X-Faktor 2013

Magamban megfogadtam egy pár hónapja néhány dolgot. Egyrészről, hogy soha nem fogok a blogon politikáról írni, illetve azoknak a hatásairól. Másrészről, hogy bizonyos műsorokat nem fogok nézni. Érdekes, hogy mindegyik az RTL Klubhoz köthető. Végül csak belefutottam az X-Faktorba, és nem csalódtam!
Ez a műsor évről évre szarabb!
Kezdjük azzal, ami eddig még működött. A műsorvezető Ördög Nóra helyett berakták Istenes (úristen kicsoda?) Bencét és Lilut. A cserére azért volt szükség, mert Ördög asszonyságot megszállta a szent lélek és bizony pihennie kellett. Természetes volt, hogy előszedjenek olyan senkiházikat, mint amilyen ez a Lilu. Vele igazából nagyon nagy baj nincs, mivel semmit nem csinál jelenleg. Áll mint a pózna, néha nekifutnak és remekül építkezik az alap tárházából: "Hogy ment?, Mi a helyzet? Mi a baj?". Istenes Bence pedig tipikusan az az ember, aki a nagy pofája miatt van ott, meg mert apu pénzeli. Vagy anyu, vagy nagypapa...
Aztán a zsűri. Amikor már azt hittük, hogy nem lehet kínosabb az, ami történt az első akárhány széria alatt volt, akkor kiderült, hogy simán lehetséges. Kidobták a teljesen névtelen Malek Mikit, a patkány Ferót és a folyton nyafogó Keresztes nyaneszt. A helyükre pedig összeszedték a legidétlenebb tagokat ever. Érkezett a "nagyon kemény" Alföldi, akinek csak azért nem merték odaadni a fiúkat, mert féltek mi lenne. Nagy eséllyel egy véres meleg pornó. Így meg, ha a lányokat levetkőzteti senkit nem fog zavarni. Talán még a vér sem...
Aztán Tóth rinya picsa Gabi. Kíváncsi lennék honnan szedték össze megint ezt a marék szerencsétlenséget. Nem elég, hogy több celeb műsort vágott tönkre, most még ide is beerőltették.
Gesztivel és alig szenilis Szikora Robival sok probléma nincs. Szegény Róberten már érződik, hogy nem mindig tudja hol van meg mit csinál, de mi csak legyintsünk.
Ami a leginkább zavart az a műsor "menete". A válogatókon mindenkit továbbjuttattak. Komolyan. Nem kellett itt énekhang csak egy feszülős ruha, nem kellett hogy tudj énekelni, hiszen anélkül is lehetsz sztár. Mint Zámbó Krisztián. Az már karrier...
Szóval csak azért kellett 100 ember, hogy azokat megfelezzék hatvanra. Ha úgy érzitek, hogy a matek itt hibádzik, akkor nem tévedtek. Ezzel később is lesznek problémák. Ahogyan az énekléssel is. Nem baj némi szenvedés után eljutottunk odáig, hogy 4 csoportra osztották a mezőnyt (csapatok, fiúk, lányok 25 felettiek), minden csoportban 6 emberrel. Így jött ki a 25 főnyi továbbjutó. Ööööö...
Nem baj, hétvégén megnézzük ki hol lakik. Geszti kis vityilóját már láttuk, szóval maradtak a többiek. Amúgy nem lennék meglepve, ha Szikora az elmebeteg otthonban, Alföldi a színházban, Tóth Gabi meg valami utca sarkán várná a kedves továbbjutókat.

Bezzeg az én koromban!

Mindannyian ismerjük a jól megszokott vénséges szöveget, amely úgy kezdődik: "Bezzeg az én koromban..."
Akkor még minden más volt. Például a nápolyit nevén nevezték és nem vanília ízesítésű ostyának. Vagy a pálinkát pálinkának és nem szilva ízű szeszes italnak.
Régen amikor én még fiatal voltam bizony átadtam a helyemet az időseknek. Emlékszem, hogy X éve, mikor az idős Sanyi bácsi... hajaj isten nyugosztalja.
Na álljunk csak meg.
Régen nem is volt busz te vén fasz! Nem volt tömeg! Nem volt, hogy mindenhova rohanni kellett! Nem volt alapvetően olyan, hogy az ember nem fért fel sehová, mert olyan zsúfolásig tele volt, hogy még csak fingani sem tudott! Akkor még csak lovasszekérrel mentetek, esetleg kibaszott szánnal, amit vaddisznók húztak lejtőn lefelé. Alapvetően még stressz sem volt.
Hümm hümm ma vajon vajat köpüljek vagy pálinkázzak?
Azért lássuk be, hogy kurva nagyot változott a világ. Ma egy átlag 15 évesnek bent kell lennie az iskolában 8 órát. Ezután kellene sportolnia, angolt tanulnia, esetleg még csajoznia, pasiznia. Majd amikor megy haza, vagy hullafáradtan indul az iskolának nevezett rabszolga intézménybe fogja magát és leül.
Szinte undorító.
Az öregek persze sokkal jobban. Nem basszák oda a táskájukat a mellettük állóhoz. Nem nyekeregnek. Nem futnak versenyt egy üllőhelyért a buszon, úgy hogy kamu mankóval szállnak fel a járműre. Nem a mozgólépcső bal oldalára állnak. Na és persze nem ugatnak bele a más dolgába.
Azért tudjuk már hol a helyünk! És én most nem a mostani fiatal szarokat védem, mert látom a problémát bennük is. De tudjuk már hol van az a bizonyos határ.
Bezzeg az én koromban!

Honnan-hová?

Valamelyik nap a Metropol újságban egy olyan kérdést szegeztek az olvasókhoz, utca emberéhez, hogy: "Ön szerint mi van a mai fiatalsággal?" Bár egészen biztos vagyok benne, hogy a kérdés nem így hangzott, a lényege ez volt. Mit akarnak kezdeni magukkal, hova tartanak és honnan jöttek? Mi a céljuk?
A felmérést 15-30 közöttiek között végezték. Ez a korosztály, szerintem, több kategóriára oszlik. És nem feltétlen zenei ízlésről, nemi hovatartozásról beszélek. A 15-20 év közöttiek még bizonytalanok az életükkel kapcsolatosan. Vannak álmaik, vágyaik, céljaik. Tanulnak, az egész világból nem látnak semmit. Amit ők gondolnak, az legtöbbször teljesen ellentéte annak, ami valójában van. Egy tanulónak nem lehet más célja, mint tanulni, bulizni, csajozni. Ha ezzel megvagyok akkor meg lesz egy házam, autóm, nőm...
Aztán BUMM! Ez nem jött össze haver...
A 20 év felettiek, vagyis inkább azok akik már nem tanulnak, ők ráébredtek arra, hogy hatalmasat tévedtek. Jöhetnek a megoldások: visszamenni tanulni, vagy munkába állni. És hogy állsz munkába, ha nincs tapasztalatod, meg nincs semmilyen papírod? A válasz adott.
Talán nem is meglepő, hogy a megkérdezett korosztály nagy százaléka visszarepülne a kommunizmusba, ahol bár nem volt saját tárgyad, de volt munkád, meg tudtál élni és elég sok minden biztosíva volt számodra. Például a sportolási lehetőség. Vagy a jövőd.
Most pedig az van, hogy kilépsz a nagy világba és szenvedsz. Nincs munkád, ha van, akkor is kiidegelnek. Ha már dolgozol, akkor túlóráznod kell, hogy te legyél a legjobb. Aztán meg kifárad az ember, és meghal a nap végén. Ezek után pedig még meg kellene felelnie otthon is, mert a háztartást, szeretteinket nem hanyagolhatjuk el.
Néha kiábrándító hova tart a világ.

Furry kultúra: mert nem tudok elmenni mellette!

A szubkultúrás írásomban megemlítettem, hogy nem értek bizonyos dolgokat. Pl. ezt a furi cuccot. Azóta kiderült, hogy ez furry és van háttere is! Na lássuk.
Az 1980-as években indult útjára a furry hadjárat, amikor is valami két lábon járó felöltözött szart írtak meg egy könyvben. Ez néhány embernek nagyon tetszett, ezért elhatározták, hogy beöltöznek ők is...
Amúgy a furry kultúra jelen van filmekben, mesékben is. Ott volt az állatos Robin Hood, tulajdonképpen azt tekinthetjük eme tevékenységnek. Persze nagyon kicsavarva a sztorit, de tekinthetjük. Gondoljunk az Animániára, vagy a Roger Nyúl a pácban című fantasztikus filmre. Ezekben a történetekben állatoknak adtak emberi ruházatot. Mert ez a furrység része. Vagyis ez maga a Furry. Felruházunk állatokat emberi tulajdonságokkal és ruhákkal. Tehát Chewbacca egy furry.
Én meg villamos vagyok.
Ezek a csodálatosan jól öltözött emberek 2008 óta járnak össze, hogy megmutassák egymásnak agyrémüket. Ha ez nem lenne elég, akkor általában maguk varrják a ruháikat, amit felhasználnak különféle társasági programokra. Tudtátok, hogy ezek a pszichopaták nem csak mutogatják az oroszlánfarkukat, de ha teljesen zakkantak, akkor még bömbölnek is mellé?
Egy kutatás szerint a Furry rajongók 14-25% homokos, 37-52% pedig biszex. Érdekesség, hogy legtöbbjük egy másik beöltözött lúzert részesít előnyben párkapcsolati szempontból. Amiből egyenesen következik, hogy ezek az emberek tulajdonképpen állatokra buknak.
Most hogy eljutottunk idáig mit tanultunk?
Furry = beöltözés + amfetamin + zoofilia.
Pincér! FIZETEK!

Avenged Sevenfold - Hail to the king

Megjelent az együttes új albuma, amiről érdemes egy pár szót szólni. Az 1999-ben alakult amerikai hard rock banda eddig kétségtelenül remek számokat tett le az asztalra. A régi motorosoktól pedig csak a jót fogadjuk el. Szóval milyen is az új album? Hát kurva jó!
A Hail to the king nagyon erősen indít. Már az első számból lejön, hogy itt bizony kemény alap lesz, zúzós háttérrel és valami eszméletlenül nyomott gitár szólóval. Mindezt megfejeli a második track, amely a Hail to the King. Na ebbe hogy mindent beleadtak a srácok az már száz. Annyira ott van a szeren, hogy elképesztő. Innentől fogva pedig szépen csorog tovább az album, mindegyik szám leköti az embert. Azonban!
Kell egy hangulat az A7X (Avenged Sevenfold) hallgatásához. Én amikor fáradtan tomboltattam a fülembe a számokat, akkor nem akartak megmaradni bennem, valahogy átsiklottak. Délután ismét tettem egy próbát, akkor már jobban megfogott a hangzásvilág. Estefelé pedig amikor jó kedvűen üldögéltem, ismét végigpörgettem a számokat. Na akkor odabaszott!
Aki szereti a rockot, főleg a zúzós fajtát, az imádni fogja a Hail to the kinget!

Szubkultúra

A szubkultúra a társadalom egy csoportjára jellemző sajátos szokások, szabályok, meggyőződések rendszere, mely speciális értékrendhez kötődik, a többségi társadalomtól eltérő kulturális jegyeket is hordoz.
Miért is jött elő most bennem ez a téma? Nos a szubkultúra egy eléggé érdekes valami. Olyan embereket hoz össze, akik egy adott csoportot képviselnek. Azonban szerintem ennél többet is kell tenniük  A szubkultúrista (új szó!) összejöveteleknek ne az legyen a célja, hogy istenítjük magunkat, és örvendezünk. Persze ez is. Szerintem meg kell ismertetni másokat is az adott élvezeti forrással. 
Példa kell? Akkor legyen példa!
AnimeCon. Igen Magyarországon eléggé elterjedt az anime/manga műfaj, ahogyan a japán értékek is. Szerintem tök jó dolog. A japánoknak igen érdekes a kultúrájuk, érdemes megismerni. Ezt pedig könnyedén megtehetjük bizonyos animeken és mangákon keresztül. Persze a legtöbb nem erről szól, de megtehetjük, ha nagyon akarjuk. Az animeconok nem csak arról szólnak, hogy összerántják az országban található összes rajongót, hanem arról is, hogy egy kezdő anime néző megismerkedhessen ezzel a műfajjal. 
Példa 2:
PlayIT rendezvény. Egy show, amin a konzolos és pc-s játékokkal, annak közösségével és történelmével találkozhatunk. Itt a minél több játékról tudjunk meg részleteket, minél jobban érezzük magunkat van hangsúlyban, de szerintem bőven szenteltek időt a kreátorok arra is, hogy minél többen megismerkedjenek bizonyos műfajjal. Például a LoL-lal, ami tényleg nagyon látványos, amikor 30 ember játszik egy helyen. 
Ellenpélda (és ez tudom, hogy legalább 1 embernek nem fog tetszeni). 
Föri. Vagy förbi. Vagy fűrri vagy hogy hívják. 
Ennek a remek mulatságnak annyi a jelentősége, hogy beöltöznek az emberek plüssállatnak és elmennek találkozni egymással. Pont. 
Oké egyszer olvastunk valami velvetes cikket, hogy dugnak is benne...
Na ez az, amit nem tudok hová tenni. Ez egy olyan szubkultúra, aminek nincs története, mögöttes tartalma és igazából nem akar megismertetni veled semmit. Abszolút. 
Persze még lehetne ilyen példákat írni, nekem most ez jutott az eszembe. 
A szubkultúra jó dolog, addig, amíg nem CSAK szórakoztatni akar, hanem tanítani is. Mondjuk ez a legtöbb dologgal így van, vagyis így kellene, hogy legyen...