Ezt is láttuk: Ave Cézár!

Az idei mozi felhozatal olyan remekművekkel kápráztatnak el minket, amiknek a felét se tudom, hogy mi, na meg persze az Egyiptom Istenei és az Áve Cézár. A kettő közül végül utóbbi mellett döntöttünk, hiszen egészen viccesnek és hangulatosnak tűnt a traielre.
A történet szerint a fantasztikusan színészkedő Josh Brolin egy megoldó embert alakít. A stúdió körül bármilyen gond felmerül, akkor ő megmozdul és megoldja. Persze gond az bőven akad, hiszen elrabolják a stúdió nagy költségvetésű filmjének a fő sztárját, akit nem ártana előkeríteni. Ha ez nem lenne elég, akkor még lesz itt terhes színésznő, egy műfajt váltó színész tehetség és bonyodalom munkaváltással kapcsolatosan is.
A legjobb a filmben, hogy betekintést nyerhetünk a filmvilág rejtelmeibe, mármint a régi filmvilágéba. Ezek a részek nagyon hangulatosak, nekem ezek kifejezetten tetszettek. A baj ezzel, hogy egy idő után elunja az ember, mivel túlságosan hosszúra nyújtják. Channing Tatum, mint az éneklő, táncoló mozisztár nagyon vicces látvány, és maga az egész megoldás is tök élvezetes látnivaló. De egyszerűen túl sok, túl hosszú és ezt egy idő után bizony elunja az ember. És ez csak egy jelenet, mert emellett betekinthetünk Scarlet J hableányos vergődésébe, az Ave Cézár forgatásába, és még sorolhatnám. Tényleg nagyon jók ezek, mert megidézik a kor szellemiségét, ezeken keresztül ismerhetjük meg a karaktereket és nagyon sok vicces jelenetet is tartogatnak. Viszont a film elég nagy százalékát teszik ki ezek a bejátszások, amik miatt az egész Ave Cézár egy lassan csordogáló, lényegében unalmas kis semmiség lesz. Hasonló, mint a Műkincsvadászok.
Összességében érdemes megnézni, de marhára nem moziban. A színészek, a hangulat és maga az egész filmnek az érzése kellően ott ragasztja az embert, de ezért nem igen éri meg fizetni. Majd tékából elég kivenni...

A magyar zene halála, na meg a DAL 2016

Idén ha nem is tudatosan, de teljes mértékben ignoráltam ezt a műsort. Pedig szeretem követni ezeket a "tehetségkutató" meg hasonló agymenéseket. Lehet, hogy öregszem, vagy csak simán belefásultam ezekbe. Az idei dalválasztó, azaz hogy kit küldjünk az Eurovision 2016-ra elindult és már el is ért valameddig. Én meg elég lusta vagyok ahhoz, hogy meglessen kik jutottak tovább, és kik esélyesek arra, hogy Magyarországot képviseljék (de minek) ezen a csodálatos rendezvényen.
Amúgy van egy különleges oka annak, hogy miért hallgattam/néztem ezeket a műsorokat. Teljesen fel lehet mérni benne, hogy mit akarnak hallani az emberek, mik a tipikus elvárások és mi az amit teljes mértékben ignorálnak. Tavaly és azelőtt is feltűnt, hogy a rock zene, mint olyan teljesen hiányzik a palettáról, és ha elvétve be is kerül 1-1 darab, akkor is nagyon gyorsan lenyakazzák őket (vagy a "zsűri", vagy a közönség).
Szóval, hogy tudjam mi a tuti mostanság, belehallgattam a Top 30 dalba, mert pont belefutottam egy ilyen lejátszási listába a youtube-on. Ezek közül mint korábban említettem gőzöm sincs ki jutott tovább, vagy ki esett ki, vagy csak ennyi zene volt-e egyáltalán. Mindenesetre szorgalmasan végignyomtam a számokat, több-kevesebb sikerrel.
Ami most is feltűnt, hogy a legtöbb szám egyszerűen ugyanolyan. Nem igazán tudok különbséget tenni X és Y előadó között, akik ugyanarról a marhaságról rikácsolnak valamit, nagyjából ugyanazzal a hangsúlyozással és zenei alappal. A meghallgatott 30 szám közül minimum 10-re adtam dislike-ot, mert egyszerűen elviselhetetlenül klisé közhely volt az egész. Ez a legjobban az olyan "kedvenc" előadóknál észrevehető, mint Benji, Kállai Sanders, vagy éppenséggel Tolvai Reny. Oké, bevallom az utóbbi az megmaradt valamennyire, mert a topkomment, miszerint: "ez már szinte üdítően nevetséges :D" teljesen lefedte az álláspontom. Csak én nem tudtam nevetni.
Ja szóval a 30 szám közül nettó 10 ritka szar, 15 meg elmegy. Ezeket békén-hagytam, mert meg lehetett hallgatni, sőt voltak különösen jó pontjai is egyeseknek, de összességében nem emelkedtek ki a zenei mocsárból. Meglepetésként azonban akadt néhány valóban kiemelkedő dal is (pl. Mushu - Uncle Tom, ami az egyetlen rockosabb zene, a Karmapolis és Böbe párosa, vagy a Passed - Friftin című száma, ami az egyik meglepőbb volt). Nekem a topp két kedvencem, amiknek esélyük sincs a győzelemre:

És most térjünk rá arra, hogy mi is a baj a legtöbb magyar zenével, amiben magyarok énekelnek magyarul. A szöveg. Ja, egyszerűen nem tudunk normális szöveget írni, ami meglepő, hiszen minden énekes mögött áll legalább 1 zeneszerző. Ehhez képest olyan kliséket énekelnek meg, ami bántja az ember agyát. Ha mindez nem lenne elég, akkor egyszerűen ezek az emberek nem képesek normálisan rímképet kreálni, sőt ha azt akarják, hogy kijöjjön normálisan egy sor, akkor az adott soron található utolsó hangját csak elnyújták a francba. Mert az úgy oké. Nagyjából így születhetnek olyan agyrémek, mint a (most kitalálok valamit, amivel szemléltetem...)

"Ha lemegyek a boltba a lenyugvó nap fényében

Nem találok csak sárga kanalas krééééééééémeket. "

Ezután remélem érthet miért szeretném, hogy ne valami fos POP zene jusson ki az Eurovizióra, mert bízom benne, hogy akkor elindul valami nagyon apró folyamat, ami ráébreszti ezeket az embereket arra, hogy a magyar emberek is hallgatható, nem klisés zenéket szeretnének maguknak tudni és nem tucat termékeket. Nem Tolvai Reniket (vagy hogy írják a nevét).