Sokat töprengtem mostanság azon, hogy mit írjak ki magamból. Filmekkel nem akartam foglalkozni, a politikával még csak annyira sem, így végül...
Na igen.
Alapvetően nincs bajom a vallással. Legyen az katolikus, keresztény, zsidó vagy akár síita. El tudom fogadni azt, ha valaki hisz benne, és azt is ha valaki nem hisz. Érdekes amúgy, hogy a hívők nehezebben fogadják el nem hívő társaikat.
A baj az, hogy szerintem két csoportra lehet osztani a hívőket. Vannak azok, akiknek a családja alapból nagy Istentisztelők, így ők ebbe beleszületnek, tehát elég valószínű, hogy ők is ezek lesznek. Nincsenek feltétlenül beleerőltetve ebbe, csak szeretnénk ha így lenne. Főleg amíg kicsi a gyerek könnyű meggyőzni dolgokról. Nem kell azon gondolkozni, hogy Isten hogyan teremtette a világot, meg minek. Megcsinálta, mert szeret és kész. A Mikuláson se agyal egy gyerek, nem? És ha már egyszer el vannak hintve a magvak, akkor azokat nem is kell onnan kiszedni, engedjük, hogy nőjön és jó hívő legyen gyermekünkből.
Látom ennek az előnyét amúgy. Egy hívő gyermeket könnyebb nevelni, mert ha valami hülyeséget csinál, akkor csak megszidjuk, hogy így bizony Isten is behúz neki egy rossz pontot. Mondjuk a mai világban megpróbálni ilyesmit elérni elég nagy kihívás lehet. A tévéből ami folyik, az a mocsok, az nem ezt támasztja alá.
Második kategória, és ez fájdalmas lesz.
Nos, aki gyerekként nem lett hívő az még attól lehet. Elég például egy nagyon szar helyzet az életében, amikor hirtelen rosszra fordul minden. Ilyenkor mibe próbál kapaszkodni az ember? Barátokba, ismerősökbe, rokonokba. Ha ez nem segít, akkor lelki problémánkon már csak egy valami segíthet.
A HIT.
Gondoljunk csak bele, hogy milyen emberekkel reklámozzák a hitet. Alkoholista voltam, de most már nem, hála a hitnek. Embert öltem, de megtértem. Vertem a családom, de már a bibliát lapozom. Ilyenek.
Arról nem is beszélve, hogy ugye minden hívó máshogy hisz és él is. Egy olyan alap könyvet, mint amilyen a biblia sokan másként értelmeznek, gondoljunk csak a különböző vallásokra. Az egyikben Mária a kurva, a másikban Mária a megváltó. Isten szeret, Isten Jézust szereti. Soroljam?
A hívők egyébként is úgy élik az életüket, ahogyan ők akarják. Aki nem imádkozik ebédnél, az hívő?
Persze.
Aki nem jár el vasárnaponként templomba, az is az?
Persze.
Aki eljár templomba, imádkozik minden nap, de azt mondja, hogy bazd meg, az is hívő?
Igen az.
Ugye mennyi formája van?
És akkor én miért nem hiszek egyáltalán ebben?
Nos mindehhez el kellene mondanom, hogy nem volt könnyű gyerekkorom. El kellene mondanom, hogy nálunk senki sem volt olyan nagy fanatikus. És hozzá kellene fűznöm, hogy egyszer nem éreztem azt, hogy Isten akár csak egy picit is megsegítene. De nem csak engem. A világon akárkit.
A háborúk, a cunamik, a pusztítás és az ártatlanok lemészárolása az mind Isten tette? Nem, nem, dehogy is! A Föld nem a mi mennyei Urunké, hanem az Ördögé. Tehát bármi ami történik idelent, azzal Isten nem törődik? Akkor lelőhetek valakit, ehetek a testéből? Mert nem számít, mert Isten itt nincs?
Ha lenne Isten (szerintem), akkor sok-sok dolgot nem hagyna, hogy megtörténjen. És amíg nekem tudományosan nem bizonyítják be, hogy már pedig X évezreddel ezelőtt a mindenség tényleg csak úgy keletkezett a semmiből, addig én megmaradok annak aki vagyok.
Acidnak a nem hívőnek.
Ítélj el érte.
