A nyakamat csókolgatja, ujjaival a hajamba markol. HalkanViha sóhajtozom, ami láthatóan tetszik neki. Beleharap az ajkamba, hosszan csókolózunk. Beleharapok az alsó ajkába, három lehelet finom csókot nyomok a nyakára, majd megmarkolom a felsője alsó részét. Felfelé húzom, könnyen engedi magát.
Lelök az ágyra, hanyatt fekszem. Két combjával a csípőmet szorítja, közben leveszi a melltartóját. A Kellemes marok méretű mellei vannak, nem túl nagyok, nem is túl kicsik. Egyből rávetem magam, csókolgatom, markolászom őket. Halkas sóhajtozik, karjait ismét a fejem köré fonja, szinte belehúzza a testét az arcomba.
Erős szél marcangolja a redőnyt, vihar közelít...
Értem a jelzést, átfordítom a testünket, ezúttal ő kerül alulra. Leveszem a felsőmet, közben az övemet bontja ki, a nadrágomat gombolja. Megvárom hogy végezzen a feladattal, majd elkapom a lábát és lehúzom a nadrágját. Alulról indulok. A lábát csókolgatom, de nagy léptékkel, amíg elérek a térdéhez. Itt kicsit lassítok, a combja belső részét puszilgatom, lassan, kimérten. Halkan sóhajtozik.
Kicsit megemelem a testét, majd egy gyors mozdulattal lehúzom a tangáját. Megpróbál felülni az ágyon, de nem engedem neki. Ajkaimat ajkaira tapasztom, gyorsan, kapkodva smárolunk. Visszalököm az ágyra. A bal, majd a jobb mellére nyomok egy-egy csókot. A hasára. A köldökére. Lejjebb haladok.
A távolban mennydörgés hallatszik, felerősödik a szél.
Ajkaimat a szeméremtestére tapasztom, lassan fel-alá mozgatom. Nyelvemmel a felső ajkába nyalok, amire erőteljes sóhajjal reagál. Visszatapasztom rá a számat, erőteljesebben nyalom. Halkan sóhajtozik, néha egy hangosabb hang is kiszökken belőle.
Hirtelen elkapja a fejem tetejét és óvatosan hátrébb toll. Jelzi hogy feküdjek hanyat, engedelmeskedek neki. Lehúzza a megmaradt ruhadarabomat, majd a farkamhoz nyúl. Először csak simogatja, majd erősebben rámarkol. Kicsit megrázza, mintha játszana vele, ám egy pillanattal később már a szájába is helyezi. Jobb kezével a farkam tövét markolja, amivel nagyjából lefedi harmadát, a maradék két harmadot a szájában tartja, le-fel húzkodva. Halk lihegéssel jelzem neki, hogy jól csinálja.
Elered az eső.
Elengedi a farkam, alig egy percig tartott az egész. Előrébb hozza a testét, combjaival ismét átöleli a csípőmet. Megint rámarkol a farkamra, de csak azért teszi, hogy biztosan behatoljon ahová be kell hatolnia. Megtörténik. Hangosan felnyög. Lovagol. Először lassan, majd egyre magabiztosabban dobálja a testét, a mellei ficánkolnak a testén. Felülök, számat rátapasztom a jobb mellére. Először óvatosan csókolok rá, majd picit megharapom a bimbóját. Rám mosolyog.
Rámarkolok a fenekére, átforgatom a testünket egy másik pózba. Misszionáriusban vagyunk. Lassan lököm a testem, miközben a nyakát harapdálom. Halkan nyög. Gyorsítok a tempón, megtámasztom a testemet, karjaimmal kinyomom magam. Hangosabban nyög, lábaival átkulcsolja a testemet.
Kihúzom a farkamat, megpaskolom a fenekét ezzel jelezve neki, hogy váltson pózt. Érti a célzást, átforgatja a testét, a térdeire és a karjaira támaszkodik. Lassan bedugom a faszomat, amire erős nyögés a válasz.
A közelben villámlás látszódik, pár másodperccel később mennydörgés hallatszik.
Kutyába nyomjuk tovább. A kezdeti lassú tempót követően gyorsítok, ő is erősebben és hangosabban adja tetszésének hangját. A nyögés semmivé foszlik, hangosan sóhajt, helyenként szinte síkit. A hátát meggörnyeszti, immáron nem a karjaira támaszkodik, hanem inkább a felsőtestére. Bal kezével a lepedőbe markol, míg a jobbal a szeméremajkait simogatja.
Újabb villám csap be, nagyon közel, szinte a házba.
Még jobban gyorsítok a tempón, de ez a sóhajtozásokon, nyögéseken nem hallatszik. Halkan köhög, majd fuldokol. Kihúzom a farkamat, átfordítom a testét. A szája habzik, orrából vér folyik, az egész teste remeg. Arcomat a tenyerembe temetem, olyan közel voltam ezúttal. A szemeiből könny csordul, a szája széléből vér fut alá. Megvárom, hogy véget érjen a szenvedése, hogy végre kimúljon belőle az élet. A nevét se tudtam ennek.
A szer ismét beváltotta hatását, de megint nem lett elég a húsz perces időintervallum. Mérgesen rúgok bele az ágy oldalába, de így nem érhet véget. Előveszek egy zsebkendőt, és letörlöm róla a vért, a habot, a nyált, és minden olyan dolgot ami ront az összképen. Megigazítom a szőke hosszú haját, a két copfot rendbe teszem, ismét olyan mint amikor megismertem, talán csak a sminkje kopott meg. Az arca fölé térdelek, a bal kezemmel a falat támasztom, a jobbal megmarkolom a farkamat, majd húzogatni kezdem. Az arcát nézem. Az üres tekintetét. A benne lévő elveszettséget, a semmit.
Tíz másodperccel később elélvezek.
A vihar elvonul, a szél elcsendesedik.
