Lopott könyvek 1.

Lassan nyitotta ki a szemeit a lány. Homályosan látott, halk zúgó hangokat hallott. Lassan pislogott, remélve hogy a látása ettől kitisztul. Iszonyatosan fájt a feje, enyhe émelygés kerülgette. Nehezen kapott levegőt, azonban nem értette miért. Próbálta a kezét megemelni, hogy megtörölje a szemét, azonban a karja nem mozdult. Feltűnt neki, hogy nem érzi a csuklóját, mintha valami odaszögezné… a hova is?

Tisztult a látása, kezdett felszakadozni a zúgó hang is. A háttérben enyhe ütemes kattogást hallott, mintha valami gép dolgozott volna valahol a közelben. Megpróbált körülnézni. Enyhe félhomályban találta magát, ameddig csak ellátott mindenhol különböző gépeket látott. Előtte egy asztalon különböző szerszámokat vélt felfedezni. A távolban enyhe pislákoló fényt vett észre.

Próbálta újra megmozdítani a karját, azonban az nem adta magát. Tekintetét most saját magára irányította, észrevette, hogy ki van kötözve a karjainál egy géphez. A lábait és odakötötték az acélhoz, a bokáit már nem is érezte. Megfeszítette a karját, hátha a kötés enged, azonban az nem adta magát.

Kiabálni akart, de nem jött ki hang a száján, ekkor tűnt fel neki, hogy valószínűleg nem csak ki van kötözve, de a száját is leragasztották.

Emlékeiben kutatott, hogy kerülhetett ebbe a szituációba. A szokásos rutinja volt minden nap végén a tó partján végigfutni, hogy edzésben tartsa magát. Ezúttal sem volt ez másképpen, elindult otthonról, majd lesétált a partra. Nem szeretett a betonon futni, mindig a homokon szaladt, valahogy jobban megnyugtatta. A futás végénél járt, amikor egy hangot hallott maga mögül, majd amikor megfordult elvesztette az eszméletét…

A távoli fény egy pillanatra eltűnt, majd ismét felvillant. A távolból lassan egy alak közelített felé. Halkan dúdolt magában egy nótát, egészen addig, míg el nem ért az asztalhoz. Megemelte az asztalt leborítva róla minden rajta lévő szerszámot. Körülnézett, láthatóan keresve valamit. Úgy tűnt hogy megtalálta, mert elindult az egyik gép irányába, amelynek sarkától felvett egy magnót, amit ezután elhelyezett az üres asztalon. Ismét körülnézett ezúttal egy kisebb papírtasakot talált egy másik gép mellett. Abból egy naplót, egy tollat és egy szikét vett elő, amit szintén az asztalra rakott.

A lányra tekintett, észrevette hogy őt nézi. Megköszörülte a torkát, majd meghajolt.

• Jó reggelt. Vagy estét. Azt hiszem utóbbi. Már biztosan hallott rólam. 

A lány nem tudott válaszolni, csak egy visszafogott nyögésre futotta erejéből. A szemeiből néhány könnycsepp gördült ki, végigcsorogva az arcán. Megpróbált a férfira összpontosítani, azonban a félhomály miatt nem tudott sok részletet leszűrni.

• A zenés gyilkos vagyok, ahogyan az újságokban hívnak. Borzasztó név, de ez van. Nem írhat az ember az újságoknak, hogy találjanak ki valami frappánsabb nevet, sajnos mostantól ezzel kell együtt élnem. 

A lány hallott a zenés gyilkosról. A férfi válogatott eszközökkel ölte meg áldozatait, minden esetben a helyszínen hagyott egy kazettát, rajta egy darab dallal, ami alapján elkövette a tettét. Az első eset még nagyjából egy hónapja történhetett, azóta hetente jelentek meg újabb és újabb rémtettei. Általában fiatal lányokra vadászott, 20 és 30 év közöttiekre. Az újságok szerint azért, mert velük elbírt, egy független pszichológus szerint viszont ennek más oka volt, és abban sem volt biztos, hogy az elkövető férfi.

Ez most bebizonyosodott.

A lány érezte, hogy egész testét átjárja a félelem. Nem akart meghalni, és nem így. A hasában olyan fájdalmat érzett, mintha belerúgtak volna. Enyhén szédülni kezdett. Próbált menekülni, megfeszíteni izmait és kiszabadulni kötéseiből, de szinte alig mozdult a teste.

• Mint ahogy biztos kegyed is tudja kerítenünk kell egy dalt. Ezt ha megengedi, akkor előre megtettem. Nem mondanám, hogy egy klasszikust választottam, de szerintem nem rossz, nekem kifejezetten tetszik. 

Lenyomta a „play” gombot, amire egy férfi hangja csendült fel a magnóból:

„Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom

Vérrel, verítékkel,

Valahogy még kibírom.

De aztán elmegyek innen messze,

Hogy többé ne is láss.

Lopjon könyvet, írja a könnyeivel

Tele valaki más!”

Miután elhangzott az első verze, leállította a magnót a férfi, majd komolyan gondolkodóba esett. Jobb kezét az állához emelte, borostáját vakarta. Felvette a tollat az asztalról és lassan a lány felé indult. A lány érezte, hogy egész teste remeg a félelemtől, az összeomlás szélén állt, de tartani akarta magát. Legalábbis egyelőre.

•  Értelmezzük tehát mit is hallottunk. A könyvet, amit az asztalon láthatunk tele kellene írnom vérrel és verítékkel, sőt ha jól értelmeztem akkor könnyel is. Azért ennyire talán nem kellene előreszaladnunk, és mivel úgy látom, hogy megsiratta az első bekezdést, ezért ha megengedi, akkor a könnyel kezdenék.

A tollat a lány szeméhez emelte, majd néhány könnycseppet összegyűjtött vele, ezután elindult vissza az asztalhoz. A lány kissé megkönnyebbült, bár valahol legbelül érezte, hogy semmi jóra nem számíthat. A férfi felnyitotta az asztalon lévő könyvet, óvatosan lapozva az oldalakat. Miután megtalálta a megfelelő lapot, néhány sort írt bele, majd a tollat visszahelyezte az asztalra. Ezután ismételten megnyomta a play gombot:

„Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom,

A festék, ha megszárad

A kifakult papíron,

Akkor elmegyek innen végleg,

Magammal viszlek téged

Oda, ahol többé soha

Senki el nem érhet.”

Leállította a zenét, egy pár másodpercig csak nézett a semmibe, majd megrántotta a vállát és újra visszanyomta a magnót:

„Tudom, hogy hagynád,

Én addig szeretnélek,

Amíg mozogsz, amíg van benned élet

A véredben fürödnék,

Átvágnám a torkod,

Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.”

Ismét leállt a zene. A lány megremegett, nagyon rossz érzés öntötte el.Újból nekifeszült a köteleknek, ki akarta szabadítani magát. Üvölteni akart. Menekülni. De semmit nem tehetett, túl erősen tartották a kötelek, szinte odaszegezték a géphez.

• Nos innentől kezd egy kicsit érdekesebbé válni a dolog, bár gondolom nem kell ecsetelnem a miérjét – ezzel felemelte a szikét az asztalról és a lány felé indult. 

Mint egy hatalmas sötét árny úgy közelített a férfi. A lány már alig látott valamit, szemeiből könnyek hullottak, gyomra összeszorult, a torka megfeszült. Az egész teste remegett. El akarta hitetni magával, hogy nem lesz semmi gond, most nem az történik, amit gondol. Sőt ez az egész csak egy borzalmas rémálom, amiből hamarosan felébred.

A férfi egy magabiztos mozdulattal elmetszette a torkát.

Érezte, hogy nem kap levegőt, hogy a vér fröcsköl a sebből. Szörcsögő, hörgő hangot hallatott, a látása fokozatosan kezdett megszűnni.

•  Sajnálatos módon feltételezem, hogy a továbbiakban aktív részvételére nem számíthatok, így szeretném megköszönni eddigi csodálatos együttműködését.

A férfi meghajolt a lány előtt, majd visszasétált az asztalhoz és visszanyomta a zenét. A lány még elkapott néhány hangfoszlányt mielőtt teljesen távozott belőle az élet…