humoristánkat) addig szabad csak védeni, vagy ajánlani másoknak, amíg az nem éri el azt a bizonyos szintet. Tehát ha valakire megpróbálunk rátukmálni valamit, vagy bizonykodunk, hogy ez vagy az, vagy ő éppenséggel egy Istencsászár, akkor bizony mi az örült rajongás szindrómában szenvedünk.
Ó és ezek az emberek ezt nem tudják magukról!
Mondok egy példát. Ha én pl. felmennék egy adott oldalra, és leírnék egy szépen összeszedett véleményt arról, hogy miért is látom az adott dolgot negatívan, akkor pár perc alatt megtudnám, hogy az anyám kurva és én 15 éves vagyok. Valamint, hogy ha nem szeretem akkor minek nézem és kinek képzelem magam. 
Ennyi.
Itt tartunk 2014-ben Magyarországon. Vagy a világ bármelyik részében. A rajongás egy olyan szintre lépett, ahol már nem lehet nyíltan véleményt nyilvánítani, mert szétoltanak akár a semmi miatt is. Vagy szereted az adott embert (vagy tárgyat) és jókat mondasz róla, vagy nem szereted és nem mondasz róla semmit. Komolyan ezek a rajongási tárgyak olyanok, mint a halottak: vagy jót vagy semmit. 
Ez amúgy Magyarországon talán jobban is fáj, mint a világ más részében. Egyrészről azért, mert mi a saját nyelvünket csak jobban megértjük, mint a külföldit. Másrészről pedig azért, mert mintha a magyar emberek sokkal agresszívabban próbálnák elhitetni az igazukat.
Nem szereted a perecet? Egy kibaszott szélső balközépoldali liberalista áruló söpredék (bwwrlhdhkhg) vagy!
Oké meg lehet védeni a rajongott dolgot, nekem is van sok-sok olyan imádott filmem, együttesem, vagy játékom, amikről nem szeretek kritikát hallani. De ha valaki azt mondja, hogy a Csillag Háborúja elnagyolt, vagy hogy a Linkin Park sosem fog régi fényében csillogni, akár azt, hogy a Guild Wars 2 www rendszere nevetséges, sosem fogok rá haragudni. Oké lehet, hogy nincs igaza, de attól még ő így látja a dolgot. Azért mert mást gondol már rossz ember? Vagy ki kellene rekeszteni? Meg a kurva anyját amúgy is?!
Persze belátom minden a normális belekötésnél kezdődik. Az például nem vélemény, hogy "ez szar volt". Ennél lehetne egy picikét hosszabban is fogalmazni, egy picikét bő lére ereszteni a dolgot. És akkor talán eljutunk oda, hogy...
Á mit képzelek?! Sose jutunk sehova.