Meztelen öngyilkosok, pofátlan beszólogatók, és HOVA fajul ez a világ?!

Na meg a borzasztóan hosszú cím esete Kovács Marival
Oké szerintem mindenki hallott az új kiakadásom tárgyáról. Egy meztelen férfi leugrott valamilyen hotel tetejéről, hogy végezzen magával. Mindezt a Blaha környékén. A csodálatos járókelők egyből a segítségére sietek...
Ja nem.
1 ember ment oda neki segíteni, betakarni és megvárta, hogy a kezei között haljon meg.
Most nem arról akarok szólni, hogy milyen parasztok vagyunk mi emberek. Nem is arról, hogy legszívesebben kezét lábát törném azoknak, akik odamentek, csináltak egy képet és továbbálltak.
A reakcióhullámról és amit elindított ez az egész.
A kommenteknél, megosztásoknál ugyanis igazi gyöngyszemekre lelhet az ember. Például a "miért ugrál valaki meztelenül?", "Miért akarja valaki így megbénítani a forgalmat?", illetve sokan felháborítónak tartják, hogy ilyen feltűnően kellett végeznie magával szerencsétlennek. Aztán jönnek a "pózolj hullával a Blahánál" beszólások, amitől ha nem viszket az ember tenyere, akkor bizony rossz hírem van...
Arról nem is beszélve, amikor a nagyon okosok azt ecsetelik, hogy bizony "ilyenek a magyarok".
Khm.
Mert TE kedves hozzászóló biztosan segítettél volna.
Mert TE kedves hozzászóló ha lengyel lennél, akkor biztosan segítettél volna.
Mert TE kedves hozzászóló biztosan nem várnád el, hogy valaki legalább megpróbáljon segíteni.
Nem hát.

A CoD és BF árnyékában: kell egyáltalán mmofps?!

Egyre másra érkeznek az mmo-k, és egy idő után felmerül bennünk a kérdés: kell ez egyáltalán? A legnagyobb tolongás pedig az mmofps piacon kezd lenni...

Hosszú idő óta figyelem az mmo piac alakulását. Sok fps és tps játékot kipróbáltam mire eljutottam a megállapításig: ezekre ebben a formában nincs szükség.

Karrierem első komolyabb fps élménye természetesen a Counter Strike volt. Kis pályák, kis csapatok ellen veszik fel a küzdelmet, hol bombát hatástalanítva, hol túszokat mentve. Semmi kétség nem fér hozzá, borzasztóan jó volt a CS hangulata, megvalósítása. Nem is véletlenül volt belőle évekig verseny, sőt nem véletlenül indult el az Online változata is. Ezt igazából nem érdemes mmofps-nek hívni, de legyünk őszinték: megalapozta azok jövőjét.

A rá következő években az mmofps-ekre találtam rá, amik próbálták a fentebb említett játék alapvető mechanizmusát követni. Kis pálya, kicsi csapatokkal. A változás annyi volt, hogy ezúttal már kasztok voltak, személyre szabott fegyverekkel és fejlődési rendszerrel.

Igen csak ami működik egy rpg-ben az nem fog egy fps-ben. Tehát nem a védelmünket kell erősíteni, meg a támadásunkat, hanem mondjuk a fegyver skilleket. Kevésbé rángasson tüzelésnél, vagy több töltény legyen benne. Ezt nagyon sok mmofps nem tudta megvalósítani, vagy nem is akarta. Én kezdtem feladni a reményt, egészen addig, amíg nem találkoztam a Battlefield sorozattal.

Ami nem mmo. Egy single és multiplayer játék, aminek főleg utóbbi része zseniális. Évek óta. Fact.

Már a 2 kapcsán is úgy éreztem, hogy hát bizony itt lehet sok mindennel próbálkozni, semmi sem lesz annyira brutál, mint egy BF rész. Hatalmas bejárható térképekkel, relatív sok játékossal és járművekkel, taktikával. Az évek folyamán megjelentek a fejlődési lehetőségek is, ez pedig a BF 3-ban csúcsosodott ki.

Azért álljunk meg egy picit és hagyjuk pihenni az információt, csak egy levegővételnyit. Egy mmo-val ha játszik valaki és komolyan akarja venni, akkor havonta rákölt pár ezer forintot. Mondjuk 3-4et simán. Ezért kap fegyvereket, gyorsabban fejlődik, ilyenek. A Battlefieldet egyszer megvesszük, játsszuk és jól érezzük magunkat.

Alkalomadtán.

A BF 3 után ismét belódult az mmofps gyártás. Jött a (számomra) teljesen felejthető Tribes, a jó ötletekkel felvértezett Blacklight és még sorolhatnánk. Azonban egyik sem rendelkezett olyan tartalommal és „felszereltséggel”, mint a Battlefield. Elég nehéz találni egy olyan mmo-t amiben nagy területeket járhatunk be, sok emberrel és járművekkel.

Szerintem nincsen jövője az mmofps piacnak, amit én eléggé sajnálok. Olyan durva ötletekre lenne szükség, amikre évek alatt nem volt példa. Ha meg mégis, akkor az is megbukott...

Ezeket láttam mostanság no2

Hát a második felvonás nem lesz annyira jó, mint az első. Köszönhetően a filmeknek...
Kezdjük a tinédzserek küszködésével, amiben az ezúttal nem vámpírok és varázslók harcolnak egymás ellen, hanem fél istenek. Igen, ez a Pery Jackson második felvonása.
Azt a mindenségit annyira pocsék ez a film, hogy az valami iszonyatos!
Valamelyik bejegyzésemben már beszéltem arról, hogy a középszerű filmeket szeretjük leszarozni. A jókra azt mondani, hogy jók. De egy egészen konkrétan pocsék, horribilis alkotásról... szarról mi a fenét mondjak?! Komolyan, ebben a rakat trágyában az egyetlen jó dolog, hogy kirohadt belőle Pierce Brosnan, aki belátta, hogy az első rész után nem érdemes kentaurként vergődnie.
Kérdezhetnétek: acid mitől ilyen szar ez a film szerinted?
Elmondjam?
MINDENTŐL!
Lépjünk tovább, méghozzá egy középszerű filmre.
Ja ebben a régi öregek visszatérnek még több öreggel, hogy kevésbé öregek ellen küzdjenek meg egy kellemesen döcögős másfél órában. Hölgyek, urak, Red2!
Ja amiket lehetett hallani és olvasni, hogy Bruce nem az igazi, meg ilyenek az marhaság. A színészi játék pazar. Még Willis bácsi is kitesz magáért. Amit azonban a "mellékszereplők" művelnek az egyszerűen káprázatos. Ez a film pedig egy helyen csúszik meg a forgatókönyvön.
Úgy voltak elgondolások, de valamiért mindig kizökkentem a nézése közben és a végén arra lettem figyelmes, hogy nem érdekel mi történik. Csak Anthony marháskodása meg ilyenek. A vörös higany, jézusom...
Végére jöjjön a rémálom.
Ebben a fiatal Thor és gimnazista haverjai próbálják jól érezni magukat. Persze nem a koleszben, hanem valahol a világ végén egy szaros kis viskóban. Na gondolnak egyet két ivás között és leugranak a pincébe, hogy kiválasszák (persze nem tudatosan) mivel öletik meg magukat.
Ja nem mondtam mi ez?! Ez a Cabin in the Woods.
Egy jó elgondolású borzasztó film. Az egyetlen élvezeti faktor a fiatal Thor volt, ezen kívül inkább vicces volt, mint rémisztő. Kár érte.
Oh és milyen filmek vannak még bekészítve a következő napokra!

Thor: The Dark World

Nem tudom kik voltak azok, akik nem gondolták komolyan a Marvelnél a Thor szériát, de nekik kijár egy csendben elmormolt ima...
A Thor 2 ugyanott folytatja, ahol az első abbamaradt. Meg az Avengers. Könnyed, szórakoztató, kikapcsol. Az egész tulajdonképpen egy ökörség, a repülő istenekkel, a szárnyaló kalapácsokkal meg hasonlókkal. Egyszerűen annyira kikapcsol ez a film, hogy az valami hihetetlen. És mindezt teszi úgy, hogy nem veszíti el az ember a fonalat. Pedig történnek itt dolgok!
Az Avengers után kiderült Loki hazatért, igaz bilincsben. Thor elvan, minden nyugis. Ám visszatérnek a semmiből a Sötét Elfek, akiknek feltett szándékuk hogy elpusztítanak mindent. A változatosság kedvéért. Ha ez nem lenne elég, akkor még Thor szerelme sem bír magával, sőt a végén Loki is elszabadul és elég sok minden történik azért ebben a filmben.
Aki látta az első Thort és tetszett neki, az ezt is szeretni fogja. Aki kedveli Loki karakterét, az imádni fogja a filmet, aki pedig a címszereplőt akarja félmeztelenül látni...
Na, most ecseteljem?

Szörny Egyetem

A film, amelyben megismerhetjük a Szörny RT. dolgozóinak hátterét.
Ja konkrétan ennyi. Amúgy meg a gonosz rémek egyetemi éveit követhetjük figyelemmel. Van itt minden, ami egy tipikus tinédzser sztoriban előfordul. Árulás, barátság, Nerdek, szerelem... ja nem az nincs.
Szerencsére.
A Szörny Egyetem megnézés közben jó. Utána jó. Jóval később, egy nappal rá olyan középszerű és nem is igazán tudom miért. A karaktereket tök jó volt megismerni, főleg a szemfejűt. A Nerdek tök mókásak voltak, főleg a sok szemű. És a muterja!
De ennyi.
Úgy vicces volt, meg érdekes, de valami még hiányzott innen. Nem tudom mi.
Nálam eddig (meglepetés!) a Zöld Urai viszi a pálmát, már ha animációs filmekről van szó. Mondjuk még be van készítve a Gru2 meg érdekelne az animés cucc is ami elvileg indul majd az Oscar díjért is.
Amúgy ajánlom. Tessék megnézni!

Utóirat:
Ryan Gosling mint legjobb férfi főszereplő?! Hát hová fajul még ez a világ?!

Áldozás a középszerűség oltárán

Szerintem pontosan tudjuk milyen az, amikor az emberek nem látják a köztes utat. Vannak a jók, vannak a szarok, de közte igazából űr van. Na most akkor ami nem jó, de nem is rossz, az hová a fenébe kerül?
Természetesen a szar kategóriába.
Egyre inkább azt érzi az ember, hogy mostanság nem "menő" valamire azt mondani, hogy középszerű. Nem akarunk középutat járni, hanem valamelyik táborhoz csatlakozunk legszívesebben.
"Te mi a véleményed mondjuk a Föld Utánról?"
"Szar volt"
Okok nincsenek.
És ez a legszörnyűbb, hogy úgy próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, hogy valamire azt mondjuk rossz. Pedig nem tudjuk megmondani miért. Nem baj, a cím mindent elvisz a hátán, nem?
Kiakadásom tárgya? A magányos lovas!
Annyira középszerű ez a film, hogy valami hihetetlen. Úgy leköti az embert, de mégsem. A színészek jók, de néhány mellékszereplő nagyon gáz. A látvány pazar, de helyenként vannak hiányosságok benne. A történetmesélés egészen egyedi, persze láttunk már ilyet. Helyenként vicces, de vannak benne érthetetlen dolgok.
Összességében?
Persze, hogy szar!