CSOKolom

Nem, nem szeretek politikai cumókról írni, meg tényleg nem értek hozzá, meg blablabla...
Viszont az elmúlt fél évben két olyan dolog is történt, amire felkaptam a fejem, azóta pedig egyre-másra jönnek ezek a dolgok. Az egyik ilyen a CSOK. Ez a téma is azért érint különösebben, mert mostanság akarok majd ingatlant venni.
A történet lényege, hogy a gyerekkel rendelkező családok állami támogatással juthatnak ingatlanhoz. Tehát egy egy gyerekkel rendelkező familia is könnyebben tud új vagy használt ingatlant venni, esetlegesen a már meglévőt felújítani, vagyis hozzáépíteni valamit. Ez mind szép és jó. Ennek két következménye kellene, hogy legyen (alapból):
1. felélénkül az ingatlanpiac, az eddig eladhatatlan lakásokra is lesznek érdeklődök, kicsit megmozognak az árak, az új építésű ingatlanok feljebb, míg a használtak lejjebb kúsznak.
2. Otthont adunk a családoknak, kiszolgáljuk az igényeiket.
Segítek, jelen állapot szerint egyik pont se valósul meg. Az ingatlanok árait nem sikerült ezalapján módosítani, a piacon káosz van, senki nem tudja, a kormány éppen mikor csap a hasára és írja át ismét a törvényt. Sőt az se segít sokat a helyzeten, hogy lebegtetik itt ezt a NOK dolgot is, ami aztán végképp kiszámíthatatlanná tesz mindent. A másik helyzet az, hogy olyanok tudják felvenni ezt a támogatást, akiknek alapból van pénzük. Azok jutnak még több pénzhez, akiknek én elhiszem hogy kell, de nem valószínűsítem, hogy ennyire.
Eddig 88 család igényelte a 10+10 milliós hitelt. Három hónap alatt! Egy friss felmérés szerint alig lesz 2000 ember akik egyáltalán fogják kérni ezt a cuccot! (mondjuk nem egyértelmű, hogy az egész CSOK-ot, vagy a 10+10-es ajánlatot...)
Nem baj, legalább nekik jó.
A legidegesítőbb, hogy magyarázkodnak. Nem, nem azért nem, mert nem kell senkinek, hanem mert NINCS ELÉG INGATLAN a piacon. Érted? Nincs elég. Hiába van nyolcszáz darab ami új és nem tudjuk eladni, egyszerűen nincs elég...
*Sóhaj*

Nemzetközi Zoltán nap!

Általában nem vagyok oda az ünnepekért. Nekem túl sokat nem jelent a karácsony, a húsvét meg a többi. Nem mondanám, hogy nagy magyar vagyok, de az olyanokat, mint a március 15, vagy augusztus 20 elismerem, mert látom az értelmét. Aztán vannak az ilyen "kiegészítő" ünnepek, mint amilyen mondjuk a nőnap.
A nemzetközi nőnapot ma tartják, március 8-án. Ekkor a nők iránti tiszteletet és megbecsülést fejezzük ki. Korábban, az 1900-as évek elején, a munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Ebből lett manapság az, hogy virágot veszünk, a nő elé basszuk és ennek így semmi értelme!
Oké most beszélhetnék arról, hogy szerintem egyre kevesebb megkülönböztetés éri a nőket, mind munka szempontjából, mind fizetésileg (nálunk pl. a nők kevesebb munkával kerestek 1,5x annyit mint én). Azonban ami a lényeg, hogy elvileg a "nők iránti tisztelet és megbecsülés" napja.
A minek a mijének a milyen?
Egész évben nem kell megbecsülni a nőket csak ezen az egy napon? Semmibe lehet őket venni? Nem kell ajándékot venni nekik, nem szabad simogatni őket, mert egész évben egy nap van, amikor el lehet ismerni a létezésüket?
Oké túlreagálom, de ez a megkülönböztetés (mert férfi nap nincs, és nem! Nem minden nap férfi nap!), és a félremagyarázás egyszerűen borzalmas. Mondják azt, hogy szeretnénk ha egy évben egy alkalomnál többször vennél a csajoknak csokit meg virágot, mert ezzel élénkíted a gazdaságot.
Sokkal igazabbnak hangzik.

5 szám, amitől feláll a szőr a karomon

Tudjátok vannak azok a zenék, amiket ha meghallotok, akkor egyből az égnek áll a kezeteken a szőr. Jobb esetben mindez odáig fajul, hogy elindul egy enyhe bizsergés az ujjaitokból, végigkúszik a kezeteken és valahol a fejed tetején ér véget.

A zene, legyen az bármilyen stílusú, megmozgatja az embert. Vannak azok a dallamok, amik ha megszólalnak, akkor boldogság, harag, őrület, vagy felfrissülés lesz rajtunk úrrá. Engem legjobban a klasszikus hangszereknek (hegedű, gitár, zongora, fúvósok) felszólalása mozgat meg leginkább. Az alábbi listából láthatjátok, hogy miket miért szeretek, és mik azok a zenék, amik teljesen a hatalmukba tudnak keríteni.

•           A klasszikus új köntösben

Erre a legjobb példa a Star Wars 7-nek a trailer alatti zenéje. Ez szerencsére nem csak engem mozgatott meg, hanem nagyon sok rajongót is, akik között voltak olyanok, akik nagyon szép munkával összevágták az előzetes alatt hallható muzsikát. Ha belegondoltok, akkor nem sok hangszert használnak John Williamsék. A minimális zongora kezdés, aztán a dobok megszólalása, végül a vonósok becsatlakozása teljesen elvarázsol.

•           Bármi ami Hans Zimmer

Hans Zimmer a modern kór egyik legnagyobb zeneszerzője. Nagyon sok filmnek (Oroszlánkirály, Gladiátor, Interstellar) és játéknak (CoD: Modern Warfare 2, Crysis 2) az OST-jét köszönhetjük neki. A nagy öregnek elképesztően jó stílusa van, nagyjából bármit tesz le az asztalra, az zseniális. Az általam választott Intelstellar szám azért tetszik különösen, mert az orgona egyszerűen átrepít egy másik univerzumba, egy fekete kockán keresztül.

•          Csak úgy kiráz, méghozzá magyarul

Nem kell messzire mennünk, ha azt akarjuk, hogy valami hasson ránk, csak kellőképpen kell kutakodni. A Leander Rising zenekarra már az elején ráakadtam, amikor még Köteles Leander egyedül nyomta a világgal szemben. Azóta sok év eltelt, a zenekar is feloszlott, de amit maguk után hagytak, arról muszáj beszélni. Már az első lemezükön is ott volt a Szomorú vasárnap című szám, amit azt hittem nem lehet überelni bizsergetés szempontjából. A második lemezen viszont helyet foglalt a 27 év, ami egyszerre szép, szomorú és megrázó. Imádom. A szám közepén felhangzó hegedű szólótól teljesen kiráz a hideg, ahogy utána Leander belekezd a dühös és szomorú éneklésbe az teljesen letaglózó.

•           Amikor őrülten jó a zene

A tavalyi év egyik legnagyobb mozis sikere nálam a Mad Max: Fury Road volt. Lenyűgöző látvány, hangulat, karakterek és ami fontos a mi szempontunkból: zene! A korábbiakkal ellentétben itt nem dominál a hegedű, meg a zongora, nincsenek klasszikus hangszerek. Itt őrült rohanás van, dobokkal, gitárokkal és néha egy-egy fúvós hangszerrel. Akárhányszor hallom az itt található zenét, mindig a hideg futkos a hátamon, és persze libabőrös lesz a kezem. Meg fel is tölt energiával!

•          Csak egy játék…

      Manapság valamiért mindenki azt hiszi, hogy az olyan „apróságok”, mint a történet, vagy a zene nem számít a játékoknál. Éppen ezért sok kiadó nem is törődik az igazi minőséggel, csak a látványra és a tartalomra gyúrnak rá, még ha utóbbi ki is merül abban, hogy bogyókat gyűjtünk. Persze még most is bele lehet botlani elképesztő zenékbe, amiket szívesen hallgat meg az ember akár évekkel később is. Nálam az egyik ilyen, ami nem mellesleg mindig felhergeli a kezeimen található szőrszálakat, az Aion: Tower of Eternity OST albumán található. Hallgassátok meg, szerintem megéri. 

•           Plusz egy: amikor látnod is kell mellé

A fentebb található zenék szerintem bármikor meghallgathatóak, nem igénylik magát a videót, vagy filmrészletet, esetleg a játékot, ahhoz hogy élvezni lehessen. Ha egy zeneszerető embernek megmutatod az Interstellar zenéjét, úgy hogy nem látta a filmet, akkor is ugyanúgy fogja élvezni, mintha rajongó lenne. Viszont nem szabad elmenni az olyan alkotások mellett, amik egyszerűen igénylik a látványt, és ettől lesznek csodálatosak, ettől lesz igazán hidegrázásunk.