Az örült rajongásról

Közhelyes, de annál igazabb a kijelentés, miszerint mindennek van határa. Kedvenc akárminket (márkánkat, politikai pártunkat, humoristánkat) addig szabad csak védeni, vagy ajánlani másoknak, amíg az nem éri el azt a bizonyos szintet. Tehát ha valakire megpróbálunk rátukmálni valamit, vagy bizonykodunk, hogy ez vagy az, vagy ő éppenséggel egy Istencsászár, akkor bizony mi az örült rajongás szindrómában szenvedünk.
Ó és ezek az emberek ezt nem tudják magukról!
Mondok egy példát. Ha én pl. felmennék egy adott oldalra, és leírnék egy szépen összeszedett véleményt arról, hogy miért is látom az adott dolgot negatívan, akkor pár perc alatt megtudnám, hogy az anyám kurva és én 15 éves vagyok. Valamint, hogy ha nem szeretem akkor minek nézem és kinek képzelem magam. 
Ennyi.
Itt tartunk 2014-ben Magyarországon. Vagy a világ bármelyik részében. A rajongás egy olyan szintre lépett, ahol már nem lehet nyíltan véleményt nyilvánítani, mert szétoltanak akár a semmi miatt is. Vagy szereted az adott embert (vagy tárgyat) és jókat mondasz róla, vagy nem szereted és nem mondasz róla semmit. Komolyan ezek a rajongási tárgyak olyanok, mint a halottak: vagy jót vagy semmit. 
Ez amúgy Magyarországon talán jobban is fáj, mint a világ más részében. Egyrészről azért, mert mi a saját nyelvünket csak jobban megértjük, mint a külföldit. Másrészről pedig azért, mert mintha a magyar emberek sokkal agresszívabban próbálnák elhitetni az igazukat.
Nem szereted a perecet? Egy kibaszott szélső balközépoldali liberalista áruló söpredék (bwwrlhdhkhg) vagy!
Oké meg lehet védeni a rajongott dolgot, nekem is van sok-sok olyan imádott filmem, együttesem, vagy játékom, amikről nem szeretek kritikát hallani. De ha valaki azt mondja, hogy a Csillag Háborúja elnagyolt, vagy hogy a Linkin Park sosem fog régi fényében csillogni, akár azt, hogy a Guild Wars 2 www rendszere nevetséges, sosem fogok rá haragudni. Oké lehet, hogy nincs igaza, de attól még ő így látja a dolgot. Azért mert mást gondol már rossz ember? Vagy ki kellene rekeszteni? Meg a kurva anyját amúgy is?!
Persze belátom minden a normális belekötésnél kezdődik. Az például nem vélemény, hogy "ez szar volt". Ennél lehetne egy picikét hosszabban is fogalmazni, egy picikét bő lére ereszteni a dolgot. És akkor talán eljutunk oda, hogy...
Á mit képzelek?! Sose jutunk sehova.

Láttuk: A Galaxis Örzői

Tudjátok milyen érzés az, amikor baromi nagy elvárásotok van egy film felé, és az ezt már az első 10-15 perc után teljesíti? A Galaxis őrzői egy kis drámával kezdődik, majd akkora hülyüléssel folytatódik, amit öröm nézni. Ekkor azt kívántam, hogy bárcsak így folytatódna, csak kevesebb dráma szerűséggel. Megkaptam? Meg ám!
A Galaxis Őrzői = Avengers + Loki. Ami a Marvel első csapatos szuperhős filmjében jól működött az itt is pompás. A főhősök nagyon jól kidolgozottak, zseniálisan oltják egymást. Pár éve még hülyének néztük volna magunkat, hogy röhögünk egy animált fán, vagy mosómedvén, de most. Hát barátaim egészen más a helyzet. Nagyon jól mükődik a film, elhiszem, hogy ezek a lények valóban létezhetnek. Vicces, érdekes végig, szóval ja, tiszta Avengers.
Azonban itt nincs olyan epikus gonosztevő, mint a Bosszúállókban. Loki egyszerűen feltett egy olyan lécet, ami meglehet próbálni megugrani, de előbb a közelébe kellene kerülni. Ez jelenlegi gonosztevőnknek természetesen nem sikerül, de nagyjából ez az egyetlen hiba a filmben.
Ja meg a szinkron!
A szinkron színészekkel nincs is baj, mert a hangokat szerintem nagyon jól eltalálták. DE! Mi a tökért kell Starlord-ot Űrlordnak hívni? Annyira azért nem bonyolult, ezt még egy tuskó magyar is megérti. De ha már mindent le akarunk ennyire fordítani magyarra, akkor ajánlanám a következő filmeket újraszinkronizálásra, hogy ott is kijavítsák ezeket a hibákat:
- Mr. és Mrs. Smith - Kovács és Kovácsné
- Salt ügynök - Só ügynök
- Ja és ha már Starlord = Űrlord, akkor mért nem inkább Csillag Herceg?! :D

Jó reggelt, köszönöm, viszlát!

Miért van az, hogy elkezdenek kikopni alapszavak a beszédből?
Ma is amikor mentem a Spar melletti pici kis külön részükre péksütit venni, akkor egy dagadt nő bármiféle köszönés nélkül az eladótól követelt (nem kért) egy üdítőt, valamint egy péksütit. Az más kérdés, hogy ilyen kibaszott nagy hájjal inkább zöldséget kellett volna legelnie. A lényeg, hogy mielőtt távozott még felháborodottan megkérdezte az eladótól, hogy miért csak ilyen kevés cucc van kirakva? Majd mikor megkapta a válaszát egy szó nélkül távozott.
Másik eset.
Hetekkel ezelőtt olvastam a Metro újságban, hogy egy csávó fel volt háborodva azon, hogy a pincértől kérnie kell dolgot az étteremben, különben grimaszol neki a felszolgáló. Kérdem én: annyi bonyolult egy kéremet beilleszteni a mondandódba?
Mint már korábban írtam úgy érzem, hogy egyre ostobábbak az emberek. Az még egy dolog, hogy nem veszik észre magukat, meg faszságokat csinálnak, de ezt legalább olyan alap dolgokkal tegyék, amit meg lehet követelni tőlük. Az, hogy ha hozzászólok valakihez, akkor előtte köszönök neki, vagy ha valamit szeretnék kérni, akkor azt mondom, hogy "kérek". Nem nehéz, ugye?
Az a vicces, hogy ezekután még úgy adják elő a sztorit, hogy ők az áldozatok, velük volt bunkó az eladó, amiért az grimaszolt nekik, vagy rosszabb esetben felszólította, hogy legalább köszönjön. És az ismerős igazat ad neki, mert nem akarja megsérteni. Vagy az is agyhalott...