Aki látta a filmet, az pontosan tudja, hogy mire gondolok.
Aki nem, annak néhány mondatban felvázolom:
A Michael Douglas alakította figura egyszer csak a dugóban teljesen bekattan, elveszti a fejét és úgy dönt szarik az egészbe bele, és hazamegy. Persze út közben olyan akadályokkal találja magát szembe, mint náci árusuk, dél után 5 perccel reggeli menüt már ki nem adó gyorséttermi dolgozók, vagy éppenséggel fegyver és drogdílerek.
Na a tegnapi nap folyamán én is így éreztem magam.
Tök egyszerű a szitu. Megyek a Nyugatihoz busszal. Már a buszon agyfasz, mert tele van csövessel, az egyiknek konkrétan savanyú káposzta szaga van. Oké. Leszállok, mindenki totyog, mintha beszartak volna. Persze amikor megelőzném őket, akkor a hatodik érzékük jelez és gyorsan elém vágnak, mert fuck you…
Aztán leérek az aluljáróba. A szokásos faszi a szokásos irritáló módján énekli a szokásos Jézusos szarát, de persze szokás szerint senki nem figyel rá. De azért énekel. Hamisan és hangosan. Mint mindig.
Kikerülök egy öreg nénit, aki biztos ami biztos alapon még rám tolja a kibaszott banyatankját. A mozgólépcsőnél még próbálnak rámsózni egy cetlit, de nem kell bazdszájba és csak feltartod vele az embereket. Jó kicsit sietnék lefelé, szépen megyek a bal oldalon, mert néhány ember érti, hogy ha nem siet, vagy nincs tumultus, akkor jobbra kell állni. Néhány. Sokan nem. Főleg a faszfejek és az öregek nem. Mert nekik mindegy. Pont előttem elmegy a metró.
Jó jön a következő, persze tele van, persze fülledt a levegő, persze büdös is van, mert mi a faszért ne? Kibírom, ahogy kibírom máskor is, csak menjünk már…
A Kökin bemegyek a Tesco-ba sört venni. Totyog mindenki. Ha nem totyog, akkor nekemjön. Anyjuk picsáját.
Veszek két sört meg egy cidert, állok sorba…
….
….
….
Soha nem kerülök sorra. Bazd. Mindenki mint a vemhes anyatetű… Kész. A halálomon vagyok.
Nagy nehezen hazaszenvedem magam, erre nagymuter elkezd fárasztani. A játékomban 200-1000 közötti pinggel próbálok játszani. Felmegyek inkább Witcherezni. Egyből leszaltózok egy hegyről és meghalok.
Faszt a tegnapi napba! FASZT!
Összeomlás.
A Michael Douglas alakította figura egyszer csak a dugóban teljesen bekattan, elveszti a fejét és úgy dönt szarik az egészbe bele, és hazamegy. Persze út közben olyan akadályokkal találja magát szembe, mint náci árusuk, dél után 5 perccel reggeli menüt már ki nem adó gyorséttermi dolgozók, vagy éppenséggel fegyver és drogdílerek.
Na a tegnapi nap folyamán én is így éreztem magam.
Tök egyszerű a szitu. Megyek a Nyugatihoz busszal. Már a buszon agyfasz, mert tele van csövessel, az egyiknek konkrétan savanyú káposzta szaga van. Oké. Leszállok, mindenki totyog, mintha beszartak volna. Persze amikor megelőzném őket, akkor a hatodik érzékük jelez és gyorsan elém vágnak, mert fuck you…
Aztán leérek az aluljáróba. A szokásos faszi a szokásos irritáló módján énekli a szokásos Jézusos szarát, de persze szokás szerint senki nem figyel rá. De azért énekel. Hamisan és hangosan. Mint mindig.
Kikerülök egy öreg nénit, aki biztos ami biztos alapon még rám tolja a kibaszott banyatankját. A mozgólépcsőnél még próbálnak rámsózni egy cetlit, de nem kell bazdszájba és csak feltartod vele az embereket. Jó kicsit sietnék lefelé, szépen megyek a bal oldalon, mert néhány ember érti, hogy ha nem siet, vagy nincs tumultus, akkor jobbra kell állni. Néhány. Sokan nem. Főleg a faszfejek és az öregek nem. Mert nekik mindegy. Pont előttem elmegy a metró.
Jó jön a következő, persze tele van, persze fülledt a levegő, persze büdös is van, mert mi a faszért ne? Kibírom, ahogy kibírom máskor is, csak menjünk már…
A Kökin bemegyek a Tesco-ba sört venni. Totyog mindenki. Ha nem totyog, akkor nekemjön. Anyjuk picsáját.
Veszek két sört meg egy cidert, állok sorba…
….
….
….
Soha nem kerülök sorra. Bazd. Mindenki mint a vemhes anyatetű… Kész. A halálomon vagyok.
Nagy nehezen hazaszenvedem magam, erre nagymuter elkezd fárasztani. A játékomban 200-1000 közötti pinggel próbálok játszani. Felmegyek inkább Witcherezni. Egyből leszaltózok egy hegyről és meghalok.
Faszt a tegnapi napba! FASZT!
Összeomlás.
