Elysium

Bontsuk kétfelé ezt a kis irományt. Egyrészről nézzük meg milyen a film önmagában, utána pedig lássuk be, hogy ezt ugyanaz csinálta, mint a District 9-t.
A történet szerint a világ eléggé szarrá ment. Olyannyira, hogy a Föld élhetetlen, nem úgy az Elysium. Utóbbi piciny bolygónk felett kering, jómódú emberek tengetik rajta mindennapjaikat és gyógyítják magukat a csodaszékkel. Persze vannak, akik fel akarnak jutni ide, hogy jól éljenek és meggyógyuljanak. De ez nem egyszerű. Természetesen főszereplőnk is fel akar jutni ide, mert (meglepetés!) halálos beteg lesz.
Matt Damon a Bourne sorozatban már megmutatta magát, azokból a filmekből kiderült, hogy ő kiváló színész. Pazarul tudja hozni a laza, ám kemény karaktert. És ami a legfontosabb, hogy egy személyben képes cipelni a vállán egy filmet. Na ezt megteszi itt is. Mondom ezt úgy, hogy mellé még azért beáll a sorba Jodie Foster és a District 9-ból a főszereplő. Mindenki szépen hozza a karakterét, nagyon jó színészi játékokat láthatunk.
Az alapsztori szerintem remek. Az hogy a Földön szarrá ment minden az előbb-utóbb be fog következni. És itt ugye nem arról van szó, hogy kitört valami járvány, vagy ilyesmi. Nem. Simán felzabáltuk a bolygó tartalékait. Az már egy más kérdés, hogy ebből az egészből mit akarnak kihozni...
És itt térünk rá arra, hogy ezt a filmet ugyanaz rendezte, mint a D9-et. Abban a látvány király volt, mint itt. A színészek és karakterek remekek voltak, mint itt. A mondanivaló sokkoló volt, itt nem. Ez hiányzik a filmből, egy igazi... lezárás? Tény közlés? Valami?!
Ettől függetlenül ez egy remek film és megéri moziban megnézni már a látvány miatt is. Csak a közelharcokat kell valahogy elviselni. Az a sok kamararángás...
Ja jövőhéten nem vagyok. Végre nyaralunk!

Miért vagyok exhibicionista?

Az vagyok?
Na lássuk a jelentését!
Az, aki szereti a belső énjét, stílusát, minden áron megmutatni a külvilágnak. 
Lesz második pont is. Nos ezzel még talán egyet tudok érteni. Szeretném, ha mások is megértenék amit próbálok mondjuk itt a blogon leírni. Szeretek szerepelni. De nem minden áron. És az is túlzás hogy szeretem a belső énem. Ennek a mélyen lakozó bestiának vannak hibái...
Kettes pont!
Az, aki a nemi szerve mutogatásával előidézett megbotránkoztatással érez szexuális élvezetet
Ööööö....
Hát tény hogy néha kiülök az erkélyre és élvezem, ahogyan a szél belekap a fanszőrömbe, de ezt is elég túlzásnak tartom.
Final verdict!
Nem hiszem, hogy excibaci lennék. Szeretem kifejteni a véleményem és mutogatni embereknek. Szeretek szerepelni. Szeretem a palacsintát. Ettől maximum hülye vagyok. Szerintem.
Holap Elisyum. Vagy Elysium.

Doboz

-Te acid tudnál segíteni nekünk  ezeket a dobozokat bevinni a központba?
Na ezután a nap után született meg bennem a doboz.
Ezt a nagyon egyszerű formát most nyújtsuk ki egy picit és pakoljunk bele alapvető emberi tulajdonságokat. Legyen benne büszkeség, egoizmus, szépérzet, gyűlölet, minden ami csak van. Azonban ha mindent belerakunk, akkor észrevesszük, hogy a doboz tartalma meghaladja tárolóeszközünk kapacitását. Mi marad?
Mindenből egy picit belerakni. vagy éppenséggel valamiből semmit, másból többet. Megrázzuk és kész az ember. Külső és belső tulajdonságokkal.
Na akkor most bonyolítsuk. Van egy ember típusunk akit már kiöntöttünk formába. Megvannak az alapvető ismérvei. Vajon meghatározható, hogy ennek a lénynek a továbbiakban milyen élete lesz? Mit fog csinálni pár év múlva? Hogy egyáltalán milyen ember ő?
Na ná, hogy meg!
A dobozunkba ugyanis olyan tulajdonságok férnek el, amelyek már egyébként léteznek a világban. Tehát lesz egoista ám buta emberünk, lesz okos de ronda, lesz okos és szép, aki nem viszi majd semmire. Meg persze baromi sok.
A lényeg, hogy egy bizonyos tulajdonság halmazzal bíró embert meg lehet ítélni és meg is kell!
Ezek után segítek-e dobozt cipelni? Nem a kurva életbe, legalábbis akkor nem, ha azzal a fogyatékossal kell mennem.
Holnap kiderül miért vagyok exhibicionista.

A hülyéké a világ?

Ez a bejegyzés már érlelődik bennem egy pár napja, azonban eddig nem akartam kiakadni. Nem igazán volt "alkalom". Na tegnap megesett a nagy eset...
A címben talán rossz szót is használtam. A hülye mint kifejezést tényleg bármilyen emberre rá lehet aggatni. Azonban (szerintem) a hülye az olyan, aki tud gondolkodni, sőt hajlandó is, de félvállról veszi az életet és inkább mást csinál mint sem görcsöl. Maga a hülyéskedik is egy pozitív dolog. Ha erre gondolunk, akkor eszünkbe jut, hogy mondjuk a Jackass-ben csúsznak le egy bevásárlókocsival a lejtőn. Hülyéskedés.
Amiről én beszélek az a butaság. A BUTÁK. Biztos mindenkinek van buta ismerőse. Nem vagy benne biztos? Lássuk az ismertető jegyeket:
1. Hülye, elnézést, tudatlan mint a segg. Ja a buta ember általában nem tud semmit, vagy csak nagyon kevés dolgot. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem azt híresztelné magáról, hogy ő milyen jó és milyen okos és egyébként is...
2. A buta ember nem tudja magáról hogy buta. Folytatva az előző gondolat sort következik, hogy mivel ő buta nem tudja, hogy buta, tehát ő jó és mindenki más hülye. Ismerős?
Azért megkérdezném, hogy az ilyen emberekre mi szükség? Kinek kellenek?
És mindenhol ott vannak! Nem elég, hogy rontják a levegőt a munkahelyeden, vagy az iskolában. Mert ott vannak! Hajaj, na ná hogy ott vannak! Basztatnak otthon az interneten, vagy a tévéből. Üvöltenek ki, hogy "hát én nem vagyok buta, de nem tudom mi van, mert szőke vagyok". A kommenteknél basznak fel azzal, hogy odaírják a felesleges dolgokat. Trollkodnak, meg kérdeznek, mert ez a menő. Mert butának lenni jó!
A faszom!
Kezdem unni.
Elég abból, hogy hülye, degenerált, ostoba emberek vannak mindenhol!
Elég abból, hogy beképzeltek, hogy nem látják, hogy fényezik magukat!
ELÉG!

A Zöld urai (Epic)

Elég nehéz egy rajzfilmről írni, hogy mégis milyen volt. Mit dicsér vagy sérelmez benne az ember? A színészi játékot, a kosztümöket? Marad a sztori, a látvány na meg a szinkron.
Hát a történet elég egyszerű- Van egy fószer, akinek az a mániája, hogy manók élnek az erdőben és ők tartják fent a rendet. A lánya persze hülyének nézi, ahogyan más is. Ám kiderült, hogy igaza volt a papának, a manók léteznek, sőt komoly gondban vannak. És ki is oldhatná meg a problémát, ha nem a lánya, aki összezsugorodott?
A történetben nagyon nagy csavarok nincsenek. Akinek, aminek meg kell halnia, vagy nem fontos, nos az meghal. Vagy eltűnik. Igazság szerint lényegtelen. Az egész komolyabb konfliktus két pontos összpontosul, az apa-lánya kapcsolatnál, illetve a manók vs. gonosz manóknál. Előbbinél volt egy-két olyan utalás, amin azért lehetett nézni, de nem volt agyonerőltetve a dolog. Hála az égnek. A manók háborúja meg elég érdekes alapnak tűnt, ami szépen végigkísért minket a film végéig.
A látvány szerintem a helyén volt. Kicsit Guild Wars 2+ Gyűrűk Ura érzésem volt alatta. A gonoszok az orkok, a jók meg elfek. A levél harcosok városa meg aztán tisztára olyan volt mint a Silvaryk fája. Talán a néha-néha felbukkanó tárgyak, szereplők voltak kidolgozatlanok. A film elején feltűnő taxi például röhejesen nézett ki szerintem. A grafika egyébként jó, egyáltalán nem zavaró.
Oké ez eddig egy közepes alkotás lenne. Ami viszi a hátán az egészet, az a poénok, illetve a szinkron! A főbb szerepekben még nem is olyan hű de hanyatvágós, de amit itt összeraktak a mellékszereplőknél! Colin Farrel mint a testőrség vezére, Beyoncé mint királynő, na és Christoph Waltz mint főgenya! Hát kitűnő választás volt.
Panaszunk nem lehet az Epic-re. Olyan film, ami képes lekötni kicsiket és nagyokat is. Csak vigyázzunk, ha végignézzük a filmet, bizonyos állatokra máshogyan fogunk tekinteni!

Miért blog?

Miért blog? Hát tűnődtem rajta egy picit.
Szerintem a blog egy személyes dolog, amiben bővebben kifejthetem a véleményemet. Tök jó példa erre egy kritika, vagy egy adott dologgal kapcsolatos megítélés. Mondjuk az ellenszenvem a rappel, mint zenei műfajjal. A közösségi oldalakon tényleg 1-2 mondatban el lehet mondani a véleményünket, de ott aztán senki nem akar kisregényt olvasni.
Azért lássuk be, hogy a blognak mint olyannak kell hogy legyen néhány alappillére. Például szóljon valamiről az írásod, magadon kívül is. Szerintem sokan elkövetik azt a hibát, hogy magukról írnak. Senkit nem érdekel. Nem fontos, hogy mi van veled, ki utasított el, kinek nem tetszel, vagy kibe lettél szerelmes. Ez egy átlag olvasót, ismerőst nem köt le. A másik komoly hiba, amikor csak hivatkozunk másra, egyetértünk vele, de semmit nem teszünk hozzá.
Viszont amire jó lehet egy blog és ennek az előnyeit próbálom én is kisajtolni. Megoszthatom másokkal a véleményemet, amellett, hogy az életem bizonyos mozzanatait közzé teszem. A kritika írás tök jó példa ide, ott nem fontos, hogy mennyire reális amit írok. Mert az ÉN véleményem. Egyet lehet vele érteni, vagy nem. De aki ismer, az tudja hogy kurva jó a filmízlésem (is), meg...

Miért nem szeretem a rapet...?

A címben lévő ... több kategóriát is takar, nem csak a rapet, vagy ahogyan még hívják hip-hopot. Nem szeretem a popot, a trance-t, a diszkós bugikat, a manapság elterjedt dubstepet. Miért?
Ezeket a csodálatos zenei alkotásokat összeköti egy valami, mégpedig a teljes hangszer hiány. Oké, nekem aztán ne mondja senki, hogy egy dj szett az hangszernek minősül. Vagy, hogy a League of LEgends egy sport.
Számomra a zene valamilyen szinten művészet. Nekem az nem nagy szám, hogy valaki kiáll, feltesz egy lemezt és csapatja. Ebben nincs semmi pláne, nem kreatív, nem művészet. Gondoljunk csak bele abba, hogy az ókorban milyen muzsikákat kreáltak csupán néhány hangszer kezdeménnyel. Kínában a fúvós hangszerek fából, kőből és bambuszból álltak. Indiában a legjellegzetesebb hangszer a vina, ami fémdarabok összefűzve. Egyiptomban nyélre erősített csengővel, kétágú síppal keltették a hangulatot.
Szakadjunk el a fentebb felsorolt kategóriáktól egy kicsit. Lássunk például egy klasszikus darabot, ahol leülnek a zongora mellé, egy tucat emberke játszik mindenféle hangszeren. Nem kellemes a fülnek? Nézzünk meg egy rock számot, ahol van egy gitáros, dobos, basszus gitáros. Élőben, ők mindannyian játszanak a hangszerükkel. És nézzünk meg egy dj-t...
Persze elfogadom, ha valaki ezeket szereti, de tudni kéne hogy hol a határ. A hip-hopot ne kössük már össze azzal, hogy letolt gatyával mászkál valaki, miközben nem lát a baseball sapkájából ki. A lényege az lenne, hogy olyan szövegeket mondjunk, amely nem csak hogy rímmel, de a  hangsúlya, a sebessége és a mondanivalója (főleg utóbbi) elgondolkodtatja az embert és társadalmat. Mai példa: "motherfucker, shit shit, motherfucker!"
Hasonló problémám van az összes többi műfajjal is. Átbillentünk a ló másik oldalára, csak azért szeretjük őket, mert szeretni kell. Az előadóművészek meg sem erőltetik magukat (vagy nagyon kevesen), mert a sok hülye így-is-úgyis imádja őket.
Amúgy el kell ismernem vannak olyan dj-k, pop előadók vagy raperek, akiket én is szívesen meghallgatok. Utóbbiból szerintem Sub Bass Monster egy zseni, főleg, hogy ő káromkodás nélkül mondja el a frankót. Az meg, hogy Tiesto a keverés nagymestere, szerintem kétségtelen.

Az eddigi "karrierem"

Volt amit megbántam, volt amit nem. Összességében talán örülnöm kéne, hogy így alakultak a dolgok, mert egyáltalán nem olyan rossz. Hm. Hol is kezdjem?

GamePress.hu

A magazin ahová volt osztálytársam révén jutottam be. Annak idején a kis szaros  oldalunkra, amit senki nem olvasott csak mi, csináltam néhány játék kritikát. Elég viccesek voltak, meg komolytalanok, de a GP főszerkesztőjének (Heno) felkeltette a figyelmét. Így indult útjára a netes karrierem.

A GamePress nem volt rossz ötlet, azonban kemény megkötései voltak, ami sokaknak nem tetszett. Az egyik ilyen a pontozás volt, amiben külön kitétel volt, hogy nem lehetett 5 pont alá menni (a 10-ből). Így aztán a tényleg vállalhatatlanul szar játékok is 5 pontot kaptak, ami elég ciki szerintem. Sajnos egy idő után kezdett mindenkinek mindenféle baja lenni. A főszerkesztő kisajátította az oldalt, nem érdekelte senki véleménye, így várható volt, hogy mindenki lelép. Méghozzá egyszerre, egy új projektbe.

Ennek ellenére örülök, hogy volt a GP, hiszen sokat tanultam belőle, illetve megismertem pár igen érdekes embert.

OtherWorld.hu

A GP után mindenki átvándorolt az OW-re, amiben szerintem volt egy pici probléma. Egyrészről nem igazán tudtunk mi szerkesztők sok mindent, másrészről pedig (ha jól emlékszem) tolódott folyamatosan az oldal indulása. Így nálam eléggé megcsappant az érdeklődés az OW iránt, valahogy nem éreztem magaménak. A gépem is kezdett megöregedni, a netem szar volt, arról nem is beszélve, hogy a magánéletem kezdett összezuhanni. Sajnos sokat nem tudtam tenni az OW-ért, pont amikor kezdett felemelkedni én akkor kezdtem süllyedni. Elmaradoztak a cikkek, videók mindenfélék, nem tudtam általánosságban koncentrálni, a végén pedig teljesen eldurrant az agyam. Ahogy leléptem tiszta gáz volt.

Amit adtam az OW-nek az lófasz. Amit kaptam tőle, az pár tucat csodálatos élmény és közös időtöltés

Naruto-kun.hu

Magyarország legnagyobb anime/manga portáljába elég fura módon ugrottam bele. Elkezdtem nézni a Narutot, ami nagyon megtetszett már az első pillanatban. Erre kitaláltam, hogy csinálok egy oldalt, ahol baromi sok infot összeszedek. Na ezt meguntam egy idő után, meg nem voltam már akkor sem valami nagy weblap zseni. Fogtam az egészet és felkerestem vele Cartot, hogy kezdjen vele amit akar, meg majd még lesz cucc. Szerintem magában röhögött, hogy ki ez a gyík, aztán megnézte amit küldtem. 32 oldalnyi word doksit. Na ezután hívott be az NKW-ba.

Jó dolog egy nagy csapatba tartozni. Egyrészről sok emberrel megismerkedik az ember, másrészről pedig szelektálhat belőlük. Noobok balra, aki érdekel jobbra. Talán nem is meglepő, hogy a legjobb barátaim, ismerőseimet az NKW-nak köszönhetem. A csapatot jó hosszú idő után hagytam ott, előtte még letettem az asztalra az info részleg nagy részét, anime és manga fordításokat.

MMOUnion.hu

Jelenleg itten tevékenykedem, eddig felemás érzésekkel. A csapat jó, igazi überkocka mindenki. Amikor összejövünk, akkor fasza dolgokra vagyunk képesek. Kár, hogy mindenki lusta egy picit...