Ezeket néztem: Divide, Conjuring, Purge

Megnéztem a címben említett filmeket, gondoltam rittyentek hozzá egy írást. Kezdjük időrendben és jöjjön a The Divide. 
Mi van akkor, ha a szomszédokkal bemenekültök egy atombiztos bunkerbe, annak tudatában, hogy odakint minden és mindenki halott? Hát remény nem túl sok, marad a túlélés. De vajon meddig bírod? És ugyanaz maradsz a végére?
Lényegi kérdések, amikre nem igazán kapunk választ a filmben. Illetve próbálnak itt "trükközni" azzal, hogyan romlanak meg az emberek. Hogyan lesznek állattá. Hogyan alakulnak át.
A baj csak az, hogy nem olyan nagyon fájdalmas ez az átalakulás. A majdnem tucatnyi társaságból 1-2 ember változik meg 100%-ban, a többiben viszont csak felerősödnek a hülyeségeik. Tehát a bunkó még bunkóbb lesz, a hülye még hülyébb, a köcsög meg tahó marad.
Ez a film bosszantó. Nem aknázza ki azt a lehetőséget ami benne rejlik. Nincsenek karakter fejlődések, egyet kivéve persze. Sőt az eleje felé van egy akkora baromság (a szkafanderes mukik felbukkanása), amin én nem tudtam átlendülni.
A fenébe, ez egyébként egy jó film, csak lehetett volna jobb! Talán kicsit kevesebb művészkedéssel, meg hülyeséggel és több karakter drámával...
Aztán itt volt a The Conjuring
Öcsém ajánlotta ezt a filmet, mert ő szarik a démonoktól meg szellemektől. Na ebben a filmben meg van mindkettő. Történik ugyanis, hogy családék kiruccannak faluvégre az új házukba. Igen ám, de nem tudják, hogy annak idején ott felgyújtottak, felakasztottak, kivégeztek, megmurdertek emberkéket. Ebből meg aztán semmi jó nem sülhet ki...
Annyira brutál erősen indít a film, hogy az borzasztó. A babás sztori valami hihetetlenül para, kár, hogy ez olyan kis kitérő volt. A család háza táján folynak az események, illetve kapunk a nyakunkba egy szellemirtó párost is. Azt kell, hogy mondjam egészen korrekt a film. Nem rémisztő, hanem érdekes. Folyamatosan fenntartja az érdeklődést és bár csavarok nincsenek a sztoriban, mégis leköti az embert. Nem úgy, mint a...
The Purge
Van egy éjszaka, amikor mindent lehet. Ölni, lopni, megbaszni a szomszédot és utána megölni. Te mit tennél?
Hát a szomszédhoz biztos nem nyúlnék hozzá...
Egy egészen érdekes háttér történet, egy teljesen érdektelen eseménysorozattal. Ami történik teljesen abszurd helyenként, amúgy meg nem is izgalmas. Egy tök jó futurisztikus képzelgésből csináltak egy rinyálás, akció film kombót.
A maszkok amúgy ütnek.

A hálátlan szurkoló

Ami mostanság történik foci berkekben az egyszerre bosszantó és nevetséges. A magyar vállogatottal már foglalkoztam pár írással korábban, úgyhogy most őket hagyjuk. Lássuk mi a helyzet a kedvenc hazai csapatom a Ferencváros háza tájékán.
Kezdjük ott, hogy tavaly érkezett egy olyan vezetőedző, aki teljesen átváltoztatta a focit a csapatnál. Letámadtunk, hajtottunk, küzdöttünk és sorra tiportunk el (majdnem) mindenkit. Ez végül nem látszódott meg a tabellán, de jól játszott a csapat. Mindenki Monizt istenítette, örültek neki, s a többi...
Most nem jön az eredmény. A játékosok nem hajtanak, nincsenek ott fejben és ezzel bizony nem tud mit kezdeni Moniz. Mi lehet a probléma? Nos egészen sok mindenre gondolhatok, én mint egyszerű szurkoló, de ezekbe nem akarok belemenni. Meg nem is igazán ez a célom.
Hanem!
A Ferencváros, a válogatott és úgy alapvetően az összes szurkoló szégyellje össze magát! Milyen viselkedés az, amit tanúsítanak? Milyen érett ember sértődik meg a saját klubjára, a csapatára és a vezetőedzőre? Azért mert nem megy nekik?
Ahelyett, hogy odaállnánk és szurkolnánk tovább, inkább sértődött kisfiú módjára vonulgatunk és csendben végigüljük a meccset. Az ilyen emberek mit gondolnak?

Az év filmje

Van egy olyan film, amit mindenkinek látnia kell. Nagyban, 3D-ben, lehetőleg iMAX-ben.
Ez természetesen a Gravity.
A film, amely olyan érzelmi hullámokkal szedi szét az idegeinket, ami egyszerre szomorú és örömteli. Annyi hatás ért ezalatt a 90 perc alatt, amennyi máskor hetekig nem szokott. Komolyan voltam itt szomorú, izgatott, örömteli és elég sűrűn könnyekkel küszködő is.
Lehetne itt sok mindenről beszélni, ami mind nagyon a helyén volt. A színészekről, a látványról, vagy éppen a zenéről. De nem kell. Azért nem, mert ezt a tökéletes remekművet nem ilyen dolgok viszik el a vállán, hanem a fenomenális hangulata.
Zseniális, nincs rá más szó. Akit ez a film nem indít meg, annak van egy rossz hírem...

After Earth

Az After Earth, vagyis a Föld után a tipikus példája annak hogyan kell egy középszerű filmet lehúzni a fenébe.
Az alapötlet nem rossz. Az emberek a változatosság kedvéért tropára cseszték a bolygónkat. A megmaradt élővilág fellázadt elnyomója ellen, az állatok agresszívabbak lettek, a klíma pedig a nem éppen élhető állapot felé kezdett elmozdulni. Ezek után nem maradt más hátra, mint elhagyni a bolygót és keresni egy másikat. Szerencsére találtak is egy sivatagszerű kopár szart, ahol az emberekre úgy vadásztak mint békák a szunyogokra. Nem baj, ezt is megoldottuk...
Ezek után hőseink, konkrétan Will Smith és alig tehetséges fia Jaden visszajutnak a Földre, hogy ott próbálják meg túlélni. Természetesen egy külhoni szörny is próbál beleszólni ebbe a nemes feladatba. Vajon hőseink megoldják a problémát és túlélik? Vajon történik valami eget rengető ebben a filmben? Vajon bunkó apa és érzelmileg instabil fia kibékül egymással?
Vajon kérdés mindez?
A történet eléggé kiszámítható helyenként. Ez azonban nem akkora gond, mint a feltűnő giccsesség. A madaras rész például röhejes volt, aki látta a filmet tudja mire gondolok. Igazából nincsen olyan borzasztóan nagy sztori, nincsen túlbonyolítva se. Egyszerű és ezt szépen végig is viszi. Persze itt is van egy-két logikai bukfenc, de ha ezt elnéztük a Prometheusnak, akkor nehogy már itt akadjunk fent ilyeneken.
A látvány valami kibaszottul jó szerintem. Nagyon szép helyszíneken mászkálgat Jaden, szép színes minden és nem olyan Avatar CGI szép, hanem olyan valódi. Az állatvilág is eléggé a helyén van, bár néhány majmon például lehetett látni, hogy elég gázos. De a fő gonosz szutymák megállja a helyét. Tényleg le a kalappal.
Ami miatt sokan szídták ezt a filmet, az Will és fia szereplése. Amit nem igazán értek miért is tettek. Will hozza a szintet. Megint Hancockos bunkóssággal és könnyedséggel szerepel. Jaden meg egyáltalán nem lóg ki a filmben. Nem kiemelkedő, sőt egyáltalán nem jó, de meg se közelíti a szart.
Ahogyan a film se. Ha az ember nem vár tőle sokat akkor nem csalódik. Van egy két epic fail pillanat, de ezt el lehet nézni. Ha kicsit ráfeküdtek volna a háttér történetre, akkor talán még jobb is lehetett volna.

Magyar-Holland és utóhatásai

Na megint ment minden a maga rendje és módja szerint.
Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy megint ment a parasztvakítás? Azzal, hogy megpróbáltuk az emberekkel elhitetni, hogy ennek a "szerethető" magyar válogatottnak van keresnivalója egy világversenyen?
Legyen, kezdjük ezzel.
Elképesztő a magyar sajtónak nevezett összeverbuvált csőcselék. Ezek az emberek nem a realitásra hajtanak, hanem arra, hogy jól eladjanak egy valótlan eseményt. Ebben az esetben azt, hogy kijutunk a VB-re. Persze ezeknek a gerinctelen alakoknak is meghajlott a hátuk, amikor megalázó vereséget szenvedtünk a Románoktól. Attól a Román csapattól, akikkel idehaza döntetlent játszottunk, és csak az utolsó pillanatban kaptunk gólt.
Nem baj, még van esély kijutni! - írták az újságok. Ha reálisan mérlegeltük a helyzetet, akkor sem volt. Ezzel azt érték el, hogy az átlag magyar megint feltüzelje magát. Hogy higgyen! Bízva bízzon!
És hatalmasat essen pofára.
8-1. Hatalmas verés. Akkora, amekkorát ez a profinak nem nevezhető válogatott majomcsorda még sosem szenvedett el. Azonban el kell kezdeni valamikor. Mikor is lenne jobb időpont, mint ez, amikor mindenki hisz a továbbjutásban. Vagy legalább is sokan.
Nem a különbséggel van baj. Lehet nyolcat kapni a hollandoktól. Lehet hármat kapni Romániától is.
Az erőtlenséggel van baj.
Ezek a "játékosok" nem küzdenek, nem hajtanak. Nem teszik magukat oda a pályára. Bár hozzátenném, hogy volt 1-2 olyan férfiú, akin lehetett látni, hogy hajt. Szegény Bogdánnak meg ez jutott...
Azonban nem is ez a legdühítőbb. Nem jutunk ki világversenyre, hiába hitették el velünk. Ismét negyedikek leszünk a csoportban, vagy jobb esetben harmadikok. Na bumm. Ami azonban ez után történt...
Nem értem, hogy az emberek miért egyből egymás ellen fordulnak. Gyilkoljuk egymást, mások felé mutogatunk, amikor ezt MI csesztük el. Nem az Orbán, aki +5 stadiont akar. Nem a gyepmester. Hanem MI. A válogatott. Az edző, a stáb, a keret. Más nem tehet róla.
Megérdemeljük. Az előzményt, a vereséget és az utóhatását is. De itt a tanácsom ezeknek a sportguruknak, csak hogy ne csupán fröcsögjek:
EBBŐL kell tanulni!

A cél, amely visz magával

De minek?
Mindenkinek kell valami célkitűzés az életében, legalább is sokan így gondolják. Az, hogy kijelölünk egy adott pontot, amit szeretnének elérni arra sarkal minket, hogy minél többet megtegyünk ennek elérése érdekében.
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. A cél az, hogy este hagymás babot egyek. Mivel szeretem ezt a kaját, így elhatározom magam, becélzom azt a pontot és irány. Veszek babot, satöbbi, satöbbi...
Azonban vannak ennél bonyolultabb dolgok is, amiket jóval nehezebb megvalósítani. Az életcélok nem egy két óra tervezést igényelnek, hanem heteket, hónapokat, éveket. Kijelöljük az adott célt, és próbálunk annak irányába haladni.
Ez nagyon fontos, hiszen sok embernek kell, hogy legyen egy célja. Ez az élete értelme. Persze teljesen egyértelmű, hogy sokan úgy vélekednek, hogy célok nélkül nem lehet előrefelé haladni. Akkor minek dolgozok? Akkor minek van ez meg az? Vagy ezt miért csináljam meg?
Azonban jó ha észben tartjuk, hogy a célok nem mindig valósulnak meg, sőt legtöbbször nem. Nagyon sok olyan tényező van ebben a világban, ami meggátol minket abban, hogy elinduljunk egyáltalán, nem hogy odaérjünk. És érdemes átgondolni mit is akarunk! Hiszen olyan világban élünk, ahol megerőszakoljuk, megöljük egymást és a gyerekek is félholtra verik a másikat.
De minket?